A tavaszi hadjárat első ütközete Hatvan környékén és a településen zajlott. Előző napokban senki sem gondolta, hogy a császári csapatok hadtest szintű felderítéséből 1849 április 2-ára egy ütközet fog kibontakozni.

Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy császári-királyi hadsereg fővezéri utasítást adott március 31-én Franck Schlik altábornagynak hogy a Monor-Gödöllő-Vác-Vadkert térségében tervezett csapatösszevonások biztonságos végrehajtása érdekében a III. hadtesttel Bag-Hatvan-Gyöngyös vonalon nyomuljon előre, pontosabban végezzen felderítést. A parancsban is szerepel, hogy visszavonulással lehetséges túlerőben lévő ellen való találkozás esetén kellnia. Mivel a téli hadi események óta a Tisza vonala mögé visszahúzódó magyar honvédsereg mozgásáról, a magyar vezérkar szándékairól nem voltak pontos információi a főparancsnokságnak.

A magyar sereg április 1-én Gyöngyös környékén állomásozott. A hadműveleti terv, amelyet Bayer József vezérkar Görgei Artúr főparancsnok vezérkari főnöke és Klapka György dolgozott ki a következő volt:

A magyar fősereget kettéosztották. A kisebbik része, a VII. hadtest, a miskolc-pesti országúton maradt. Felatuk az volt, hogy nagy erőt kifejtve elhitessék az ellenséggel, hogy a magyar főerővel szemben. A hadtest vezetését a főparancsnok Gáspár András ezredesre bízta, akiről az eddigi teljesítménye alapján tudta, hogy a kapott utasításokhoz pontosan végrehajtó, tapasztalt tiszt. Görgei, Gárpár András megbízatásán csodálkozó tisztekkel közölte:

„Gáspár derék ember és még nem volt alkalma 10.000 főnyi sereggel csatát önállólag vezényelni

A nagyobbik részt alkotó I. II. és III. hadtestek szerepe az átkarolás volt. Az Árokszállás-Jászberény-Nagykáta-Isaszeg útvonalon kellett délről megkerülni és oldalba támadni az ellenséges főerőt. Míg a császári-királyi haderő vezetése a tél elmúltával sem tudott pontos értesüléseket szerezni a magyar csapatok mozgásáról, főerejük elhelyezkedéséről, addig a honvédsereg vezérkara részletesebb információkkal rendelkezett az ellenség helyzetéről.

Schlik altábornagy április 1-jén átkelve a Zagyván, hátrálásra késztette Hatvanban lévő a Poeltenberg Ernő vezette dandárt, amely Hort felé vonult vissza. Görgei arra utasította a Gyöngyösön lévő Gáspár András ezredest, hogy hadosztályával vonuljon Poeltenberg támogatására, és parancsba adta, hogy Hortot mindenáron tartani kell, elhárítva az ellenség támadását.

Schlik altábornagy, az osztrák III. hadtest vezetője előre látván a magyar egységek visszavonulását – másnapra további nyomulást tervezett Hort irányába. Állítólag az ütközet előtti estén a vacsorát követően tiszttársait meghívta a másnapi „nyúlvadászatra”.

Április 2-án sor került a hatvani ütközetre. Görgei távollétében, de annak parancsait betartva, Gáspár András vezetésével sikerült visszavonulásra kényszeríteni az elbizakodott ellenséges erőket, ami Aszód irányába húzódtak vissza. Gáspár így is megoldotta a feladatot, csapatai győzelemmel zárták a napot. Estére a császári csapatok elhagyták Hatvant, és visszahúzódtak Aszód felé.

A hatvani ütközet nemcsak harcászati, de hadászati ​​​​​​szempontból is fontos siker volt. A Zagyva vonalát sikerült megtartani, és Schlik számottevő magyar erőről számolhatott be felderítő vállalkozásának eredményeként.

Kökény Ferenc

történész