A különböző drogok használata egyidős az emberiséggel. Eleinte kultikus, majd orvosi célra használták, de sajnos kikerültek ezen felhasználás alól, és tudatmódosító szerként kezdték alkalmazni őket. Az orvosi célú drogokról több esetben kiderült, hogy rendkívül kártékonyak, veszedelmesek, és az ellenőrzött felhasználás alól kicsúszva a kriminalisztika és a bűnüldözés hatáskörébe kerültek mind a terjesztők, mind a különböző szerekkel élők.
Az orvosi célú drog-felhasználás ma már csak rendkívül indokolt esetben történik, de a 20. század elején, Kosztolányi korában még modern vívmánynak tartották, amiről később kiderült, hogy akár rövid távú droghasználat is súlyos függőséget okozhat. Mai fejjel elképedünk azon, hogy pl. a korabeli Amerikában a csecsemők, kisgyermekek fogzásával járó fájdalomcsillapításra kokainos oldatot adtak, és ezt a szert még plakátokon reklámozták is.
Kokainos cseppek reklámozása gyermekek fogzására egy amerikai plakáton a 20. század elején.
Kép forrása: https://index.hu/tudomany/til/2016/03/14/faj_a_gyerek_foga_adjon_neki_kokaint/
Hazánkban az 1920-as évek közepéig nem igazán figyeltek fel a kábítószerek fogyasztására. Ekkortól került a hatóság figyelmébe a szerhasználat, amelynek ismert emberek estek áldozatul. Rájöttek, hogy főleg a mulatókban és az orfeumokban, tehát az éjszakai életben terjedt el ez a veszedelmes szokás, minden társadalmi réteget érintve. A fogyasztók és a terjesztők között egyaránt megtalálhatók voltak a félvilági életet élők, a mulatóhelyek személyzete a táncosnőktől kezdve a pincéreken át mindenki, beleértve az éjszakai szórakozóhelyeket látogatók is. Természetesen a hatóságok az orvosokkal összefogva léptek fel, egyfelől kriminalizálták a drogokat, másfelől elvonókúrával próbálták segíteni a függőket. Sajnos a prevenció és a mai addiktológiai szakemberek hiányában csak részsikereket érhettek el, ráadásul a korabeli közgondolkodás megengedőbb volt, szinte természetesnek tekintették, ha bármilyen művész tudatmódosító szerrel élt.
Kosztolányi Dezső esetében viták vannak arról, hogy hogy viszonyult a függőséghez. A kutatás kiderítette, hogy sajnos ő maga is sokáig kokainfüggő volt, de tudatában volt annak, hogy káros, és le akart szokni róla, ez nagyon nagy erőfeszítéssel, de sikerült neki. Ő nem a művészlét „kötelező kellékének” tekintette a kábítószert, nem ezért lett kokainfüggő, hanem azért, mert a szénanáthájára kokainoldatot adtak. Ezen ma, a korszerű, könnyű, allergiára való gyógyszerek idejében elképedünk, de a költő korában ezt tartották a legjobbnak.
Ha Kosztolányi líráját vesszük alapul, azt figyelhetjük meg, hogy a költő egyfelől elítéli a droghasználatot (ebbe az alkohol is beletartozik), másfelől öniróniával tekint rá, hiszen ő maga is rengeteget dohányzott és kávézott, és tisztában volt ezen szokások káros mivoltával. Ami érdekes, hogy nemcsak a felszínt nézi, hanem rávilágít arra, hogy a szerhasználatnak okai is vannak.
Az alábbiakban a lírai életmű drogokkal kapcsolatos darabjaiba nyújtunk rövid, a teljesség igénye nélküli betekintést. A Mors Bacchanalis című versben, amelyet egy korábbi cikkben más szempontból vizsgáltunk (A mulatság megjelenése Kosztolányi Dezső verseiben: https://hatvanymuzeum.net/index.php/hirek-rendezvenyek/1014-a-mulatsag-megjelenese-kosztolanyi-dezso-verseiben), az alkohol pusztító hatását írja le a költő. Az alkohol mindenki számára elérhető, de halálos pusztítást vihet végbe, ráadásul nemcsak az alkoholfüggőt éri kár, hanem az egész környezetét, hiszen a munkás a családjára fordítandó pénzt, a diák pedig szegény édesanyja apanázsát issza el.
