Áldás / Szent Jakab havának 9. napján a Hatvantól nem túl távoli Drégely hős védőire, Szondy Györgyre és vitézeire emlékezünk.

 A 16. század derekán, az 1526-os mohácsi csatavesztés és Buda 1541-es török kézre kerülése után az ország három részre szakadt és kezdetét vedte egy folyamatos hadiállapot (1699-ig), amely során 1544-ben sajnos Hatvant is elfoglalták (a nehezen védhető palánkvárat a Dancs testvérek feladták). A további előrenyomulást 1596-ig Eger akadályozta meg Észak-Kelet irányába.

1552-ben Buda védelmére a nógrádi erősségek (és a fent említett Eger) kerültek az Oszmán Birodalom célkeresztjébe. Így került sor a bányavárosok egyik elővédjének számító Drégely ostromára, amely várat Szondy György és maroknyi katonája (források szerint 146-an) három napig védekezett a közel 12.000 főt számláló Ali budai pasa seregével szemben. A túlerő sajnos győzedelmeskedett, a védők mind egy szálig elestek a csatában.

Talán a törökök nógrádi előrenyomulásának és Szondyék hősies ellenállásának híre a még nagyobb helytállás szükségességét erősítette a Dobó István vezette egri vár védőiben, akik ugyanazon év őszén sikeresen állták az ostromot és maradt a védők lobogója a várfokon. 

Ugyan egy másik, későbbi korszak, de szintén a Haza védelméhez köthető az egységes Magyar Honvédség megalapítása 1848-ban, amely annak a Mészárós Lázárnak köszönhető, akiről Újhatvanban utcát is elneveztek. 

 

 

Ekként kapcsolódik a mai évfordulóhoz az az obsitlevél ("Katonai szolgálatom emlékére"), amelyet néprajzi gyűjteményünkben őrzünk.

A kivont szablyával vágtató huszár ikonikus példája az önzetlen, Hazát védő önfeláldozásnak, amelyre a ma évfordulós drégelyi hősök emlékeztetnek bennünket.

Simon Tamás néprajzkutató