Anyák napja az egyik legszebb, legkedvesebb ünnep. Számtalan irodalmi és művészeti alkotás született az édesanyákról, akik nélkül nincs élet. A világirodalom is bővelkedik ilyen témájú művekben, épp ezért mutatjuk be röviden az évfordulós Rabindranath Tagore indiai Nobel -díjas költő misztikustól A növekvő hold című kötetet, és kívánunk minden édesanyának örömteli, szép ünnepet.
Rabindranath Tagore: A növekvő hold
Rabindranath Tagore (1861-1941) indiai költő, misztikus, filozófus neve nem ismeretlen hazánkban, hiszen Balatonfüreden sétány viseli a nevét, sőt, amikor hazánkban járt, Balatonfüreden ültetett egy fát.
Tagore sétány, Balatonfüred: https://szallas.hu/programok/tagore-setany-balatonfured-p264
Tagorét a maga korában több európai szerző méltatta, így Yeats, valamint a kortárs Babits Mihály és Kosztolányi Dezső is.
Tagore: https://www.britannica.com/biography/Rabindranath-Tagore
Tagore életműve rendkívül gazdag, összetett. Indiai viszonyok között kiemelkedő családba született, gondosan iskoláztatták. Egyformán jól tudott bengáliul, szanszkritül és angolul. Élete során megismerkedett Mahatma Gandhival, akivel ellentétbe került. Ennek oka az volt, hogy Tagore elutasított mindenféle radikalizmust. Abban viszont egyetértettek, hogy az angol uralom alól fel kell szabadítani Indiát.
Irodalmi munkásságában visszanyúlt az óind gyökerekhez, ezek figyelembevételével alkotta meg az Áldozati énekek című kötetét, amiért 1913-ban megkapta a Nobel –díjat. A nyugati világban az óind irodalmi alkotások mellett az ő műveit ismerik a legtöbben. Az Áldozati énekek után talán a legismertebb kötete A növekvő hold.
A növekvő hold című kötet az anya és a gyermek kapcsolatát tárja szemünk elé. A műben váltakozva beszél az anya és a gyermek, megmutatva egy csodaszép, bensőséges viszonyt. A kötetben a beszélők az anya, a gyermek, illetve az író. A mű egyfajta meditációként is felfogható, hiszen a hinduizmusban a női szegmensnek és az anyaistennőnek a közhiedelemmel ellentétben kiemelt szerep jut, hiszen nélküle nem létezhetne semmi. A hindu anyaistennő Mahadévi, az össze energia forrása, az istenség női aspektusa. Az istennők az ő megjelenési formái. Szati Síva első felesége, önkéntes halála után Párvati istennőként tért vissza. Az egyik alakja Durga, harcos istennő, aki képes a démonokat legyőzni. Káli istennő főleg pusztító mivoltáról híres, vele ellentétben Laksmí a jó szerncse istennője, ő volt Radha, aki amikor Visnu Krisna alakjában jelent meg. Szaraszvatinak is jelentős szerep jut, hiszen ő a művészet, a tudás és a zene istennője.
Radha: https://krisna.hu/2020/radha-aki-dragakovet-ad/
Laksmi: https://www.etsy.com/de-en/listing/4442152714/goddess-lakshmi-lotus-meditation-woven?gpla=1&gao=1&&utm_source=google&utm_medium=cpc&utm_campaign=all_megafeed&utm_custom1=_k_Cj0KCQjw2MbPBhCSARIsAP3jP9z18GniZI1XEDyhYJpJq7qESW2-ZKcqFIdzW2vJ1HMmKKUD6NcBhPwaAkxrEALw_wcB_k_&utm_content=go_21714598475_167191115709_713913124251_pla-293946777986_c__4442152714ende_704667981&utm_custom2=21714598475&gad_source=1&gad_campaignid=21714598475&gbraid=0AAAAADutTMf-IQR0UKQZPfer_RQRFwsYC&gclid=Cj0KCQjw2MbPBhCSARIsAP3jP9z18GniZI1XEDyhYJpJq7qESW2-ZKcqFIdzW2vJ1HMmKKUD6NcBhPwaAkxrEALw_wcB
Tagore: A növekvő hold című művében a földi anyát nagy szeretettel ábrázolja, aki gyengéden óvja a gyermekét, odafigyel minden rezdülésére, és képes arra, hogy útjára engedje, még akkor is, ha ez neki fájdalmat okoz.
A kötet több részből áll, minden versnek külön címe van. (Az indiai verselés eltér az általunk megszokottól.)
