Nőnap alkalmából Lesznai Anna egyik barátnőjének, Kaffka Margitnak lírai munkásságát szeretnénk bemutatni az Olvasóknak.

Kaffka Margit (1880-1918) a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb nőírója. Tragikusan rövid élet, mindössze 38 év adatott neki, és ez az élet is tele volt fájdalommal, boldogtalansággal, meg nem értettséggel, vívódással.

Zárdában nevelkedett, de önállóságra, függetlenségre való törekvése már egész fiatal korában megmutatkozott. Önálló nő szeretett volna lenni, a korszak pezsgő szellemi életében részt venni. Mivel kisvárosból származott, és a társadalom akkoriban nem rokonszenvezett az ő céljaival, az egyetlen elfogadott életpályát, a tanárságot választotta. A visszaemlékezések szerint rendkívül jó, gyermekcentrikus tanár volt, újító gondolatokkal, és különös figyelmet fordított a tanítványokra. Tette ezt úgyis, hogy igyekezett őket felkészíteni arra, hogy amit fiatalon álmodnak, az a későbbiek során nem biztos, hogy megvalósul. Ebben saját élettapasztalatára épített, ugyanakkor nem volt teljesen megkeseredett, csak igyekezett reálisan szemlélni a körülette lévő világot.

Az életrajzi adatokból ismerjük, hogy származása és neveltetése ellenére letért a neki szánt - a szűk környezet által kiszabott - életútról. Édesanyjának komolyan a szemére vetették, hogy leánya nem marad a főzőkanálnál, hanem tanítónő lesz. Ezen ma, a Nobel-díjjal kitüntetett nők korában, amikor arról van szó, hogy az Artemis-program keretében női űrhajósokat képeznek ki kutatni az űr titkait, nyilvánvalóan megrökönyöködünk, és sajnáljuk az írónőt, amiért kisszerű környezetében ezeket a bántásokat kellett eltűrnie.

Muhi Sándor (1945-) grafikus tusrajza Kaffka Margitról. Forrás: https://www.wikiwand.com/hu/articles/Kaffka_Margit

 

Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy mikor végre Pestre került, szellemi központot tartott fenn, és megismerte a kor nagy gondolkodó, illetve művész embereit. A korszak másik jelentős női alkotójával, Lesznai Annával (1885-1966) való barátsága legendássá vált, mai napig az irodalomtörténészek kutatják a kettejük ismertségének csomópontjait. Kicsit ambivalens volt ez a barátság, hiszen Kaffka Margit általában rossz szemmel nézte a gazdagságot, de nem irigységből, hanem mint az emberi szenvedések egyik okozóját. Ennek ellenére a két írónő kölcsönös tisztelettel írt a másikról regényeiben.

Kaffka Margit a későbbiek során, mint prózaíró vált ismertté, noha irodalmi pályáját lírával kezdte. A kezdeti korszakában főleg a korban népszerű népies vonalat követte, a későbbiekben talált rá egyéni hangjára.

Szerelmi lírája rendkívül izgalmas, és ez az élete alakulásának is köszönhető. Rengeteg csalódás, bánat érte. Első házassága nem sikerült, és noha világosan látszott, hogy az írónő nem érzi jól magát ebben a társadalom által megkövetelt, de azért mégiscsak konszolidált házasságban, a férj adta be a válókeresetet. Második házassága Balázs Béla (1884-1949) rokonával, Bauer Ervin orvos-biológussal (1890-1938) igazi szerelmi házasság volt, ami kiegyensúlyozott és boldog lehetett volna, ha a háború és Kaffka Margit korai halála közbe nem szól.

Az írónő szerelmi költészetének íve irodalomtörténeti vitákat képez, hiszen korai korszakában inkább az általános érzésről ír, később jelenik meg személyes tapasztalása. Ugyanakkor van egy hosszabb időszak, érdekes módon pont az első házassága időtartama körül, amikor nem ír szerelmes hangvételű verseket.

