A tavasz és a nyár a közfelfogásban és a szimbolikában a szerelem és az esküvők időszaka. Az irodalmi művek - különösen a nagyromantika korszakában - gyakran nyúlnak ehhez a témához, bemutatva a szerelem különböző aspektusait. Nincs ezzel másképp Jókai Mór (1825-1904), akinek talán nincs is olyan műve, amiben ne volna egy vagy akár több szerelmi szál. Jókai Mór túlzás nélkül mondható, hogy a mai napig a legnépszerűbb magyar regényíró. Halálának 120. évfordulójára emlékezünk idén. Ebből az alkalomból tekintjük át a szerelmi szálakat két népszerű regényében, az Egy magyar nábobban és annak folytatásában, a Kárpáthy Zoltánban.

Jókai Mór (1825-1904)

Forrás: Wikipédia

 

A reformkor időszakában a társadalmi osztályok szinte átjárhatatlanok voltak. Épp ezért is különös Kárpáthy János és Mayer Fanny házassága, ami az előzmények ismeretében közbeszéd, sőt, közbotrány tárgya lett. Ez a házasság sajnos a szerelem árnyoldalait is bemutatja. Az még talán nem adott volna botránkozásra okot, hogy Kárpáthy János egy nálánál sokkal fiatalabb polgárlányt vesz feleségül, de Fanny családjának életvitele és az, hogy őt magát is megpróbálták megrontani, ami által kétes hírbe keveredett, már igen. Fanny tragédiája többszörös: egyrészt rossz hírű családból származik, ami sem a nagyúri körökben, sem máshol nem elfogadható, másrészt viszonzatlan és viszonozhatatlan szerelmet érez Szentirmay Rudolf iránt, sőt mi több, talán nem is tud arról, hogy Barna Sándor vonzódik hozzá.

Fanny életének súlyos árnyoldala, hogy anyja őt, akárcsak nővéreit kitartottnak szánta. Nővérei sajnos elzüllöttek, gazdag urak kitartott szeretői lettek. Fanny szerencsére megmenekült ettől a sorstól, de az ő és gyermeke életére rányomta bélyegét ez a tény. Természetesen nővérei viszonyai esetében nem beszélhetünk szerelemről, hiszen a pénz motiválja őket abban, hogy időlegesen kivel kötik össze az életüket. Ami a legtragikusabb, hogy mindez az anyjuk, Mayerné tudtával, beleegyezésével történik, sőt, még ő maga motiválja erre az életmódra lányait. Túlzás nélkül a leghátborzongatóbb jelenete az Egy magyar nábobnak, amikor éjszaka Mayerné rá akarja beszélni Fannyt, hogy 60 ezer forintért legyen Kárpáthy Abellino szeretője, és a becstelen életmód „előnyeit” tárja a saját lánya elé. Mayerné itt tulajdonképpen kerítőnő, és ami a legfájdalmasabb, hogy a tisztán nevelkedett Fanny erkölcsös környezetébe szomorúság örve alatt férkőzik be. Ugyanakkor Fanny sorsa itt dől el: maga is átlátja, hogy másképp nem szabadulhat Abellinótól, csak ha férjhez megy annak idős nagybátyjához, a pozitív irányba megváltozott Kárpáthy Jánoshoz.

Nem ítélhetjük el Fannyt azért, amiért szerelem nélkül, sőt, másba reménytelenül szerelmesen megy férjhez. Ténylegesen boldogságot hoz az öreg Kárpáthy János életébe, nem csalja meg, és maga az író sem ítéli el őt. Ahogy Jókai kifejezi, Fanny nem tettetésből, hanem kötelességből szeret, a szó legnemesebb értelmében.

Részlet az Egy magyar nábob című filmből: Szentirmay Rudolf (Latinovits Zoltán) és Mayer Fanni (Pap Éva)

Forrás: https://port.hu/adatlap/film/tv/egy-magyar-nabob-egy-magyar-nabob/movie-555

 

