Lesznai Anna A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban című meséje, noha gyermekmese, több, a mesékben megjelenő problémát érintő, összetett mű.

Az írónő rendkívüli sokoldalúsága nemcsak a képzőművészet, hanem az irodalom területén is megmutatkozott: verseket, meséket írt, és az életmű egyik fontos eleme a többféle olvasatot is lehetővé tevő regény, a Kezdetben volt a kert.A meseírás sajnos nem kísérte végig az egész életét. A fő korszak, amikor meséket költött az 1910-es, 20-as évek, utána a magánéleti problémák sajnálatos módon elapasztották benne azt a forrást, ami a meséléshez szükséges volt. Gyermekmesének mondható történet érdekes módon ritka az életműben, hiszen Lesznai Anna inkább felnőtt társaságban mesélt, sok esetben a meséket kifejezetten felnőtteknek szánta.

Lesznai Anna illusztrációja a Kis pillangó utazása című meséhez

 

A most elemezni kívánt mű 1913-as, Lesznai saját maga által illusztrált a szecessziós meseírás talán legszebb darabja. Mélyen elgondolkodtató felnőtt olvasók számára is, hiszen olyan problémákat érint, mint pl. a kitartás, múlandóság, társtalálás, életfeladat. Ugyanakkor ezek a problémák olyan nyelvezettel és történetszövéssel vannak megírva, hogy gyermekek számára is teljesen érthetőek, feldolgozhatóak. A mese kerek, lezárt, ugyanakkor továbbgondolható, ugyanúgy, ahogy az írónő meséi általában.

A kis pillangó meséje többfajta olvasatot tesz lehetővé: a felnőtté válás elbeszélése, a kisvilág és a nagyvilág, valóság és valóságon túlinak a viszonya.  A felnőtté válás olvasatában egy rendkívüli életút látható: a kis pillangó későn születik, amibe akár bele is halhatna, hiszen a hideg időszak jön. Elmegy felderíteni a világot, segít másokon, társra talál, és kis pillangónak ad életet. A felnőtté válás egyik fontos momentuma, hogy a kis pillangó szembesül az elmúlással. Ez azonban mégsem kétségbeejtő, mert tudatosul benne, hogy a halál szükséges ahhoz, hogy új élet szülessék, és hogy a természet ciklikus módon működik, az elmúlás csak látszólagos:

 

„De azért a hervadás szereti a fákat, ő tudja, hogy a jövő tavasz sok lombja és virágja már ott pihen rügyekbe csomagolva, gondosan beburkolva kopár ágak végiben.

És nem a hervadás miatt kell lehullniok az őszi faleveleknek - de azért, hogy helye legyen az eljövendő tavasznak.”

 

A világ felfedezése során az írónő részletesen leírja, hogy miket tapasztal a kis pillangó az őt körülvevő világban. Már a kisvilág egyes létezői is mágikusak, mint pl. az öreg tintatartó, amelyik lezárja a fedelét, hogy a kis pillangó ne tudja tintás lábbal összemaszatolni a falat. Ez a kis pillangó számára ugyanúgy történik, ahogy a kisgyerek is felfedezi az őt körülvevő világot: először a szűkebb, utána a tágabb környezetre, majd a nagyvilágra történik rácsodálkozás. A világ bejárása során nemcsak a tárgyak és a növények megismerése történik meg, hanem elvont dolgok megértésére is képes lesz a kis pillangó, ilyen például a fiók, ahol személyes levelek, meg nem írt mesék vannak. Érdekes, hogy az írónő magát is beleszövi a mesébe, név szerint is, és ha figyelmesen olvassuk a szöveget, kiderül, hogy ezek a levelek és a mesék Őhozzá tartoznak.

Lesznai Anna illusztrációja a meséhez

A nagyvilág felé vezető út szorosan összekapcsolható a valóság és valóságon túli felfedezésével is. A kis pillangó Tündérországba készül, de ehhez fel kell fedeznie a szűk környezet után a tágabb környezetet is, és képesnek kell lennie arra, hogy felismerje, hogy még nincs a céljánál. A cél eléréshez kitartásra és bátorságra van szüksége, és arra, hogy minden hozzá szóló létező szavát meghallja. Ez egyben a felnőtté válás útja is. A mese szimbolikus nyelvén a hegyeken való túlrepülés az akadályok és a kísértések legyőzését jelenti: a kis pillangó nem pihenhet meg, míg nem ért célt, hiszen akkor virággá változik, nem éri el célját. Ha viszont továbbrepül, tud segíteni a társainak. A harmadik Tündérország az igazi, ahova mennie kell a kis pillangónak. A második Tündérország különleges:

 

„Szállt, szállt a kis pillangó, és bejutott a második tündérországba; az százszor szebb volt, mint az első, virágok sétálgattak benne, az emberek mosolyogtak, a fákon pólyás babák termettek, és mindjárt eljött értük a mamájuk – gyönyörű volt!”