Pályája kezdetén írt versei szomorúságról, összetörtségről árulkodnak. Ez igaz a korabeli áramlatok hatására keletkezett művekre éppúgy, mint azokra, amelyekben egyéni hangját keresi. Ezt legjobban az 1901-ben és 1902-ben írt versek mutatják. Egyéni hangvételt tükröző művek ebből az időszakból A játékszer, illetve a Vihar előtt című versek, ezek hangulata szomorú, lemondó. A játékszer Don Juan kegyetlenségével indul, de a csábító, miután rádöbben, hogy ő törte össze a versben szereplő asszony szívét, megkegyelmez neki. Az összetörés vágya az asszony titkának kikutatására irányul, de a felismerés hatására Don Juan – tőle nem megszokott módon –lelkifurdalást érez:

„Közelbe ment, elnézte-nézte

S a szíve elszorult.

Ráismert! Egyszer ez a bálvány

Már a kezébe volt.

"Egy érintésre vége volna,

Kegyelem néki!" szólt.

- Törött szobrocska volt.”

 

A Don Juannal ellentétben a versbeli beszélő a Vihar előtt című műben maga a költő is lehet. Az érzelmek ellentétesek, hiszen egy szakítás ábrázolását láthatjuk. A lírai Én egyszerre küldené és marasztalná hűtlen kedvesét, aki máshoz pártolt. A mű második versszaka aggódást és dacot fejez ki:

„Ez dörgés! Menten elered a zápor,

És hogy jutsz át, ha a patak megárad?...

Az ablakom majd utadra világol,

Csak menj!... Ne hidd, hogy meghalok utánad!”

 

A korszakban keletkezett népi hangvételű versek balladákra és a népdalokra emlékezetnek. A dorogi búcsún című mű egy elhagyott lány története, aki fájdalmában megátkozza hűtlen szeretőjét, de megbánja ezt az átkot, hiszen szereti a legényt, aki megcsalta.

„Falu szép leánya, - de jó, hogy nem látja,

Belevész a lelke forró imádságba:

- Veszendő életem nagy Isten, te látod, -

Az én szeretőmön ne fogjon az átok...”

 

A szintén 1901-ben íródott Tó-mese szintén balladai, de nem a népi életből, hanem a mesék világából merít. Maga a történet horrorisztikus, de a mű végén a vízilegény megbánja eddigi tetteit:

„S azóta a mélyben, hinár sürüjén,

Gyöngyházpalotában a vízilegény

Nem alhatik, ah olyan szörnyű az álma

Gyöngyházcsiga-héjbul emelt palotába.

Feljön a habbul,

Sóhajtva elindul

És bolygva az erdőn mindszerte kiált,

Keresi az acélszemű, hókarú lányt,

Mert annak sohase látta szívét,

Elvette előtte - más a szívét.”

 

A későbbi években Kaffka Margit szakmailag sikeresnek volt mondható, úgy, mint író, és úgy, mint tanár is. A magánélete sajnos nem alakult szerencsésen, hiszen első férje elvált tőle, a kapcsolatai rendre zátonyra futottak, örökös érzelmi hiányban élt egészen mindaddig, míg meg nem ismerkedett második férjével, Bauer Ervinnel. Két rendkívüli szellem találkozása volt ez. A találkozást követő házasság boldognak bizonyult. Szegeden házasodtak össze, rendkívüli engedéllyel, nászútra pedig Olaszországba mentek. Kaffka Margitot, amikor barátnője segítségével először járt Olaszországban, nem érintette meg különösebben az ország. Második látogatásakor viszont boldog volt itt, férje értő kalauzolását szívesen fogadta. Azonban nászútjuk alatt érte őket a sajnálatos módon kitörő háború híre, és azonnal haza kellett térniük. A háború alatt mind érzelmileg, mind fizikailag sokat szenvedett a házaspár. Az, hogy nagyon szerették egymást, nemcsak a róluk készült képeken látszik, hanem megmutatkozik Kaffka Margit verseiből is.