„A gyári munkás, aki küzdve hét nap
munkálkodott, s a nyolcadikra bért kap,
széles gyönyörrel húzza a gugyit,
mely lelkeket öl és agyat butít.
Velök elissza a szegény diák
jó özvegy anyja szűkös gázsiját,[…]”
„A gyenge asszony ordít szörnyüképp,
a férj üti, cibálja a fülét,
a vére foly, s csak rázza, döngeti,
az ágyba felriadnak gyermeki,
s látják az árnyban, a vértócsa mellett,
amint a cingár rém szemei nevetnek.”
A másutt már szintén tárgyalt Síppal, dobbal, nádi hegedűvel című műben konkrét utalást találhatunk az ópium kábítószerként történő felhasználására. A társadalomkritikaként is olvasható vers lidércnyomásos farsangja egyértelműen egy nagyvárosi tivornyát ír le, ahol az asztalfőn az ördög ül. Ez a kép mutatja, hogy maga a költő is elítéli a féktelen dorbézolást és a tiltott szerekkel való élést:
„Hogy merre jártam? Nem tudom már.
De ott volt sok tisztes személy,
víg hercegek ópium-gőzben
lihegtek tiltott kéjekér.
Ott volt a véres szemü Bacchus,
és több méltóságos alak
verejtékezve és zokogva
a roskadt asztalok alatt.
Mind kornyikált, ivott, dülöngött,
elmélkedett magában halkan,
s az asztalfőnél hosszú frakkban
ott ült az ördög.”
Kosztolányi korában többfajta mérgező tudatmódosító szer volt ismert. Ezek összefoglalása a beszédes címadású Mák kötetben megjelent költemény, a Mérgek litániája. A kötet címadása azért is érdekes, mert egyfelől a mák kivonatai erős kábítószerek, másfelől az antikvitásban Persephonénak, az Alvilág királynőjének, Hádész feleségének növénye. A magyar nyelvterületen idősek elbeszélésből tudjuk, hogy az anyák, hogy a kisgyermek csendben legyen, gyakran adtak mákteát inni a kicsiknek. Ebből több tragédia is származott, hiszen sok esetben a gyermek belehalt vagy testi és szellemi fogyatékos lett.
Dante Gabriel Rossetti (1828-1882): Beata Beatrix. Beatrix kezénél mákvirágot láthatunk.
Kép története és forrása: https://piktor.cafeblog.hu/2014/12/18/az-opium-gyonyoru-aldozata-avagy-a-beteljesedett-joslat/
A Mérgek litániája címadása is figyelemfelhívó, hiszen a tartalom és a hagyományos értelemben vett litánia közt éles ellentét feszül. A litánia eredetileg Istenhez vagy a szentekhez szóló dicsérő, váltakozó megszólítású könyörgéssorozat. A két legismertebb a Szűzanyához szóló Lorettói litánia, más néven májusi litánia, illetve a Mindenszentek litániája, amelyet főleg november elsején, Mindenszentek napján imádkozunk. A költemény ebben az értelemben mintegy dicsőíti a különböző drogokat, de öniróniát is tartalmaz. A költő pontosan tisztában van a negatív hatásukkal, azt is tudja, hogy igazán semmi szükség nincs rájuk, mégis, amikor leírja a hatásukat, azt gondolhatjuk, hogy pozitívan gondol rájuk.
A nyitó versszakban és a záróban is megismétlődik, hogy „mind szeretem”, ugyanakkor már az első versszakban a sír említéséből érezzük, hogy tudatában van a hatásuknak:
„Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
csendben susognak hozzám, mint a sír.”
