„Nagy, jó Úristen, ki vagy a kéklő mennyekben,

Bércen innen, s túl igazak ajka hirdessen”

/Assisi Szent Ferenc/

 

Assisi Szent Ferenc (?-1226) Naphimnusz műve egyike a világirodalom legismertebb és legszebb vallási tárgyú költeményeinek. A 800 éves alkotás szövegszerűen egyszerű, de mégis hatalmas mélységeket tár elénk, és mondanivalója napjainkban is aktuális.

Assisi Szent Ferenc művét olvasva azt gondolnánk, hogy pozitív lelkiállapotban, örömök között írta. Azonban a valóság az, hogy egy szenvedésekkel teli éjszaka után a felkelő nap első sugarait szemlélve született, az utolsó két versszak viszont közvetlenül a szent halála előtt íródott. A Naphimnusz rendkívül nehezen fordítható. Ennek több oka van: egyfelől a világ első umbriai nyelvjárásban íródott szövegei között található, másfelől Assisi Szent Ferenc származása miatt több nyelvet ismert, és bizonyos szavaknak több jelentése is lehet.

A vers gondolati világa újszerű, a reneszánsz felé mutató. Szent Ferenc szenvedései ellenére nemcsak elveti azt a gondolatot, hogy a földi világ siralomvölgy, hanem továbbmegy: rámutat a világ szépségeire. Műve elveti azt a felfogást, hogy az anyagi világ rossz, az anyag alacsonyrendű. Azért nem lehet negatívan felfogni a fizikai létezőket, mert mindent Isten teremtett, és amit Ő teremtett, az jó, és mivel minden Isten teremtménye, részesül Istenből, Isten jóságából. (Ez nem keverendő össze a panteista felfogással.)^[1]

Szent Ferenc  gondolata a következő:

„“Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék.” 

A mű összességében a teremtmények dicséretén keresztül ad hálát az Úrnak. A költeményben az ókori hagyományokból eredően a négy őselem és az égitestek jelennek meg. Az alábbiakban Tőzsér Endre új fordításában olvashatók az idézetek.

Az első strófa az Urat szólítja meg:

 

 „Mindenható, fölséges és jóságos Úr,

Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,

És minden áldás.

Minden egyedül téged illet, Fölség,

És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.”

 

A Teremtő és a sorrendben az utolsó teremtmény viszonyában megmutatkozik Assisi Szent Ferenc alázata: az ember nem méltó arra, hogy a Legfőbb Szent nevét kimondja. Az Ószövetségből hozza ezt a gondolatot, hiszen ott van, hogy Isten nevét nem mondhatjuk ki.

A többi teremtmények közül elsőnek a Napról ír a szent. A Nap ragyogásában Isten ragyogását látja:

 

„Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,

Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,

Aki a nappalt adja

és aki reánk deríti a te világosságod.

És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:

A te képed, Fölséges.”

Kép forrása: https://pestiferencesek.hu/ferencesek/assisi-szent-ferenc-imai/naphimnusz/

 

A többi létezőt mintegy megszólítja Szent Ferenc, felidézve a zsoltárt: minden létező dicsérje az Urat. A Hold és a csillagok esetében is ez történik:

 

„Áldjon, Uram téged Hold nénénk

és minden csillaga az égnek;

Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek!”

A Szélben is felismeri Isten jóságát:

„Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,

Levegő, felhő, jó és rút idő,

kik által élteted minden te alkotásodat.”

Kép forrása: https://asajah.hu/telehold-a-vizontoben/

 

Az Assisi Szent Ferencre jellemző alázatosság eszméje Víz húgunk szemlélésekor mutatkozik meg:

 

„Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,

oly nagyon hasznos ő,

oly drága, tiszta és alázatos.”

A létezők felsoroláskor a víz ellentéte, a tűz is megjelenik:

„Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;

Vele gyújtasz világot éjszakán.

És szép ő és erős, hatalmas és vidám.”

Kép forrása: https://fenyes-eg.hu/tuz-az-oselem/

 

Földanya nénénk emberhez való viszonyulása sajátságos: táplálja az embert és a hátán hordja:

 

„Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,

Ki minket hord és enni ad.

És mindennemű gyümölcsöt terem,

füveket és színes virágokat.”

 

Ezután Szent Ferenc visszatér az emberhez:

 

„Áldjon, Uram téged minden ember,

ki szerelmedért másnak megbocsát.

És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.

Boldogok, kik tűrnek békességgel,

Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.”

 

Két erény rajzolódik ki a szakaszban: a megbocsátás és a rossz dolgok békességgel való tűrése. Egyik sem lehet öncélú, hanem Isten és embertársaink iránti szeretetből kell, hogy fakadjon.

A mennybéli korona képe előrevetíti a záró versszakokat, amelyeket Szent Ferenc közvetlenül halála előtt írt. A korabeli felfogástól eltérően a szent a halált nem, mint rettegett dolgot, hanem mint nővérünkként tárja elénk. Kétfajta halál lehetőségét ábrázolja: a boldog halál az Istennek magukat megadók osztályrésze, és csak azok számára rettenetes, akik halálos bűnben mennek el ebből a világból:

 

„Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,

Aki elől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,

És boldogok, akik magukat megadták

te szent akaratodnak,

Második halál nem fog fájni azoknak.”

 

A versszaknak nemcsak az érdekessége, hogy nővérünknek nevezi a testi halált, hanem az is, hogy felszólítja, hogy ő is áldja az Urat. A halál teológiailag a bűn következtében jött a világba, tehát elvileg negatív fogalom, viszont akik Istent és embertársaikat szeretik és szenvednek, azok számára pozitív, és ami a legfontosabb, a második halál, vagyis a kárhozat nem éri őket.

A zárósorokban újra felszólít Isten dicséretére, de most már minden létezőhöz szól:

 

„Dicsérjétek Uramat és áldjátok,

És mondjatok hálát neki,

és nagy alázatosan szolgáljátok.”

 

Assisi Szent Ferenc, mint tudjuk, boldogan halt meg, ennek ünneplése a Tranzitus, különösen a ferences templomokban. Az ünnepen túl gondolati öröksége napjainkban is megmutatkozik: Ferenc pápa Laudato si címmel teremtésvédelmi enciklikát adott ki. Ennek az enciklikának hatalmas jelentősége van, mert fellép a társadalmi igazságtalanságok és a természetpusztítás ellen. A teremtésvédelembe beleveszi az épített környezetet is, hiszen az építmények szükségesek az ember számára, de pl. egy szépen gondozott városi park is éppilyen fontossággal bír.

A Laudato si enciklika és Szent Ferenc hatása napjainkban kézzelfogható módon is érvényesül: XIV. Leó pápa megáldott egy Laudato si ökológiai kertvárost.

Assisi Szent Ferenc Naphimnusza azért is érvényes napjainkban, mert az ember gondolkodása nagyon negatív irányt vett: sajnálatos módon a természeti létezőkben sokan nem a szépséget, hanem az anyagi hasznot látják, nem becsülik meg őket. Nem szükséges feltétlenül vallásosnak lenni ahhoz, hogy a természeti szépségek előtt fejet hajtsunk, és megbecsüljük azt, amit kaptunk, azt a minket körülvevő világot, ami nélkül nem létezhetnénk. Végezetül álljon itt egy részlet Ferenc pápa imájából:

 

„Ima földünkért

 Mindenható Isten,

te az egész világmindenségben,

de legkisebb teremtményedben is jelen vagy,

és gyengéd szeretettel veszed körül

mindazt, mi létezik.

Öntsd belénk szereteted erejét,

hogy óvjuk az életet és a szépséget,

tölts el minket békével,

hogy fivérként és nővérként éljünk,

és ne ártsunk senkinek!

Szegények Istene,

segíts, hogy megmentsük azokat,

akik e földön magukra hagyva és elfeledve élnek,

de akik oly értékesek szemedben!

Gyógyítsd meg életünket,

hogy védelmezői legyünk a világnak,

ne kifosztói,

a szépség terjesztői legyünk,

ne a szennyezésé és a pusztításé!”

Benei Fédra

 

 

Források:

Ádám Rebeka Dóra: A rész és egész viszonya a kultúránk egyik legizgalmasabb kérdése – Interjú Bagyinszky Ágostonnal. Link:https://www.ferencesek.hu/a-resz-es-egesz-viszonya-a-kulturank-egyik-legizgalmasabb-kerdese/?fbclid=IwY2xjawNGJbpleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBnV1htc2NRYkxsdWNDbkZpAR4hDO7zqhbf6QxhKyqispZkVfYhjGcmP1IyID4gwtQJqSUqZYayf7KuTwMA2A_aem__bfkHaFuoooPkQeza53RiA

A Laudato si enciklika imái. Link: https://teremtesvedelem.hu/content/cikk/laudato-si-enciklika-imai

Naphimnusz: https://pestiferencesek.hu/ferencesek/assisi-szent-ferenc-imai/naphimnusz/

Pál József: Szent Ferenc Istendicséretéről: egyszerű és alázatos. Link: https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2025-07/assisi-szent-ferenc-naphimnusz-pal-jozsef-ertelmezese.html

 

^[1] A panteizmus minden olyan tanítás, amely Istent és a világot azonosítja, ellentétben a dualisztikus felfogás minden formájával, amely Istent a világtól megkülönbözteti. Az Isten teljes transzcendenciáját hangsúlyozó teizmustól eltérően a panteizmus Isten immanenciáját emeli ki.