Bauer Ervin és Kaffka Margit. Forrás: http://virtualis.sk-szeged.hu/kiallitas/balazsbela/ervin.html

 

A Záporos, folytonos levél című vers a magyar irodalom egyik legmegrázóbb alkotása, ami nőíró tollából született. Egyaránt olvasható háborúellenes versnek és szerelmes versnek is. Szabadvers jellegű, ami jól mutatja írója lelkiállapotát. Kaffka Margit lelki érzékenysége jól kiolvasható a sorok közül, hiszen nemcsak személyes problémáját tárja elénk, hanem együttérez minden katonával és azok hozzátartozóival:

„...Jaj, milliónyi közös nyomorból ki se látszik a tiéd, szerelmem.

S mily sokan vagyunk.

Millió picike asszony

Sír itthon a párja után, méri gyötrődve az időt,

Ír biztató levelet és könnyje zilálja betűjét,

Lesi a postát: "Jaj, eleven még a kéz, mely írta?"

Asztalnál egy hely üres... és torkán akad a meleg étel,

Keserűn száll özvegyi ágyba: "Mi vackon pihen a másik?"

 

A háború iszonyata közepette a házaspárnak adatott pár röpke óra, nap, amikor találkozhattak egymással. Ilyenkor bizonyára emlékeket is idéztek, amint egy kedves, szép versből, a Régi arcképekhez címűből kiderül. A költőnő elgondolkodik férje életútján, kettejük kapcsolatán, ami azért is érdekes, mert Kaffka Margit pár évvel ugyan, de idősebb volt férjénél. Az egész mű hangulata szeretetteljes, szelíd érzésekről árulkodik, és több ponton jó értelemben véve anyáskodó:

„Te ott ültél rémülten, keseregve,

Fényes szemedből csurgó, nagy könnyekkel...

Én akkor, - szó ami szó, - már nagyocska

Leány lehettem, táncórákra jártam,

S ha láttalak vó'n bömbölni, szép fiúcska,

Hozzád anyásan lehajoltam volna

Síró szemed, kis orrod megtörülni.”

 

A mű végigtekinti a férj életútját a kisgyermekkortól a kamaszkoron át a jelenig, ami már az írónővel közös sors. A záró versszak a beteljesültségről, megtalált közös boldogságról árulkodik:

„Van még egy kép: Itt vagyunk, - mi vagyunk.

Két lehajtott fő, két beteljesült sors.

- Hol, - melyik titkos fészkén az Időnek

Pattant fel okok és történetek magva,

Két távoli, vak sejt hogy így utazzon,

S munkák, bajok, szerelmek, kínok útján

Ily egyszerűen, ily hiánytalan,

Ilyen öröktől és örökig letten

Egymásra s egyén-magára találva, -

Így boldogan... boldogan hazatérjen?”

A pálya utolsó korszakában keletkezett versek bizalomról, boldogságról szólnak. A művekben többször megjelenik a vallási színezet, ami az írónő ezen verseiben mindig pozitív szövegkörnyezetben található.  Ez arra utal, hogy Kaffka Margit hacsak rövid időre is, de megtalálta a vágyott boldogságot, és végre azt érezte, hogy minden hibájával, különcségével együtt szeretik.

A Hullámok versben már megmutatkozik az a gondolat, hogy az élete végre rendbe jött, és hogy ő igenis értékes és szerethető:

„Bizalmad, - álló, déli verőfény

Felitta szívem régi homályát,

Most látszik benne minden, mi szép volt.

"Ritkák ma lenn a kristálypohárok!"

Mosolyogva tán mondja az Isten.”

 

A kettejük szükségszerű egymásra találásának gondolata is megmutatkozik ebben a műben:

„Mi két nagy jóra-epedettek,

Kiknek mellébe fojtogatták

Megindulások forró sodrait; -

Hiába, mégis egybeszakadtunk!

Fölfelé száll már oltárunk füstje!

Nagyon szerethet minket az Isten.”

