A farsangi időszak a kultúrtörténetben mindig is a nagy bálok, mulatságok időszaka volt. Költői munkákban többször találkozunk a mulatságok leírásával, a régi magyar irodalomban és a 20. századi költőknél egyaránt. Nincs ez másképp Kosztolányi Dezsőnél (1885-1936) sem, akinek munkásságában többfajta megközelítést kap a téma. Az alább tárgyalt műveknél jóval több, a mulatság témáját ábrázoló műve van a költőnek. Ezekből a versekből a teljeség igénye nélkül, egy-egy csomópontra rámutatva válogattunk.
Kosztolányi lírájának korai korszakában megfigyelhetők bizonyos fajta démonikus elemek. Az európai kultúrában több gyökere van a mulatság és a démoni összekapcsolódása tematikának, ráadásul Kosztolányi Dezső ismerte a korabeli, vagy korát közvetlenül megelező világirodalmi áramlatokat. Charles Baudlaire (1821-1867) bizonyítottan nagy hatással volt rá, de azt sem szabad elfeledni, hogy a korszakban népszerűek voltak az ún. gótikus regények is.
Kosztolányi Dezső (1821-1867). Forrás: https://www.kartya-jatek.hu/kosztolanyi_dezso_a_kartyaszenvedely_alapja/
A fekete elemek és a mulatság összekapcsolása több esetben társadalom -és önkritika is. A Mors Bacchanalis című költeménye szomorú seregszemle a szegényebb rétegből kikerülő iszákosok felett. A címben szereplő Mors római halálistenség, a Bacchanalis szó pedig a bacchanáliára utal, aminek a vers szövegkörnyezetében semmilyen szakrális jelentése nincs, sőt, inkább az olcsó, butító mámort és annak elkeserítő következményeit mutatja be a költő. (Az antik görögöknél Zeusz fia, Bacchus/Dionüszosz volt a bor és a mámor istene, meghaló és feltámadó istenség volt, tiszteletére nagy ünnepségeket rendeztek.) Bacchus Kosztolányinál nem az antikvitás istensége, hanem egy démoni figura, aki ördögként jelenik meg a műben, és akiről a végén kiderül, hogy a középkori rémként megjelenített halál.
"Menjünk aludni, léha cimbora.
Az éj sötét s már rég lejárt az óra,
eltört, legörbült ócska mutatója,
és elfogyott az élet színbora...!"
És rávigyorg kaszásan, feketén,
s karon ragadja a sovány legény."
A vers szereplői lényegében halálra isszák magukat. A költő több művéből kiderül, hogy ellene van a tivornyázásba átmenő mulatozásnak, Bacchus alakja Kosztolányinál sosem az antikvitás boldogságot hozó istene, hanem démoni figura.
Nincs ez másképp a Síppal, dobbal, nádi hegedűvel című művében sem, amelyben egy korabeli budapesti lidércnyomásos farsangi mulatság képei rajzolódnak ki. A versből nem derül ki egyértelműen, hogy mindez egy éjszakai lidércnyomásos képzelet, vagy esetleges valódi, mámorító szerekkel átélt mulatság lecsengése.
A Mágia kötetben megjelent mű címe varázslatra enged következetni, ami alapvetően lehetne pozitív is, de itt negatívvá válik. A felütés erősíti ezt a negatív érzést, amit tovább fokoz a fekete álarc felöltése:
"fekete álarc -
sötét halálarc -
fönn még álmos csillag se reszketett,
és sebbel-lobbal
és síppal, dobbal
kísértek el aprócska szellemek."
A szellemek és a sámánisztikus eredetű mondóka-részlet előkészíti a varázslatot. Ez a varázslat azonban negatív, hiszen egy szép báli éjszaka helyett részeg vigalomba csöppen a költő. A lidérces látomás női alakokkal kezdődik, majd azokkal is folytatódik, de a két rész között titokzatosan felgyúló lámpafények is izgatottságot fejeznek ki. A démonikus női alakokkal való találkozást követik a halál és a gyász képei. Önéletrajzi eredetű kép a báli éjt követően egy fiatal lány halála. Sajnos édesanyja barátnője halt meg úgy, hogy jeges vizet ivott egy báli éjszaka, és tüdőgyulladást kapott, amin Kosztolányi korában sajnos nem lehetett segíteni.