A mű elején a szerző és/vagy az anya csodálkozik rá a gyermekekre, tisztaságukra:
„Gyöngyhalászok gyöngyre áhítozva buknak alá a mélybe, sóvár kereskedők vitorláit viszi a szél - a gyermekek pedig kavicsokat gyűjtenek, és szétszórják ismét. Nem keresnek rejtett kincseket, nem tudnak hálót vetni sem.
A tenger kacagva felviharzik, és sápadt sugarai a tengerpart mosolya. Öngyilkos hullámok érthetetlen balladákat énekelnek a gyermekeknek, mint a bölcsőt ringató anya. A tenger játszik a gyermekekkel, és sápadt sugarai a tengerpart mosolya.
Végtelen világok tengerpartján gyermekek találkoznak. Viharok kószálnak az úttalan égen, hajók törnek össze a nyugtalan vízen, a Halál jár kint - és a gyermekek játszanak. A végtelen világok tengerpartján van a gyermekek nagy találkozója.”
A gyermekek sokszor kérdezik édesanyjukat, hogy hogyan, miért születtek a világra. Az író a következőképpen felel:
„A kezdet
"Honnan jöttem, és hol bukkantál rám? - kérdezi a gyermek az anyját.
És ő könnyes mosollyal válaszol, gyermekét keblére vonva:
"A szívemben rejtőztél, drágám, mint a vágy.
Te voltál a legkedvesebb játék babám és az Isten képmása, akit reggelenként agyagból alkottam magamnak, újra és újra alkotva téged.
Házi istenségünk szentélyében laktál, és az istenséget imádva téged imádtalak.
Te éltél reményeimben és szerelmemben, az életemben és az anyám életében.
Az otthonaink felett uralkodó Halhatatlan Szellem öle időtlen idők óta téged ringatott.
Illat voltál, és körüllebegted fiatal szívem nyíló szirmait.
Életerős tagjaimon a te harmatos lágyságod szikrázott, mint az égi parázs napkelte előtt.
És te, az egek első kedvence, a hajnali pirkadás ikertestvére, a földi lét hullámain hajózva végre kikötöttél a szívemben.
Amint merően a szemedbe nézek, belekáprázom a csodába: te, aki mindenkihez tartoztál, most csak az enyém vagy.
Azért szorítalak úgy a szívemre, mert félek, hogy elveszítelek.
Világok kincse: milyen varázslat vetett az én karcsú karjaimba?"
Az édesanyákat sajnos sokszor vád éri, hogy túlságosan elkényeztetik a gyermekeiket, a külvilág szeretetlenül ítél még akkor is, ha jól nevelt gyermekről van szó, és nem hajlandók elnézni kis hibákat sem. Az író ugyanakkor világosan kimondja, hogy ítélkezésre csak annak van joga, aki szereti és ismeri a gyermeket. Mindezt a mondanivalót az anya szájába adja, aki a gyermek hibáit a természeti szépségekhez hasonlítja, ezzel érzékeltetve, hogy a hibák nem elítélendő bűnök. Az író rávilágít a feltétel nélküli szeretetre:
„Minden apróságért megfeddnek, gyermekem.
Ó, ők a kákán is csomót keresnek.
Játszottál, és elszakadt a ruhád - ezért mondják, hogy rendetlen vagy?
Ó, fuj! Mit mondanának akkor az őszi reggelre, mikor keresztülmosolyog a felhőrongyokon?”
„Tessék, mondj, amit akarsz, de én tudom a gyermekem hibáit.
Nem azért szeretem, mert jó - hanem azért, mert az én gyermekem.
Fogalmad sem lehet róla, hogy milyen drága, ha az érdemeit és a hibáit mérlegeled.
Mikor mégis büntetnem kell, mintha egy test lennék vele.
Sír, és vele sír a szívem.
Csak én vádolhatom, egyedül csak nekem van jogom büntetni őt, aki szeretem.”
Az anyák talán legnagyobb próbatétele az, amikor a gyermeket útjára kell engedni. Sok esetben a gyermek maga akar menni, de az elválás mindkét fél részéről nehéz, hiszen az anyát elhagyni nem könnyű. Ugyanakkor megvan az a megnyugtató tudat, hogy egymás szívében örökké ott lesznek:
„Álom leszek, egy szempillányi résen becsúszom, és legmélyebb álmod mélyére érek; ha felébredsz, és riadtan körülnézel, én kirepülök a sötétbe egy hunyorgó szentjánosbogár képében.
A gyerekek nagy ünnepén, mikor a szomszéd gyerekek a ház köré gyűlnek, és játszani kezdenek, beolvadok a furulyaszóba, és egész nap a szíveden lüktetek.