 

A Te Deum rövidsége ellenére is összegzi kettejük kapcsolatát. A cím azért is különös, mert a Te Deum (Téged, isten, dicsérünk) egyházi ének, amely nagy ünnepek, főleg hálaadás alkalmával hangzik fel. A műben nemcsak párjához fűződő viszonyát gondolja végig az írónő, hanem hálát is ad kettejükért, és egyben a közelmúlt borzalmait is szeretné megérteni:

„Messze az árok... tőled elég volt,

Könnyem elég volt! - - Félúton intett

Kegyelmet néked, veszni indultnak,

Kegyelmet nékem. (Ó, daloljuk most!

"Te deum!" -, csak így érteni ezt meg)

- Hazák és útak felett az Isten.”

Ezek után már sajnálatos módon csak egy verse született, mert kisfiával együtt elragadta a rettegett járvány, a spanyolnátha, ami tulajdonképpen az influenza volt a korszakban. Kortársait mélyen megrendítette halála, hiteles adatokból tudjuk, hogy az akkor már súlyos beteg Ady Endre (1877-1919) három napig siratta, hiszen mélységesen tisztelte, és volt idő, amikor meg is környékezte.

A fentiekben röviden bemutatott versekből is látszik, hogy a Kaffka lírai pályája is összetett és gazdag érzelmi világú, még akkor is, ha a kezdő költő eleinte a korszak népies kortársaiból merített ihletet. Kaffka Margit karrierje, noha félbetört, mégsem töredékes, hiszen több műfajban is alkotott, és lírájában is megtalálta az egyéni hangot.

Kép forrása: https://moly.hu/konyvek/kaffka-margit-szinek-es-evek

 

Tehetsége igazán a prózai műveiben mutatkozott meg. Írásaiban főleg a női sorsokat ábrázolta, rendkívüli léleklátással és problémaérzékenységgel. Elbeszélseséi realisták, és a női sorsokat a társadalmi közegben ábrázolják. Az írónő különös figyelmet fordított arra, hogy a társadalom milyen lehetőségeket kínált a nőknek, és hogy ezek a lehetőségek nem illúziók-e a csupán, a főszereplő mennyire tud érvényesülni, hogyha a maga vágyait követi, és tehetségét szeretné kibontakoztatni.  A maga korában ez egyedülálló hang volt, mely kifejezett ellenszenvet szült, és akadt olyan vélemény, felejthetőnek bélyegezte. Kaffka Margit sokáig még síremléket sem kapott. Tudományos igénnyel halála után majdnem húsz évvel írtak róla először, ebben a legnagyobb érdem Radnóti Miklósé (1909-1944). A későbbiek során a Színek és évek című regénye középiskolai tananyag lett, felsőoktatásban pedig több műve kötelező vizsgaanyag. A 2000-es évek eleje óta egyre jobban felfigyelnek rá, több, hiánypótló, átfogó jellegű tanulmány született Kaffka Margitról. Az ő alkotásai mellett a korszak nőirodalmára is több figyelem jut, ami mindenképpen pozitív, hiszen a nőírók is gazdagították a magyar irodalmat, munkásságuk, törekvéseik épp ezért megkerülhetetlenek, és akár több tudományág együttes kutatását is képezhetik a 20. század első felének női írói.

Benei Fédra

 

 

Források:

Kaffka Margit összes versei. Magyar Helikon, 1961

Kaffka Margit összes költeménye. Link: https://mek.oszk.hu/00700/00710/html/index.htm

Kaffka Margitról: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/k-760F2/kaffka-margit-76128/

Borgos Anna – Szilágyi Judit: Nőírók és írónők. Noran Könyvesház, 2011

Földes Anna: Kaffka Margit. Kossuth Könyvkiadó, 1987

Király György: Kaffka Margit. Link: https://epa.oszk.hu/00000/00022/00272/08044.htm

Radnóti Miklós: Kaffka Margit művészi fejlődése. Link: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/https://acta.bibl.u-szeged.hu/39031/1/ert_fj_irod_int_014.pdf

A Te színed előtt – Kaffka Margit szerelmei. Szerk.: Borgos Anna. Holnap Kiadó, 2006.