A halotti képek is orgiasztikusak, a temetőben kártyáznak részeg betyárok. A tovább korcsolyázó, rémületes látomások elől menekülő költő lidérces éjszakája nem ér véget itt, hiszen egy bálterembe ér, ahol Bacchus a Mors Bacchanalisban írtakhoz hasonló szerepben tűnik fel:
"Hogy merre jártam? Nem tudom már.
De ott volt sok tisztes személy,
víg hercegek ópium-gőzben
lihegtek tiltott kéjekér.
Ott volt a véres szemü Bacchus,
és több méltóságos alak
verejtékezve és zokogva
a roskadt asztalok alatt.
Mind kornyikált, ivott, dülöngött,
elmélkedett magában halkan,
s az asztalfőnél hosszú frakkban
ott ült az ördög."
A báli éjszaka tele lehetne pozitív értékekkel, hiszen közösségi találkozás, tisztes mulatságok ideje kéne, hogy legyen, ehelyett féktelen tivornyává válik. A költő, mint a fentebbi idézetből is kitűnik, társadalomkritikával él, csak míg a Mors Bacchanalisban a szegényebb rétegről szólt, most a társadalom felsőbb rétegének mulatságait kritizálja.
A műben a tivornyát ismétlődően követik a szakralitás és a halál képei. Kosztolányi papi személyt lát, aki megáldja a költőt. Itt már tud kapcsolódni a szakralitáshoz, hiszen ha rekedten is, de mond rá egy Áment. Az ezt követő sorok a Hamvazószerdát vetítik előre:
"Beteg feküdt ott. Gyertya égett,
a téli reggel szürkesége
búcsút mondott a téli éjnek.
Orvosságszag terjedt köröttem.
A beteg arcán jég és kendő.
Holnapra őt is sírba dugják.
Jaj, jaj nekünk. Minden veszendő."
A lidérces éjszaka múlását nemcsak a hajnali világosság megjelenése, hanem a mozgás lelassulása is jelzi: a vágtatásból, vad táncból andalgás, szédelgés lesz, érzelmileg pedig sírás, temetés és feledés. Az érzelmi állapot utalhat a lelki megnyugvásra, de visszautalhat az előző verszak végére, ekkor pedig a bűnbánat jeleit olvashatjuk ki az igékből. A félelemnek a hajnal és a biztonságot adó rendőr látványa vet véget:
"Vacogtam már a félelemtől,
s csodák csodája! -
valóra válva
ott állt a kálvintéri rendőr
a csendben, a farsangi csendben -
és én egy gázlámpát öleltem."
A költő korában a Kálvin tér már nem volt a város pereme, de még nem is volt annyira központi helyen, mint ma, és nem volt szokatlan a posztoló rendőr sem.
Molnár József: Kálvin tér a Nemzeti Múzeummal (1885). Forrás: Wikipédia
Kosztolányi későbbi korszakaiban a démonikus mulatság-ábrázolást felváltja a békésebb megközelítés. Ez gyakran vegyül emlékek, értéktelített időszakok felelevenítésével. Sokszor nem is az egész mű szól a mulatságról, hanem a versben elhelyezve fokozza az idilli hangulatot.
Ilyen jellegű a Mák kötetben (1916) megjelent mű is, az Ének Virág Benedekről. Virág Benedek (1752-1830) a régi magyar irodalom nagy alakja volt, a magyar ódaköltészet első mestere, aki szinte polihisztorként tevékenykedett. Csendes, visszavonult életet élt, tudománnyal és költészettel foglalkozott.
Virág Benedek (1752-1830). Forrás: Wikipédia
Kosztolányi a maga korát Virág Benedek korához képest jóval értékszegényebbnek gondolja, és már az első versszakban éles ellentétbe állítja a két korszakot:
"Jaj, hogy szerettem volna élni régen,
vén századok bús mélyein, korábban,
mikor a lélek nyílt, a jóság, s nem ma,
a buta "modern technika" korában.
Otthontalan bolyongok, hazavágyván,
és sírva vágyom vissza, ami volt már,
akkor a szemek föl az égre néztek,
s úgy állt a szív, mint liliomos oltár.
Az emberek akkor meghaltak őszen,
mosolyogván az aszú, édes őszben,
szívükbe hordták az örök szerelmet,
s mindég holdfényben mondták, hogy szeretlek."