Noha Fanny kétes hírű családból származik, és polgárlány, mégis legkedvesebb barátnőjévé fogadja Szentirmayné Eszéki Flóra. Flóra és Szentirmay Rudolf házassága is rendkívül különös: Flóra külföldön ismerkedik meg a már fiatalon életunt Rudolffal, aki bár nem fogja fel, de egy másik nő életével játszik. Chataquéla egzotikus származású nő, aki Rudolffal együtt halálos veszély közepette kiment egy csomó gyermeket a tűzből. Rudolffal kezdődő kapcsolatának férje, Byron halála vet véget. Rudolf ekkor látja át, hogy fogadásának, mely szerint ha ő meghal, Chataquéla öngyilkos lesz, milyen szörnyű következménye lett volna, és hazajön Magyarországra, hogy itthon munkálkodjon a haza javára. Rudolf nem kéjenc, mint Abellino, hanem taszítja őt a világ, ezért játszik könnyelműen a maga és mások életével. Sajnálatos módon Fanny, anélkül, hogy a nevét tudná, őbelé szerelmes, és csak akkor találkoznak, amikor már mindketten házasok. Rudolf rosszat feltételez Fannyról, könnyű erkölcsűnek gondolja, és amikor kémkedik utána, akkor döbben rá a valóságra. Onnantól viszont a legmélyebb tiszteletet érzi Fanny iránt, és ahogy Flóra vállalja a gyámanyaságot Fanny halála után, Rudolf is gyámja lesz Kárpáthy Zoltánnak, nem is sejtve, hogy a legtisztább indokból felvállalt és példás gyámságot is ellene fogják fordítani, megvádolva azzal, hogy Fannyval megengedhetetlen viszonyt folytatott. 

Fanny alakjában, csakúgy, mint Kőcserepy Vilmánál, szentimentalista vonásokat fedezhetünk fel. Köcserepy Vilma már az Egy magyar nábob folytatásának, a Kárpáthy Zoltánnak szereplője. Kőcserepy Vilma a felkapaszkodott, mindenkit lenéző, de mindenkire mosolygó Kőrecsepy Dániel lánya. Vilma édesanyja sem jobb az édesapjánál: rideg, távolságtartó, a társadalmi konvenciókat saját gyermekeelé helyezi. Fanny és Vilma közös tragédiája, hogy viszonzatlanul és viszonozhatatlanul szerelmesek, és mindketten fiatalon halnak meg. Párhuzamba állíthatók abból a szempontból is, hogy Jókai Fanny esetében csak megemlíti, Vilmánál viszont szinte teljesen kimondja, hogy a korai halál a bűnös környezetből való kiszabadulással magyarázható. Fanny kapcsán Varga Péter szomorúsága talán meglepő, de a regényt olvasva megmutatkozik embersége:

 

„[…] a jószágigazgató, az emberséges Varga Péter, ki azon kegyet kérte ki magának, hogy hadd járjon ő is, mint a többi cselédség, fekete ruhában, s azóta nagyon drága szó az, ami az ő száját elhagyja, s akármiről beszél, mindig azon végzi szavát, hogy mindennek korán kell meghalni, ami szép és ami jó, csak mi élünk sokáig – vén bűnösök.”

 Vilma esetében pedig konkrétan elhangzik, hogy „szerette őket az Isten, mert korán haltak...”

 

A bibliai tárgyú mondatok előzménye a Bölcsesség könyvében található:

 

„ Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része.  Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától. Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj és a bűntelen élet, mint a magas kor. Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete. Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét. Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket. Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg. Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre, hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottjaira és oltalom a szentjeire. Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét.”

 

Ez a bibliai szakasz teljesen igaz Vilma életére: szülei a gazdagságot és a világi tündöklést bűnös módon keresve észre sem vették lányuk szenvedését, sőt, anyja direkt módon érzelmi távolságot tartott tőle. Vilmának tragikus tévedése, hogy noha ő azt gondolja, hogy őt szeretik, és érte tesznek mindent, de ez nem így van. Anyja és apja önzőek. Anyja a tetejébe teljesen rosszul értelmezi a filozófiában való jártasság alkalmazását. Jókai nincs a női műveltség ellen, inkább a tudás rossz alkalmazása ellen van. A filozófiai tudás semmi esetre sem arra való, amire Vilma édesanyja, Evelin alkalmazza. A bölcsesség szeretete (ezt jelenti a görög eredetű szó) megértésre, a másik ember iránti nyitottságra, belső békességre való törekvésre kell, hogy irányítson. Az emberismeretre való törekvés önmagában nem rossz, de ha emiatt kísérletezünk egy másik emberrel, és ridegek vagyunk a saját gyermekünkhöz is, az már egy nagyon rossz út.

