Az Egy család emlékezete – Szeretet és összetartozás című kötetünk augusztus végén jelent meg, a hatvani Integrált Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény és Jánok Község közös Interreg-pályázatának (Azonosítószám: FMP-E/1901/4.1/011) segítségével. Az új kiadvány Jánok története című tanulmánya Kökény Ferenc munkája.
A Bódva-völgyében fekvő települések, köztük Jánok is, az államalapítást követő évszázadokban Újvármegyéhez (Későbbi Abaúj, Sáros és Heves vármegyék) tartoztak. 1241-ben a tatárok elől IV. Béla király is a Bódva-völgyében tartott északnak, menekülve az üldöző tatárok elől. Jánokot és a környező falvakat a „jánokiak” őse, a Hunt-Pázmány nemzetségbéli Lampert kapta meg a 13. század második felében. 1427-ben a kapuadó miatti összeírások 24 portát tüntettek fel.
A 16. és a 17. században a török, majd a császári csapatok, illetve az erdélyi fejedelmek seregei a térség folyóvölgyeiben vonultak céljuk felé. Jánokon évekig voltak II. Rákóczi Ferenc katonái elszállásolva. Jánoki Zsigmond II. Rákóczi Ferenc alkancellárjaként tevékenykedett. Fiával, Lászlóval halt ki a Jánoki család férfiága, 1740-ben. A család Abaúji birtokait, köztük Jánokot, az 1503-1549 között élő Jánoki Oszvald leányai és azok leányági leszármazottai birtokolták.
A háborús évszázadokat követően 1715-20-ban csupán két adófizetőt írtak össze Jánokon. 1828-ban a falunka 122 háza és 908 lakosa volt.
A római katolikusok és reformátusok mellett görög katolikusok is éltek a faluban. A 19. század közepén népes zsidó közösség is lakott Jánokon. Az I. világháború előtt 5-8 lengyel család is megtelepedett, megélhetést találva. A II. világháború után nagyszámú szlovák betelepülő érkezett a településre.
Mária Terézia 1773-as úrbéri tabelláin Jánok esetében a következő tehetősebb birtokos családok szerepeltek: Péchy, Vécsey, Nyáry, Turánszky, Fáy, Keresztury, Szirmay családok.
A 1872-től a Rozsnyóról elkerülő és jogi végzettséggel rendelkező ifj. Sziklay Ede révén a Sziklay család is megjelent Jánokon, és az ott szerzett birtokán gazdálkodott. Ifj. Sziklay Ede országgyűlési képviselő, 1910 márciusában, Abaúj-Torna és Kassa város főispánja volt. Sziklay Edének és feleségének, Brezovay Klárának, 6 gyermeke született, köztük Sziklay Szeréna, Papp-Váry Elemérné, aki költeményeivel, köztük a Magyar Hiszekeggyel vált ismerté határokon innen, határokon túl. A család a jánoki évek alatt nagy megbecsülésnek örvendett. Gazdálkodtak, szerződéseket kötöttek a helyiekkel, földjeikből ajándékoztak is. Az emlékezet szerint a Sziklay gyerekeknek szegényebb jánoki gyermekek is játszópajtásai voltak.
A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarország részévé vált.
1941-es körjegyzőségi adatok szerint a falunak 856 lakosa volt. A két világháború hősi halottai előtt a jánokiak emlékművel tisztelegtek. A megszálló szovjet hadsereg 10 jánoki fiatalt hurcoltak el.
A reszlovakizáció idején néhány családot Magyarországra telepítettek, helyükre magyarországi szlovák családok költöztek. A lakosokat nem vitték el csehországi kényszermunkára.
Jánokon a második világháború utáni időszakban két iskola működött, egy magyar és egy szlovák. 1978-ban a magyar iskolát megszüntették, mert kevés volt a jelentkező. A templomban a szentmisék magyar nyelven folynak.