A háborús korszak borzalmaival szemben visszavágyja az idilli békét, amikoris a mulatságot és a kellemes időtöltést Horatius olvasása, a hegyekben való bogarászás, az őszi szüret és az ildomos keretek között való borozgatás adta, illetve a táncmulatság Pesten.
"Aztán csak várni - az élet elröppen -
Horatius-t olvasni, esti ködben,
álmodni mélyen és álmodni resten,
s télen táncolni, túl, a kicsi Pesten.
Ma, hogy a föld vérünk, könnyünket issza,
szeretnék futni: vissza, vissza, vissza."
Az 1914-ben íródott és a Bús férfi panaszaiban (1924) megjelent "Ha véna még egy kevés remény" kezdetű vers hangulata rezignált, de nem a múltat idézi, hanem a szülőföldjén, a Szerbiában maradtakhoz szól, jelen időben. Szabadka, a csendes, eseménytelen kisváros szelíd örömeit eleveníti fel.
"Az örömötök annyi csak,
hogy egy kismacska néhanap
az öletekbe ugrik.
Az esemény... Mi esemény?
Az, hogy kisült a sütemény,
s megáll egy úri, ringó
kocsi a házatok előtt,
és hogy jó a barackbefőtt,
és hogy megért a ringló."
A kisvárosi élet egyhangúságát néha megtöri egy-egy társasági összejövetel, korzózás:
"Olykor mulatság, Anna-bál,
a kis tó tündérfényben áll,
ladik hasítja rengve."
"Most már az este lehajolt,
a park felett sétál a hold,
s a Kossuth-utcán porzó,
zöld ködbe jár az úri nép,
hallgatja a cigányzenét,
és áll az esti korzó."
A kisvárosi életet látensen szembeállítja a mű a budapesti pezsgéssel, de a beszélő figyelmeztet, hogy az élet Budapesten sem feltétlenül jobb, mint vidéken, ugynakkor Kosztolányi lírájában a szülőföldhöz kapcsolódó versek mindig értéktelítettek.
A Számadás kötete (1935) tartalmazza az Életre-halálra című költeményt (1930), amely elköteleződést és sorsválallást fejez ki. A költő egész életére tekint vissza. A műben a fájdalom és az öröm egyaránt jelen van. Az értékek elvesztése és az értéktelítettség végighúzódik az egész költeményen. Ami érdekesség, hogy nem a régmúltra, hanem a közelmúltra, a magyarság sorsára és ezen belül a saját családjáéra tekint vissza a költő. Az idősíkok is változnak, de a múlt és a jelen összekapcsolódik a műben. Érdekes megfigyelni, hogy Kosztolányi ott, ahol használhatna múlt időt, jelen idejű igékkel dolgozik, amelyekkel mégis a múltbéli állapotokat írja le:
"Én is zokogtam hosszú, véres
lakomán.
Éreztem a semmit, a szégyen-
maratást.
De láttam egykor kánaáni
aratást.
Kerek eget, mely egy családot
ölel át.
Parasztleányok hercegnői
derekát.
Bő dáridót, mely könnyeinkbe
belefúl."
A sírva vigadó mulatság képei egyre inkább átvezetnek egy hajdan gazdag, tekintélyes család történetének képeihez, amelyek egybefonódnak a költő életével. A fájdalom és az öröm kettőssége végigvonul a versen. A záró versszakok a múlt és jelen együttes megjelenítésével erősítik az elköteleződést. Az utolsó versszak összefoglalja a vers egészét, és megerősíti, hogy a magyarság, a család és az egyén története nem választható szét. Az áldomás szónak itt több jelentése van: az elsődleges, közismert jelentés az ital, amit elmenőben, vagy valami örömteli eseménykor isznak, illetve maga a mulatság, ami az élet, a történelem szimbólumává válik a versben:
"Holtomban is csak erre járok,
keleten.
Izzóbb a bú itt és szívig döf
az öröm.
De szép, vidám, vad áldomás volt
köszönöm."
Szintén a Számadás kötetben jelent meg a magyar irodalom egyik legszebb istenkereső verse, a Hajnali részegség (1935) A mű lehetséges olvasata az elveszett hit megtalálása. A vers kezdő sorai, csakúgy, mint a zárósorok a mindenkori olvasót szólítják meg, olyan módon, mintha egy baráthoz szólna a költő.