A nénikém is itt lesz, a sok kisgyereknek ajándékot hoz a kedves, és megkérdez: "Húgom, hol van a gyereked?" Anyám, te lágyan azt feleled: "A szemem pupillájában keressd, a lelkemben és a testemben megleled."
„Öreg napjainkban számba vesszük a múltat, és a szívünkben - amit elvesztegettünk a kezünkkel örökre - ráérünk dédelgetni majd.
A folyó sebesen rohan egy dallal, és harcba száll minden akadállyal. De a hegy áll, mozdulatlan, emlékezve, és örök szerelemmel őrködik felette.”
A szükségszerű elengedés, noha fájdalmas, mégis reményekkel teli, és áldás kíséri, ha a gyermek betölti igazi küldetését:
„Menj, gyermekem
Ők csak ordítoznak és marakodnak, kételkednek és kétségbe esnek, és nem tudnak véget vetni a harcnak.
Lépj közéjük életeddel, mint fellobbanó tiszta fénnyel, gyermekem, és kápráztasd el őket a csenddel.
Mohóságuk nem ismer könyörületet, és irigységükben a szavak, mint rejtett kések, vért szomjaznak.
Menj, gyermekem, és válaszd szét gyűlölködő szíveiket, és - mint az éj mindent megbocsátó békessége a napi harc felett - hulljon rájuk ártatlan, szelíd tekinteted.
Engedd, gyermekem, hogy az arcodba nézzenek, és így megértsék a dolgok értelmét; engedd, hogy szeressenek, és így egymást is szeressék.
Jöjj, gyermekem, és foglald el méltó helyed a végtelenség kebelén. Ha kél az égi fény, emeld fel szíved, mint szirmait bontogató virág, és ha búcsúzik a fény, hajtsd meg a fejed, és fejezd be csendben a nap imádatát.”
A szemelvényekből is láthatjuk, hogy Tagore rendkívül érzékenyen, szeretettel ír az anya és a gyermek viszonyáról. A kötet különlegessége, hogy a férfi író belehelyezkedik az anya szerepébe, meg tudja szólaltatni a női oldalt. Ha a fentebb írtakra gondolunk, akkor talán kevésbé csodálkozunk ezen, hiszen az anyaistennőknek és egyáltalán a női minőségnek Indiában nagy szerepe van. A világ –és magyar irodalomban ezzel együtt ritka, hogy férfi író nő helyzetében szólaljon meg. Tagore ezt Chitra drámájában is alkalmazta, tehát nem egyedülálló jelenség az életműben. A magyar irodalomban hasonlót legfőképp Weöres Sándor költészetében találunk, a Psyché ciklus a legközismertebb, de Weöres Sándor a Szűzanyát is megszólaltatja.
Az anya fontosságát jól jelzi, hogy nemcsak az irodalomban találkozunk az anya – gyermek kapcsolattal, hanem a 20. századi pszichológiai irányzatok is kiemelten fontosnak tartják. A magyar irodalomban a legközismertebb költők, akikhez anya–versek fűződnek Petőfi Sándor és József Attila, de az istennői minőség újragondolása Weöres Sándor költészetében jelenik meg, akiről köztudott, hogy jártas volt a távol –keleti filozófiákban és művészetekben.
Az anya–gyermek viszony művészi ábrázolása korokon és földrészeken ível át, ugyanakkor mindegyik kultúrának megvan a maga sajátságos elgondolása, ábrázolásmódja. Épp ezért érdemes kitekinteni más kultúrák, elgondolások felé, hiszen ez csak gazdagítja a saját elképzeléseinket, plusz töltetet adva az érzelmi világunknak.
Benei Fédra
Források:
Rabindranath Tagore: A növekvő hold
https://terebess.hu/keletkultinfo/tagorehold.html
Babits Mihály: Két szent
https://terebess.hu/keletkultinfo/gitanjali.html
Hegedűs Géza: Irodalmi arcképcsarnok
Kovács Attila: Védikus nőalakok, istennők a hinduizmusban
https://krisna.hu/2023/vedikus-noalakok-istennok-a-hinduizmusban/
Tóth –Soma László:
https://terebess.hu/keletkultinfo/hinduizmus.html
Uburnyák Katalin (szerk. ) : Tagore, a misztikus költő, Ursus Libris é.n.
Zaborszky István: Rabindranath Tagore világnézete
chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://ppek.hu/konyvek/Zaborszky_Istvan_Rabindranath_Tagore_vilagnezete_1.pdf