Vízágyú, véres tömegoszlatás, kényszervallatás, kényszermunkatábor, kitelepítések

pokol

1950. június 19-én az újhatvani templom előtt tüntetés zajlott le, a ferencesek kitelepítése miatt. A délelőtt folyamán valóságos embergyűrű, köztük jelentős számban vasutas vette körül az épületet, hogy a városszerte kedvelt ferencesek elhurcolása ellen tiltakozzanak.

A Budapestről és Miskolcról beérkező államvédelmisek az esti órákban kezdték a tömeg brutális oszlatását. Vizi fecskendővel, riasztólövésekkel és puskatussal verték szét az addig kitartó tiltakozókat és nyomban megkezdődtek a letartóztatások. A közelben lévő egykori Katolikus Kör épületében folyt a letartóztatottak kényszervallatása, bántalmazása.

Másnap a vasúti főnökség sztálinista vezetői több vasutast menesztettek állásából a "demokráciaellenes" tüntetésen való részvétel miatt, illetve feketelistára tette a többi "reakciós és imperialista" vasutast, akiktől már régóta szabadulni szerettek volna.

A fegyelmi tárgyalásokat és a kirúgást követően indul meg a bosszú következő szakasza. Harmincnégy vasutas család került kitelepítésre. A férfiakat embertelen körülmények között kényszermunkatáborokban dolgoztatták, a feleségeiket a gyerekekkel együtt két hortobágyi állami gazdaságba vitték mezőgazdasági munkára.

Kónya tanya

2003-ban jelent meg Németi Gábor kötete Vasutasok pokoljása címmel, amely emléket állít a ferencesek mellett kiálló lakosok, többségükben vasutasok és családjaik bátorságának, meghurcoltatásának.

Kökény Ferenc

történész