Az égi és földi dolgok szembeállítása régóta ismert motívum az irodalomban, amely Kosztolányi költészetében több ponton is megjelenik. Ebben a műben a földi dolgok értékszegények, míg az égiek felbecsülhetetlenek.
Az égi báléj megjelenítése a gyermekkorra való visszaemlékezéssel kezdődik. Ezen emlékek felidézésének szintén van előképe Kosztolányi költészetében, gondoljunk csak A szegény kisgyermek panaszai című kötetre. A gyermekkor a köztudatban is a tisztaság és romlatlan hit szimbóluma. A műben visszatér a gyermekkori hit, és ezzel együtt a költő felismeri valódi értékeket. Érdekes, hogy a költeményben megjelenő égi képek egy báléjt idéznek föl. Ennek a báléjnek és hangulatának leírása nagyon messze van a Síppal, dobbal, nádi hegedűvel című vers infernális farsangjától, itt ugyanis a mennynek tündérei, angyalok a vendégek, és maga a Jóisten jelenik meg, mint házigazda:
"a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak."
Hajnali részegség (Gellén Veronika illusztrációja).
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10153442262357088&id=187103527087&set=a.10153442256537088
A földi dolgok, mint álértékek jelennek meg a műben, és Kosztolányi önváddal illeti magát, amiért fontosabbank tartotta azokat, mint az égi, valódi értékeknél:
"Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?"
A vendégség motívumnak több előzménye van az irodalomban, és többször olvasható az a vallási eredetű gondolat, hogy itt a földön csak vendégek vagyunk, valódi, igazi hazánk a Mennyország. A zárósorokban a költő pont ezt ismeri el, épp ezért a vers végkicsengése a fájdalmon túl is békét és megnyugvást sejtet:
"Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam."
Mint láthattuk, Kosztolányi Dezső pályája során többször, több szemszögből foglakozott a mulatság ábrázolásával. A fentebb röviden bemutatott versek különböző korszakaiban keletkeztek, fiatalságától kezdve sajnos korán bekövetkezett halálát megelőzően íródtak. A művekben különböző értékítélettel, előjellel illeti a mulatságokat, de mind lírai, mind prózai műveiben elhatárolódik az orgiasztikus színezetű mulatságoktól, ezeket kemény kritikával bírálja, különösen, ha azok mások nyomorával, megszégyenülésével járnak együtt. (Itt gondolhatunk az Édes Anna című regény társasági összejöveteleire, amelyek folytán többször is súlyosan megalázzák a címszereplőt.) Természetesen Kosztolányi nem mindenfajta mulatság ellen beszél, hiszen vannak megengedhető mulatságok, sőt, kellenek is, hiszen például a Pacsirta szereplőinek élete rendkívül unalmas, egyhangú a kikapcsolódási lehetőségek nélkül.
Összességében elmondható, hogy az emberi élet szerves részét kell, hogy képezzék a megengedhető örömök, társasági összejövetelek, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy egyfelől szem előtt kell tartani mindenben a mértéket, másfelől a mi mulatságunk soha nem mehet más kárára. Ha békésen, szépen tudunk élni, mi magunk is átélhetjük, hogy ezen a földön vendégségben, átutazóban vagyunk, és így törekedhetünk valódi hazánk felé.
Benei Fédra
Források:
Kosztolányi Dezső összegyűjtütt versei. Link: https://mek.oszk.hu/00700/00753/html/index.htm
Kosztolányi Dezső összes versei. Osiris Kiadó, Budapest, 2019.
Kosztolányi Dezső az egyházról. Link: https://777blog.hu/2019/12/16/kosztolanyi-dezso-az-egyhazrol/
Kosztolányi Dezső élete: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kosztolanyi-dezso-76615/
Hajnali részegség - tanulmánykötet Az Újvidéken, 2010. április 23–25-én rendezett Hajnali részegség-konferencia szerkesztett és bővített anyaga. Link: https://mek.oszk.hu/17800/17862/17862.pdf
Kulcsár Szabó Ernő: Boldogan és megtörötten. Link: https://real.mtak.hu/48186/1/KSZE_tanulmany.pdf
Szegedy - Maszák Mihály: Kosztolányi Dezső. Link: https://szegedy-maszak.hu/wp-content/uploads/2022/06/kosztolanyi_2010marc18.pdf