A második versszaktól kezdve a hetedikig történik meg a tulajdonképpeni felsorolása mindazon drogoknak, amelyek a költő korában ismertek voltak:
Az ópium a Távol-Keletről vált ismertté, sajnos ott is nagyban szedte áldozatait. Altató, bódító hatásáról ismert, de ha valaki rászokik, fizikailag és mentálisan is leépül.
„Az ópium volt első ideálom,
az álom, az én altató arám,
csak rám lehell és az enyém, mi drága,
enyém lesz Kína, Tibet és Japán.”
Az atropin a nadragulya kivonata, erős idegméreg, a gyógyászatban szemészeti felhasználású, kis dózisban kitágítja a pupillát. Ezen hatása miatt régóta használták a hölgyek, hogy vonzóbbnak tűnjenek. Természetesen ez is veszedelmes, hiszen károsítja a látást.
„Lihegve néztem ódon patikában
az atropin megcsillanó levét.
Bús kedvesünk szemébe álmokat lop,
s sötét szeme az éjnél feketébb.”
Az arzénről ma már tudjuk, hogy nagyon veszélyes méreg, hosszú távon akár már kis dózisban is halált okoz. Az arzén vegyületeinek mérgező hatása közismert. Hosszú távon kis dózisban daganatos elváltozást, szívelégtelenséget, idegkárosodást okoz. Nagy dózisban viszonylag gyorsan ölő méreg. (A magyar kriminalisztika történetében a legközismertebb visszaélés vele a tiszazugi „arzénos asszonyokhoz” kötődik, pont Kosztolányi korában.)
„Szeretem a tápláló s gyilkos arzént,
mert vézna arcunk tőle gömbölyül,
és éltető rózsás lehelletére
az élet és a halál leng körül.”
Az antypirin, mint a költemény utal rá, korabeli fájdalomcsillapító volt, de bizonyos esetekben nem ajánlották.
„Fejfájasztó homályos délutánon
az antipyrin-hez esedezünk.
Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül,
és óriási lesz pici kezünk.”
A koffeint ma is fogyasztjuk, sokaknál a reggeli kávé elengedhetetlen része a napkezdésnek. Mértékkel fogyasztva a legújabb kutatások szerint pozitív élettani hatása van, viszont túlzásba véve izgatja a szívet, idegességet okoz. Érdekes, hogy a koffeinről szóló versszakban ellentétes hatású drogokról ír a költő: a veronál korabeli altatószer volt, rendkívül erős, és csak remélni tudjuk, hogy az ellentét miatt ír róla a költő egy versszakban a koffeinnel, nem pedig azért, mert a túlzott koffeinfogyasztást akarta vele ellensúlyozni.
„A koffein komoly, nyugodt barátunk,
mélységek kútja, bölcsek itala.
A veronál vén gyermekek dadája,
a morfium az örök éjszaka.”
A morfium ma is alkalmazott, rendkívül erős fájdalomcsillapító és kábítószer, ópiátszármazék, a mákból vonják ki. Nem véletlenül írja róla Kosztolányi, hogy „az örök éjszaka”. Az 1920-as években viszonylag könnyen elérhető volt, és ha túladagolták, halált okozott.
Az átlagember számára is megvásárolható volt a cigaretta (nikotin) és az alkohol. A cigarettafüstöt mintegy „sikkesnek”, elegánsnak tartották akkoriban, a kávéházakhoz „hozzátartozott”.
„A nikotin zavart füstfellegében
keleti lázak fátyola remeg.
Az alkohol gyógyítja életünket,
ezt a fekélyes, óriás-sebet.”
A záró versszakok elgondolkodtatóak: noha a költő dicsőíti ezeket a szereket, mégis szégyelli, hogy él velük.
„Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok mind,
olyan kicsik és mégis oly nagyok.
Oly mozdulatlanok. S faló ölükben
egy túlvilági lángvihar ragyog.
Mind szeretem. És ők is mind szeretnek.
Komor nevük imába foglalom.
Rettegve, félve rejtem el a titkuk,
mint átkomat és örök bánatom.”
Az írói életművön a kezdetektől megfigyelhető, hogy különböző drogok motívumként végigvonulnak. A Zsivajgó természet a következőképpen beszélteti a nadragulyát, ami az atropin alapnövénye:
„Ifiur, ifiur, tessék mán idegyönni, lelkem, galambom. Nézze, mit nem mondanak rólam a népek. Hogy boldogult uramat, Isten nyugosztalja, elemésztettem, meghogy csak afféle méregkeverő dajna volnék. Ide zargattak a dögös árok mellé, szégyenszemre. Üljön le kicsit. Nagyon tüz a nap. Hadd boritsam aranyos orcájára virágos kötényemet. Ha szomjas, kóstolja meg ezt a jóféle bogyót. Mért szabódik? Krisztus ugyse, nem mérges.”
A cigaretta és a koffein együttesen jelenik meg létösszegző versének nyitóstrófában:
„Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.”
/Hajnali részegség/
Másik közismert motívum a kokain, amely a Zsivajgó természet kötetben is megjelenik:
„ANANÁSZ.
- A démon, aki mindenkit megejt fülledt illatszerével, testszin fátylaival, üvegszerüen-áttetsző csillámszoknyáival. Világvárosok roppant szállodáiban tünök fel, előcsarnokokban és éttermekben, álnevek alatt, mint elvált asszony, vagy kétes grófné, arany kokaindobozzal csuklómon. Anyák, óvjátok tőlem fiaitokat.”
A kokain ilyentén megjelenítése nemcsak az egzotikumot mutatja, hanem veszélyre is utal. Az arany kokainos doboz gazdagságra, de kétes hírnévre is utal.
Kosztolányi még két közismert versében utal a kokainra. Ezek a művek előrevetítik a mai drogprevenció egyik alapját, a függőség okának feltárását:
„Comprendre c'est tout pardonner
Csodálkozol a kokainistán
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán -
s megérted!”
„Cc
Miért a kokain?
Megvannak okaim.”
Az addikció másik formája a szerencsejáték-függőség. Kosztolányi a korban legelterjedtebb formájával, a kártyával foglalkozik Kártya ciklusában. Sajnos a kártyafüggőség ebben az időszakban szinte teljesen természetesnek számított, bár tisztában voltak szomorú következményeivel. Egyes magasabb társadalmi rétegeknél megfigyelhető volt a férj kártyaszenvedélye, amivel a családját és magát is teljesen tönkretette. A kártyaadósság megadása elől gyakran úgy menekültek, hogy főbe lőtték magukat, a gyermekek és a feleség pedig nincstelenül és hajléktalanul maradtak. Ráadásul az is előfordult, hogy a férj a feleségét kártyázta el, és ezen jót mulatott a korabeli közvélemény, senki nem a válásra és új férjhez kényszerített asszonyt sajnálta.
Kosztolányi Kártya ciklusában elsősorban a kártyás lelkiállapotára koncentrál. A művek alapján azt láthatjuk, hogy a játékszenvedélytől mintegy megszállottakról ír, akik az egész folyamat alatt beszűkült, felfokozott tudatállapotban vannak:
„Sötét sziklákon át,
millió poklon át
szállunk tovább, tovább, szegény agyunk oly részeg
és rí a felleg is és sziszeg a kötélzet,
ordítoznak: csodát,
csodát, barbár csodát,
s csikorduló foggal csapunk neki a vésznek,
káromkodunk, vérzünk, orkánok fütyörésznek,
zápor zuhog, kén és pokol zuhog,
s hajrá, hogy minden a habokba halt,
habzsoljuk az otromba diadalt,
mint részeg matróz a nehéz rumot.”