 

Részlet a Kárpáthy Zoltán című filmből: Szentirmay Katinka (Venczel Vera) és Kőcserepy Vilma (Halász Judit)

Forrás: http://venczelvera.hu/film/karpathy/karpathy.html

 

Vilma szerelme Kárpáthy Zoltán iránt másképp viszonozhatatlan, mint Fanny Rudolf iránt érzett szerelme. Itt nem a házasság az akadály, hanem az, hogy Kárpáthy Zoltán kamaszkora óta szereti Szentirmay Katinkát, neki tartozik hűséggel, ami Zoltán számára nem teher, nem kényszerül választani. Egyértelműen hű marad Katinkához, de ő is, mint gyámapja annak idején, véletlenül szerez tudomást Vilma iránta érzett szerelméről. Hogy Zoltán mit érez a későbbiekben Vilma iránt, azt maga Jókai sem tudja megnevezni. Ma azt mondanánk, hogy tiszta szeretetet és tiszteletet, amiért Vilma oly sokat szenvedett, és végül belehalt a bánatba.

 

„Mi volt az, amit Zoltán Vilma iránt érzett? Szerelem volt-e az? – – – Szeretsz valakit forrón, híven, igazán és szeretettel viszont. Nem ismersz mást, csak a szerelem boldogságát. Akkor egy véletlen pillanat összehoz egy más szerető szívvel, ki régóta hallgat és emésztődik eltitkolt, nem sejtett fájdalmával. – Mit felelhetsz e kérdésre? Megveted-e, elutasítod-e hidegen, mert te boldog vagy már, akkor nemtelenül, szívtelenül cselekedtél. Vagy reményt adsz neki, szívedben helyet nyitsz számára? Akkor hűtelen vagy. És mégis kénytelen vagy reá gondolni; tudod, hogy szeret, hogy téged szeretve hal meg, és kénytelen vagy érezni iránta, midőn legboldogabb vagy is. Ha tudod a nevét ez érzésnek, közöld velem, mert én nem tudom azt. – A szerelem érzése az, a szerelem vonzalma nélkül.”

 

Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán is éles kontrasztot tartalmaz nemcsak a szereplők jellemének, hanem a szerelem ábrázolásakor is. A boldogtalan és a boldog szerelem bemutatása felidézi Kisfaludy Sándor: Himfy szerelmei −A kesergő szerelem−Boldog szerelem című versciklusát.

A boldogtalan, halállal végződő szerelem mellett Jókai természetesen a boldog szerelemről is ír: Szentirmay Rudolf és Eszéki Flóra házassága a megismerkedésük különös körülményei ellenére is boldog. Az előzményekből kiindulva gyámoltjuk, Kárpáthy Zoltán és gyermekük, Szentirmay Katinka házassága is az lesz. Zoltán és Katinka szerelme érdekesen fejlődik ki, és a történet lezárása szempontjából is kulcsfontosságú: testvérekként nevelődnek, Zoltán elszakadni kényszerül a családtól, amikor évek múltán először találkozik Katinkával, rájön, hogy szerelmes belé, de ekkor még mindig kénytelen távolmaradni tőle. Amikor Zoltán nagy lemondás árán véget vet a Szentirmay családdal való kapcsolatának és az egész életét beárnyékoló gyalázatos pernek, újra láthatja őt. Amikor gyámapja végakarata szerint és saját szíve által vezetettve feleségül veszi Katinkát, a rágalmazókat véglegesen elhallgatatja:

„Szentirmán is múlni kellett a gyásznak.

Rudolf végrendeletében az volt írva, hogy Zoltán az ő halála után hat héttel nőül vegye Katinkát, kivel oly régen szeretik egymást, őt ne gyászolják tovább.

Azt egyedül Zoltán tudta, hogy e végrendeletet Rudolf még halálos sebe előtt írá, és hogy azt a sebet miért s miként kapta, és hogy házasságukat miért sietteté.

Nemcsak szerelmi, hanem becsületbeli tartozás is volt az.

E nemes férfi nevének tisztán kellett állania a világ előtt; e házasság az utolsó kételyt is elhallgattatá.

A fájdalom lassan-lassan elveszté éleit, helyet adva boldogabb reményeknek, és az igazaknak azon jutalmuk van, hogy nekik még fájdalmaikban is van valami édes. Gyönyör nekik a visszaemlékezés, bárha keserű is, s őket a bezárt sír nem fenyegeti rémeivel, megbánással, lélekfurdalással.”

