Elődeink Szent Mihály (09.29.) és különösen Szent Demeter (10.26.) és Simon-Judás apostolok (10.28.) ünnepe után a gazdasági évet lezárták, készültek a télre és az adventre.
Egykori hónapneveink sokkalta beszédek és jelzésértékűbbek a ma használatos rómaineveknél (amelyek ráadásul névben „elcsúszásban” is vannak a hónapok tényleges sorrendjétől, pl. december = 10., holott az már a 12. hónap!). Az előző hónapot (okt.) egykor Magvető / Mindszent havának nevezték, jelölve az őszi vetés utolsó lehetőségét, illetve a Halottak/Ősök napjához kapcsolódó Mindenszentek ünnepét.
Mostani hónapunkat (nov.) egykoron Enyészet (a Természet télbe-fordulásának, „halálának” ideje), illetve Szent András havának nevezték. A jelentősebb mezőgazdasági munkák végeztével, a termés betakarításával Szent Mihálytól (09.29.) Katalinig (11.25.) tartott az akkor kisfarsang, az esküvőket tartották. Szabad volt a mulatozás, a hideg téli időszakra való testi-lelki felkészülés (pl. Demeter napján a pásztorok többnapos ünnepe, vagy a Márton-napi lakoma és újbor), amely időszakot az egykor András-nappal (11.30.) kezdődő advent és a karácsonyi ünnepkör zárt le, majd vízkereszt (01.06.) után a „nagy” farsang időszakával folytatódott, egészen a húsvéti böjt kezdetéig, hamvazószerdáig.
Ebben a hónapban is számos, a Magyarsághoz kapcsolódó szent ünnepével találkozhatunk. A hónap első napján a külön ünnepnappal nem rendelkezik szentekre, vagyis Mindenszentek-re emlékezünk, amely összefonódott a halottak (Ősök) napjával (11.02.), azok emlékezetével.
Nem annyira elterdt, de néhány, térsége nagyobb erdősségekkel tarkított Szent Hubertus napja (11.03.), aki a vadászok és erdészek védőszentje. Tőle sokkal fontosabb és jelentősebb Turul (árpád)-házi Szent Imre herceg 5.-én, akire aznap 1083-as szentté avatására emlékezünk (Szent László király közbenjárására).
A hónap egyik kiemelt szentje az egykori Pannóniában született Márton püspök, akit a vadludak árultak el rejtekében, maikor is nem kívánta püspökké választását. Napján kell sok libát enni és sok újbort inni, hogy a következő esztendőben mindig bőségben élhessünk. Szorosan Márton után, 13.-án tartja a Magyar Katolikus Egyház a Magyar Szentek és Boldogok emléknapját, melynek célja, hogy a külön ünneppel rendelkező szentek mellett azokról is megemlékezzünk, akiknek tevékenysége és példamutatása szintén emlékezésre méltó.
A hónap tengelyének számít 19.-én Turul (Árpád)-házi Szent Erzsébet ünnepe, akinek rózsacsodája egész Európa-szerte ismert. A 13. században élt szent, mint az „emberszeretet példaképe” az egész világegyházban kiemelt tiszteletnek örvend. Időjósló, „forduló” nap is, gyakran ünnepén havazott először, ami akár egész télen meg is maradt (sajnos az utóbbi években, sőt évtizedben nem volt erre már példa).
21.-én jelentős Mária/Boldogasszony ünnep: „Mária bemutatása a templomban”, amely egy 6. században, Jeruzsálemben épített templom felszentelésére (és Mária Istennek ajánlásáról) emlékezik.
Elsősorban Szeged környékén volt ismert és népszerű az ókeresztény Szent Cecília, a tizennégy segítőszent egyike, aki a szegények pártfogója volt, majd hitéért mártírhalált.
Kisfarsang zárását Szent Katalin 25.-i ünnepe zárja, aki szintén egy mártírhalált halt ókeresztény vértanú volt, a tizennégy segítőszent egyike. Az Égi Király hitvesének, jegyesének tartották állhatatossága miatt (ábrázolásain gyakorta szerepel gyűrű és korona is). A legkedveltebb középkori női szent. A hatvaniak számára azért is jelentős Katalin-napja, ugyanis 1917-ben, a Magyar Királyság területén elsőként itt avatak hősök szobrát, a Finta Sándor készítette Őrszemet! (Még időszerűbb vonatkozás a most látogatható Rippl-Rónai kiállítás kapcsán, hogy a festő 96 éve, 1927-ben e napon hunyt el kaposvári villájában).
Mindezek után pedig, a földi örömök megélése szükségessé válik, hogy az ember a Lelkével, a lelki örömökkel foglalkozik, erre pedig az évkör második „böjtje” (vagy éppen az első), az advent ad lehetőséget, amely korábban Szent András apostol (11.30) .) napjával kezdődött (akit a Magyar Szent Koronán is ábrázoltak), később pedig az azt követő vasárnapon.
Van még tehát egy kis időnk az advent eljövetele és a tél beállta előtt (bízzunk benne, hogy végre lesz!), hogy engedjük meg magunknak mértékkel az élet örömeit is, közben tartsuk figyelmünket az éppen időszerű ünnepeken, tanuljunk a példákból és útmutatásokból, hogy emberhez méltó, szép és tartalmas életet élhessünk.
Simon Tamás néprajzkutató
A szentek életét és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat lásd bővebben: