Időszaki kiállítások

Rippl-Rónai Hatvanban

2023. december 23-ig látogatható a Hatvany Lajos Múzeumban a Rippl-Rónai Hatvanban című időszaki kiállítás, amely a századfordulós magyar művészettörténet egyik legeredetibb és legnagyobb hatású alkotójának életművét mutatja be. A tárlatra 80 kép, valamint 10 iparművészeti alkotás és személyes tárgy érkezett hozzánk a kaposvári Rippl-Rónai Vármegyei Hatáskörű Városi Múzeumból.


Rippl-Rónai József (1861-1927) pályája elején Franciaországban Munkácsy Mihály műhelyében dolgozott, majd mestere realista szemléletétől elfordulva, a korabeli francia tendenciákból inspirálódva saját útját kezdte járni. Barátságba került a Nabis festőcsoport tagjaival, hatásukra az iparművészetben is kipróbálta magát. Megismerkedett a posztimpresszionizmus nagyjaival - Paul Gauguin dicséri képeit, Toulouse-Lautrec tanítja litografálni, Paul Cezanne vitt új színt festészetébe.

1902-ben tér vissza szülővárosába, Kaposvárra, s pár évvel később enteriőr képeivel sikerül megnyernie magának a magyar polgári közönséget. Az intim életből merített témák, a kisvárosi csendes midennapok, a szépen berendezett polgári otthon jelenetei hozzák el számára a szakmai és anyagi sikert. Ezt követően vásárolja meg a város szélén álló Róma-villát, amely egészen 1927-es haláláig a képzőművészeti élet egyik jelentős központjaként működik. Rippl-Rónai párizsi tapasztalásaira, művészi élményeire sokan voltak kíváncsiak. Vendégeskedtek nála a Nyugat óriásai, s az akkor induló fiatal művésznemzedék tagjai is. Ezért is nevezik sokszor a modern magyar művészet atyjának, hiszen hazatérte után, a Párizsban egyre inkább teret nyerő, új művészeti tendenciák „meghonosításában” nagy szerepet vállalt.

Rippl.1. 6

A Róma-villa parkja, természeti környezete új témák felé terelte Rippl-Rónait. Az enteriőr képek zárt világa kitágult, egyre inkább a tájképek, a szabadban játszódó életképek kezdik el foglalkoztatni, s a színek is egyre elevenebbé, hangsúlyosabbá válnak művészetében. Ekkor készített műveit ő maga „kukoricás képeknek” nevezte. Új festésmódja egészen sajátos keveréke volt a kor francia áramlatainak. Felfedezhetjük benne a posztimpresszionisták pointillizmusát, a Nabik dekorativitását és a fauvok expresszív színkezelését egyaránt. Talán ez is lehetett az oka annak, hogy bár ma már elsősorban ezekről a képeiről ismert, saját idejükben ezek a művek Magyarországon nem igazán találtak közönségre.

Rippl.1. 14

Annál nagyobb népszerűségnek örvendtek portré ábrázolásai. Kivételes karakterformáló képességgel rendelkezett, s gyakran kapott felkérést családtagok, barátok, ismerősök arcképének elkészítésére. Leghíresebb portréi azonban nem megrendelésre készültek, hanem saját belső indíttatásból. A húszas években kezdett bele a magyar kultúra arcképcsarnokának megalkotásába. Ernst Lajosnak írt levelében így fogalmaz: „Le akarom festeni mindazokat, akik ezt a viszontagságos kis maradék országunkat naggyá, kultúrájában elismertté teszik”. Babits Mihályról, Móricz Zsigmondról vagy Karinthy Frigyesről készített portréit mai napig megtalálhatjuk bármelyik irodalom tankönyv lapjain.

A kiállításon látható alkotások lehetővé teszik a festő pályájának átfogó bemutatását. Minden korszakból találkozhatunk művekkel, így hiteles képet kaphatunk arról, hogy a Franciaországban Munkácsy mellett inasoskodó fiatalember később hogyan vált a századfordulós modern magyar művészet úttörő alakjává. A tárlat kronológiai sorrendet követve kíséri végig a festő kalandjait, művészi útkeresését, életének főbb helyszíneit és alakjait. Bízunk benne, hogy minél többen lesznek kíváncsiak e korszakos jelentőségű életműre.

A tárlat kurátora: Simon Kornélia, a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum művészettörténész-muzeológus
A fényképeket készítette: Ocsovai Zoltán

Tóth Gréta
művészettörténész-muzeológus