Az idézetből is látható, hogy az író a jókat, tisztességeseket megjutalmazza. A regényvilágon kívül, a saját világunkban is örülünk annak, ha valaki, aki jó ember, boldogságban, egészségben él, a nagyromantika korában pedig ez volt az ideális élet egyik alappillére. A szerelmi boldogság napjainkban is sok mindentől függ, de ezek mára inkább individuális tényezők, hiszen a mi társadalmunkban szerencsére engedélyezett a szabad párválasztás, nem pedig családi érdekek miatt kénytelenek házasodni a felek, még akkor is, ha mást szeretnek. Jókai két regényében nincs kényszerházasság, igaz, Vilmát Kőcserepy tanácsos úr Maszlaczkynak ígéri, de erre a házasságra nem kerülhetett volna sor. Másikra viszont igen, hiszen Evelin rájött, hogy Vilma szerelmes, de tévedett a személyt illetően. Akinek szánta lányát, azt Vilma utálta, hiszen anyjával ellentétben kiismerte jellemét, ami nem az erényeken alapult.

A szerelem megjelenítésekor az író egyértelműen ábrázolja az árnyoldalt is, akár a viszonzatlan szerelem formájában, akár úgy, hogy nyílt társadalomkritika formájában ír arról, amit már nem nevezhetünk szerelemnek, mert árulják. Ugyanakkor az akaraton kívül elkövetett vétek is üldözi nemcsak a szerelmet érzőt, hanem az őt túlélőket is, mint Mayer Fanny esetében megmutatkozik: Rudolfot gyalázatos per alá vonják, de nem a tisztesség nevében, hanem mert Kárpáthy Zoltán vagyonát akarják. Felesége, Flóra őszintén szereti őt, és Zoltánnak is fontosabb gyámatyja nyugalma és hírneve, mint az egyébként hatalmas vagyon.

A szereplők jellemét a szerelemhez való viszonyuk is megmutatja: Abellino kéjenc, akinek az a dicsőség, hogy mennyi nőt tesz tönkre, Szentirmay Rudolf a szerelem hatására életunt főúrból jeles hazafivá válik, Vilma belehal abba a gondolatba, hogy Zoltánt meg akarják ölni, és a saját élete árán is kész megvédeni, Fanny pedig tud szeretni kötelességből és szerelemből is.

Láthattuk, hogy a cselekmények egyik fő mozgatórugója a szerelem, ami a szereplőkből, ha jellemesek, a legjobbat hozza ki. A boldogság sajnos nem mindegyik pozitív szereplőnek adatik meg, de őnekik mindenképp kijár a tisztelet és a megbecsülés, amiért erényesek tudtak maradni, vagy éppen megmenteni akarták annak életét, akit szerettek. Az írói igazságszolgáltatás abban is megmutatkozik, hogy a jellemtelenek nem tudnak boldogok lenni, még családi körben sem, hanem a bűnük tudatával vagy az el nem érhető nemtelen örömök utáni vágyakozással kell élniük a világ gúnytárgyává válva. A pozitív szereplők viszont, ha még veszteség éri is őket, megtalálják az örömeiket a családjuk körében és másokért élve és dolgozva. Nem nagy merészség kijelenteni, hogy ez az élet, amire törekedni kell, hiszen az ember szeretetből és szeretetre lett teremtve, aminek a tudatában nemcsak a túlvilági boldogságot érheti el, hanem ezen a világon is békét és nyugalmat találhat.

Benei Fédra

 

Forrás:

Szentírás. Link: https://szentiras.hu/SZIT/B%C3%B6lcs4

Jókai Mór: Egy magyar nábob. Link: https://mek.oszk.hu/00800/00827/html/jokai29.htm

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán. Link: https://mek.oszk.hu/00800/00828/html/jokai24.htm

Nagy Miklós: Jókai Mór. Link: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Spenot-a-magyar-irodalom-tortenete-1/iv-kotet-a-magyar-irodalom-tortenete-1849-tol-1905-ig-3490/a-nemzeti-polgarosult-irodalom-kibontakozasa-34AF/a-romantika-iranyzata-398B/27-jokai-mor-18251904-nagy-miklos-3994/az-egy-magyar-nabob-es-a-karpathy-zoltan-39B1/