A fent vizsgált művek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy noha Kosztolányi ismerte és sajnos több esetben élt különböző drogokkal, nem tartotta helyesnek a fogyasztásukat. Műveiben mélyen elítéli a droghasználatot, hiszen a fogyasztó nemcsak magát, hanem egész környezetét tönkreteszi. Szomorú példa erre saját családja: unokaöccse, Csáth Géza (1887-1919) drogos állapotban feleségét meggyilkolva kiterjesztett öngyilkosságot követett el. Mivel Kosztolányi családi és ismertségi körében több orvos és gyógyszerész volt, könnyebben hozzájuthatott bármihez, amihez szeretett volna. Ugyanakkor pont ezért az átlagembernél jobban tisztában volt akár egy altató használatának veszélyével. Mint láttuk, lírájában több helyen ír különböző drogokról, de ilyen szempontból érdemes áttekinteni prózáját is. Kosztolányi mély lelki életet élt, együttérzett minden szenvedővel. Ismerősöktől kapott orvosi tudása és belátása szerencsére megóvta őt attól, hogy szélsőséges állapotba kerüljön. Unokaöccse tragédiája rávilágított arra, hogy a szerhasználattal nemhogy jobb író nem lesz- Csáth Géza pont a drogok miatt nem tudott megfelelő színvonalon írni – hanem épp ellenkezőleg, széthullik a személyisége és alkotni sem fog tudni, sőt, egész környezetét tönkreteheti. Ez a probléma sajnos napjainkban is jelen van. Noha minden droghasználatnak lelki okai vannak, a droghasználó mellett egész környezete szenved, és a szerhasználat könnyen tragédiába fordulhat. Kosztolányi lírájában ez a gondolat is megjelenik, együttérez azokkal, akik veszélyben vannak, legyen az akár a függő, vagy a függő környezete. Ugyanakkor senkit nem ment fel, sőt, hangsúlyozza, hogy tudatában kell lenni a veszélyeknek. Ő maga a különböző szerekhez ambivalensen viszonyul, talán pont ezért. Amikor rájött, hogy sajnos ő maga is akaratán kívül függővé vált, próbált leszokni, holott ő nem a mámorért használta a kokaint, hanem egészségügyi céllal írták föl neki. Amikor úgy érezte, hogy egyedül nem boldogul, orvosi segítséget kért, még magához a híres Sigmund Freud ideggyógyászhoz (1856-1939) is hajlandó lett volna elmenni. Tehát magjában megvolt az, ami ma már teljesen természetes, hogy a felépülő függő pszichológus segítségét kérje.
Gulácsy Lajos (1882-1932): Az ópiumszívó álma
Kép forrása: https://mek.oszk.hu/04900/04953/html/elemzes.htm
Kosztolányi drogokhoz való viszonyulása ugyan az életmű kis szegmense, mégis, érdemes utánagondolni, hogy maga a költő egyénileg és a társadalom szempontjából hogyan látja a problémát. Bemutatja a tragikus, veszélyes oldalt, és sehol nem mondja, hogy a droghasználat bármilyen szempontból a legkisebb haszonnal járna, sőt, inkább elítélőleg ír róla. Szerencsére Kosztolányi kora óta nagyléptékű fejlődés ment végbe a drogprevenció területén, ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy már otthon el kell kezdeni a prevenciót, és példamutató magatartással, stabil környezettel megelőzni a bajokat.
Benei Fédra
Felhasznált irodalom:
Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei. Link: https://mek.oszk.hu/00700/00753/html/index.htm
Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet. Link: https://mek.oszk.hu/09500/09535/09535.htm#175
Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete. Osiris, Budapest, 2017
Dávid Andrea: Kosztolányi – a boldog, szomorú dalos. Link: https://www.gyogyhir.hu/cikk/3577/Kosztolanyi-Dezso-----a-boldog-szomoru-dalos
Sárosi Péter: Kosztolányi és a kokain. Link: https://drogriporter.hu/kosztolanyi-es-a-kokain/
Sárosi Péter: Kokain és morális pánik Budapesten az 1920-as évek média - beszámolói alapján. Link: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://socio.hu/uploads/files/2017_4/26_sarosi.pdf
Fogalommagyarázat:
Atropin: https://www.enfo.hu/node/11891
Arzén: https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/3374/arzen-mergez-es-gyogyit
Litánia fogalommagyarázat: https://lexikon.katolikus.hu/L/lit%C3%A1nia.html