Egykoron két rövidebb időszak volt az esztendőben, amikor a paraszti világban nagyobb kötöttségek nélkül lehetett mulatságokat, bálokat, lakodalmakat rendezni, és amelyekhez természetesen hozzátartoztak a nagy evés-ivások, viccelődések, játékok, vagyis amikor igazán lehetett élvezni az életet.
Az egyik ilyen időszak az évkezdő farsang, amelynek hossza a húsvéttól, illetve az azt megelőző nagyböjttől függ. A farsang kezdete minden esetben vízkereszt (01.06.), vége pedig (a „farsang farka”) változó. Tavaly például éppen egy esztendővel ezelőtt, 02.13-án volt húshagyókedd, tehát az utolsó nap. Idén azonban – mivel húsvét későbbre esik – csak 03.05-én lesz hamvazószerda, tehát két héttel tovább lehet mulatozni, jókat enni és inni.
A másik időszak az évben az ún. „kisfarsang”, amely Szent Mihály napjától (09.29.) Katalinig (11.25.) tart. Ennek időtartama állandó, a nyárvégi munkák befejeztével meg lehetett ünnepelni az évet, ezzel lehetett felkészülni az egyébként böjtösebb adventi időszakra, illetve a karácsonyra.
A fent említett időszakok elengedhetetlen eleme volt a disznóvágás és disznótor, amelyeket alapvetően Szent András (11.30.) ünnepe után tartottak, de egy korábbi lakodalom okán természetesen előbb is (a hidegebb idők beálltával).
A disznóvágások amellett, hogy biztosították a téli, hideg időben és a karácsonyi időszakra a szükséges, zsírban és kalóriában bőséges húsos ételek alapanyagát, ünnepnek is számítottak. Egyrészről azért, mert már reggelről előkerült a pálinka és a bor, illetve igazi lakoma kerekedett mind reggelire (pl. sült vér), mind ebédre (húsleves, káposzta) és vacsorára (hurka, kolbász, lacipecsenye). Másrészről mert ilyenkor összejött a rokonság, a barátok, szomszédok, és jó kedvben, vidámságban töltötték el együtt a napot. Harmadrészt pedig azért, mert korábbi munkájuk, szorgosságuk gyümölcsét (értsük itt a felhizlalt disznót) aratták le – ha jól osztották be korábban, akkor bőséges volt a végeredmény.
Természetesen a disznóvágásokhoz köthető tárgyak és eszközök a Hatvany Lajos Múzeum néprajzi gyűjteményéből sem hiányozhatnak, többet bemutattunk a „Vásárfiát vegyenek!” időszaki tárlatunkban is (Megnyitója 2023.05.05-e volt).
http://hatvanymuzeum.net/index.php/hirek-rendezvenyek/882-vasarfiat-vegyenek-uj-idoszaki-neprajzi-kiallitas-nyilt-a-hatvany-lajos-muzeumban
Az ott kiállított és az azóta a múzeumhoz került tárgyakból válogatva készült néhány képkocka, amelyeken a disznóvágások egyes munkafázisait igyekeztünk megjeleníteni.
A pörzsölés kellékei
A feldolgozás (fűszerezés, töltés) eszközei - és az elmaradhatatlan pálinka
A tárolás kellékei (sózó teknő, zsírosbödön)
Ezekhez kapcsoltunk néhány olyan fotót, amelyeket az 1960-as, 1970-es években készítettek Hatvan környékén (Nagyréde, Gyöngyössolymos). Ezek forrása a Nemzeti Fotótár (https://nemzetiarchivum.hu/photobank )
Egészségünkre! (Nagyréde)
Pörzsölés utáni tisztítás (Nagyréde)
Feldolgozás és késztermék (Gyöngyössolymos)
Az elmúlt évtizedekben sajnos egyre eltűntek – visszaszorultak a hagyományos disznóvágások, azonban az utóbbi években ismét tapasztaltható egy fellendülés és nosztalgia (akár gazdasági oldalról az elszabadult élelemiszerárak), amely visszahozza az egykori ünnepet és hangulatot.
Ha tehetjük, használjuk még ki a hátralévő két hetet, farsangozzunk, jókat együnk-igyunk, hogy utána a tavaszi ébredésre, testi-lelki megújulásra, a böjtre és húsvétra készülődhessünk.
A műtárgyfotókat Nagy László gyűjteménykezelő készítette.
Simon Tasmás néprajzkutató