1880. október 26-án született Hatvany Lajos, Kossuth-díjas író, kritikus, irodalomtörténész, az MTA tagja; "az utolsó mecénás".

A báró hatvani Hatvany-Deutsch család sarja. Gazdag gyártulajdonos családban nőtt fel, ahol szerették és támogatták a magyar kultúrát

A gimnáziumot a fővárosban végezte el, majd klasszika filológiát tanult Freiburgban és Berlinben. 1904-ben doktorált a pesti egyetemen. Gyakran publikált német lapoknak és tartózkodott külföldön, főleg Berlinben, Münchenben és Párizsban. Szerette és kereste is a művészek társaságát, barátainak gyakran szervezett művészestélyeket. Feladatának érezte a tehetségek felkarolását, írásaival is segítette az újító írókat, költőket. Szoros barátságban állt Ady Endrével. Nemcsak őt, hanem többek között Tóth Árpádot, József Attilát, Markovits Rodiont és unokatestvérét Lesznai Annát is pályájuk kezdetétől erkölcsileg támogatta, de akinek arra szüksége volt, pénzzel is. A racionalista és az impresszionista kritika és publicisztika jeles képviselője volt. Az 1908-ban indult Nyugat című folyóiratnak nem csupán írója és szerkesztője volt, de az anyagiakat is fedezte. Ám 1911-ben megvált a laptól és hosszabb időre Berlinbe költözött. 1917-ben tért vissza Budapestre és a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője lett. Tárnok utcai palotájának szalonvendégei volt Márkus Emília és Bajor Gizi színésznők, Beöthy László színigazgató, Szinyei Merse Pál és Fényes Adolf festők, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Lengyel Menyhért, Csathó Kálmán és Petrovics Elek írók. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Nemzeti Tanács tagja volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, ahonnan 1927-ben tért vissza. Új otthonában, a Bécsikapu téri palotában szerveződött a Szép Szó folyóirat írói köre is, József Attilával. Vendég volt itt Karinthy Frigyes, Weöres Sándor, Kosztolányi Dezső és Tamási Áron írók, Fülep Lajos és Tolnay Károly művészettörténészek.

1938-ban Párizsban majd Oxfordban telepedett le, ahol amellett, hogy Petőfi, Széchenyi és Arany életrajzaival foglalkozott, sikerült újra élénk társasági életet szerveznie maga köré. 1947-ben tért vissza Budapestre. Felbecsülhetetlen könyvtára, amely a Margit rakparti bérház pincéjében volt, megsemmisült. A családi gyárat és birtokokat államosították. A hatvani bírtokból egy kis rész ugyan megmaradt, ”antifasiszta érdemei elismeréseképp”. Ezt bérelte tőle az állam, de nem fizettek neki, ráadásul a nem létező bérleti díj után elmaradt adófizetési mulasztásért végrehajtót küldtek rá.

Élete végéig kutatta Petőfi Sándor munkásságát és életrajzi adatait.

Jelentősek irodalomtörténeti munkái, de regényeket és színműveket is írt. Szépirodalmi műveiben a magyar polgárság kialakulását és fejlődését ábrázolja bensőségességgel és egyben éles kritikával. Magyar nyelven publikált itthon, de emigrációban német nyelven is. 1961. január 12-én hunyt el Budapesten. Múzeumunk 1974-ben vette fel a nevét.