Elérkeztünk a liturgikus évkör legjelentősebb időszakához, a húsvéti nagyhéthez, amely már múlt vasárnap, virágvasárnap (amikor idén éppen TeliHold volt!) kezdetét vette Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulásával.
A mai nagycsütörtökkel beléptünk a húsvéti szent háromnapba is, vagyis a húsvétvasárnapi feltámadást megelőző három napba. A Hatvany Lajos Múzeum néprajzi gyűjteményében számos olajnyomatot, falvédőt, szentképet, kézzel is díszített alkotást találunk, amely a nagyhéthez kapcsolódik.
Falvédő a töviskoszorús Jézusról, akinek leplét Szűz Mária tartja a kezében
Nagycsütörtök a rituális lábmosás, az utolsó vacsora, a virrasztás, illetve Jézus elárulásának és elfogatásának napja. A déli mise után a templomok elnémulnak, a „harangok Rómába mennek”, ezért húsvétvasárnapig csendes/csonka miséket tartanak, a harangozást pedig kerepléssel váltották fel. A néphagyományban az Úrvacsora emlékére szerény, böjtös vacsorát tartottak, sok helyen virrasztottak (néhol egyedül, imádságban, míg másutt közös határjárással, gyertyagyújtással). Egyes helyeken pedig a gyermekek játékosan pilátusverést, pilátuségetést tartottak.
Szentkép az utolsó vacsoráról
Falvédő az utolsó vacsoráról - az eucharisztia születése
A hatvani Szent Adalbert plébániatemplom tornyában található egykori "kereplő"
https://magyarharangok.hu/harangkepek/hatvan-ujhatvan-rk/kereplo.jpg
Nagypéntek a keresztények számára az év legsötétebb napja, Jézus elítélésének, keresztre feszítésnek, halálának és sírba tételének napja, amikor a hagyomány szerint teljes sötétség honolt a világban. A böjt legszigorúbb napja, legtöbb helyen némasággal, folyamatos imádkozással, a házi tűzhely kioltásával (amelynek egyébként folyamatosan égnie kellett) emlékeztek Jézus kereszthalálára, áldozatvállalására.
Olajnyomat a kereszten szenvedő Jézusról
Kézzel hímzett, viaszalakos kép Jézus siratásáról
Színes fonalakkal hímzett falvédő a húsvéti áldozat jelentőségéről
Piéta - olajnyomat
Nagyszombat Jézus sírban pihenésének napja, amikor „alászállt a poklokra”. Ez is csendes, imádkozós nap, a tűzszentelés ideje, amelynek folytán a megszentelt tűzből vittek haza parazsat, újragyújtva ezzel a házi tűzhelyt, hogy a húsvéti ételeket már ezen süssék-főzzék.
Szentkép a sírban fekvő Jézusról, akinek testét angyalok őrzik
Húsvétvasárnap a dicsőséges feltámadás napja, a liturgikus év legnagyobb ünnepe, amikor a sziklasírból feltámadt Krisztus megjelenik tanítványainak, ezzel teljesítve be az Igét. A húsvétvasárnapi misén (amikor a harangok is visszatértek) történik az ételáldás (sonka, tojás, kalács, bor stb.), lezárva ezzel a böjtöt, megnyitva az ünnep idejét (lásd húsvéthétfői szokások). Innen számítva az 50. nap pünkösd, a Szentlélek kiáradásának ünnepe.
Német és lengyel szövegű olajnyomat a feltámadásról
A liturgikus ünnep után az időszak zárása a húsvéthétfő, a locsolkodás napja, amely feltételezhetően kereszténység előtti, a természet tavaszi megújhodásához, a megtisztuláshoz kapcsolódik.
A locsolkodás korabeli kellékei
Simon Tamás néprajzkutató