 

A kis pillangó itt maradna, bár még nem érte el célját, de a mesék törvényszerűsége alapján segítője akad, egy másik pillangó, aki elé jött a harmadik tündérországból, megmutatja neki, hova tartanak, és elkíséri. A segítőtársa egyben tanítónak is bizonyul: az első tündérország a múlt, a második a jövő, a harmadik pedig egy különleges idősík, itt a jelenben történik minden, ugyanakkor álmok és mesék szövődnek össze, de gyógyító erő is jelen van ebben a tündérországban. Jellemző szecessziós elem a japán váza, hiszen a Távol-Kelet ihletet adott a szecessziónak, több ekkor született képzőművészeti remekművön is felfedezhetők távol-keleti hatások. Mivel mesebeli a japán váza, beszél, és a kis pillangó elé egy japán táj tárul, annak minden szépségével és létezőjével együtt. A kis pillangó itt maradna, de pajtása továbbviszi, és eljutnak a tündérkirálynő asztaláig, majd a mesebirodalom szívéig, egy kertbe, ahova egyedül nem lehet eltalálni, erre még a kis pillangó társa, aki itt, a harmadik tündérbirodalomban lakik, sem képes. A valóság és mese viszonyát tükrözi, hogy a kis pillangó nem maradhat tündérországba, haza kell térnie, és érdekes módon a másik pillangó küldi őt  haza és nem ő vágyódik el, hiszen tündérországban jól érzi magát a párjával. A kis pillangó ajándékot visz az őszi liliomoknak, mégpedig álomport. Amikor hazatér a valóságba, akkor békességet talál. A virágok békében élnek a világgal. A mese vége az élet továbbadása, hiszen a kis kék pillangónak pólyababája születik. A mű egy gyönyörű szép, hálaadó –áldáskérő imával zárul:

„Édes jó Istenem, embernek állatnak

Munkába töröttnek, játékba fáradtnak

Virágozó fűnek, fának, pillangónak

Adj nyugalmas éjjelt s jó ébredést holnap.

Köszönjük mind a jót, amit eddig adtál,

Virágbeli házunk, melyben lakni hagytál,

Köszönjük a mézet, melyet ittunk, ettünk,

S rövid utazásunk, melyet szállva tettünk,

S kik majd holnap jönnek, ha barnák, ha kékek,

Áldd meg áldásoddal a fióklepkéket.

Legyenek különbek, mint amilyenek lettünk –

Mi mai pillangók – kik tegnap születtünk. 

És elaludt minden.

Ez pedig egy mese vége és sok mese kezdete.”

Ez a mese szimbolikus olvasatot is lehetővé tesz, mégpedig egy női életút olvasható ki belőle. Itt természetesen kérdésként felmerülhet, hogy ezen esetben miért kell elhagynia tündérországot a kis pillangónak, miért nem maradhat ott? Lehetséges válasz, hogy a mesevilágban nem születhetne meg a kis pillangója, nem folytatódhatna az élet. Az élet és a természet folytonosságát, körforgását a mese elején tapasztalja meg a kis pillangó, mégpedig a hervadás által. Amikor hazajut, az élet folytonosságával szembesül, mégpedig a legszebb módon, hiszen kis pillangója születik, aki, mivel őszre született, éppúgy különleges, mint ő.

Őszi kert. Lesznai Anna illusztrációja a meséhez

 

A műben tündérországban egy meseesztendő telik el. A valóságban lehet egy év, hiszen ősszel jut haza kis pillangó, de pár nap is. Az időbeliség különbsége klasszikus mesei elem. A mese érdekessége, hogy csak a mű végén jelenik meg a szakralitás, noha az egész mű a valóságon túli megtapasztalásáról szól. Az átélt élmények hatására a kis pillangó békét lel, és képessé válik, hogy felismerje, mindannyiunk léte Isten kezében van, és képes lesz Hozzá szólni. Az esti imának különös szerepe van a szakralitásban, hiszen ekkor adunk hálát az elmúlt napért és kérünk erőt a másnaphoz. A kis pillangó imája során kiderül, hogy utazása során lelkileg gazdagodott: nem csak magáért imádkozik, hanem minden természeti létezőért, és ami kiemelten fontos, a fióklepkékért (fióka lepkék), vagyis a gyermekekért. Lesznai Anna gyermekszeretete közismert, épp ezért lehet ezt az imádságot álarcos versként is olvasni, de a mese mélyrétegei között felfedezhetjük személyes gondolatait, amelyek a kis pillangón keresztül nyilvánulnak meg.

A mese zárása továbbgondolásra serkenti az olvasót, hiszen a mesék végtelenek, mindig folytatódnak, akár a mi életünkben is felfedezhetők meseszerű elemek, különösen akkor, amikor valami szép célt tűzünk ki magunk elé, és annak megvalósulásán dolgozunk. Ilyenkor kísértések jönnek, elfáradhatunk, nem mindig vesszük észre, hogy ez még nem az igazi cél, de a dolgok törvényszerűsége folytán, amit minden mese, amely jól végződik, hangsúlyoz, hogy akad egy segítőtárs, és utunk végén, lelki gazdagodás után képessé válhatunk arra, hogy felismerjük, hogy mindent egy felsőbb entitás igazgatott, és Őhozzá bármikor szólhatunk, különösen akkor, ha boldogok vagyunk.

Benei Fédra

A mesét a youtube-on Töröőcsik Mari felolvásában hallgathatjuk meg: https://www.youtube.com/watch?v=QpTV6J93vh0

 

Források:

Lesznai Anna: A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban. Móra Könyvkiadó, Budapest 1978.

Lesznai-képeskönyv. Corvina Kiadó, év nélkül

Borgos Anna–Szilágyi Judit: Nőírók és írónők: Irodalmi és női szerepek a Nyugatban. Noran Könyvesház, 2011.

Polgár Anikó: „Sok gyökérből eggyé nőttem” Identitáskérdések Lesznai Anna verseiben és meséiben. Link: https://hungarologiaikozlemenyek.ff.uns.ac.rs/index.php/hk/article/view/2269/2286

Török Petra: Formába kerekedett világ. Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan, 2001.

Török Petra: Ornamenssé váltott sors –művészeti és irodalmi otthonteremtés Lesznai Anna életművében. Link: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://doktori.btk.elte.hu/phil/torokpetra/diss.pdf