1944. március 19-e után a szövetséges légierő támadta az ország ipari, mezőgazdasági és közlekedési csomópontjait. 1944. szeptember 20-án több más város mellett Hatvan is sorra került, mint fontos vasúti csomópont.

117 B-24-es bombázó támadta a hatvani pályaudvart. A láncos-és gyújtóbombák óriási pusztítást vittek végbe. A légitámadás során több száz ember vesztette életét, sokan a vasútállomás melletti óvóhelyeken lelték halálukat, mivel azok is bombatalálatokat kaptak. A vasútállomás épülete, a rendező-pályaudvar és a vágányhálózat is szinte teljes egészében megsemmisült. 1200 vasúti kocsi kiégett, köztük három német lőszeres vagon, amelyek rakodás alatt álltak. Az állomáshoz közeli lakóházak közül sok összeomlott és több száz megrongálódott. Később készült jelentések szerint 300-400, sőt 600 áldozattal is számoltak. Az áldozatok földi maradványait 1944. szeptember 23-án helyezték örök nyugalomra, a hatvani római katolikus temetőben.

Pálhidy Mihály állomásfőnök helyettes és néhány vezető beosztású vasutas és munkatársaik több száz ember életét mentették meg, amikor elkezdték felterelni őket a bent lévő vonatokra, hogy minél messzebb kerüljenek a pályaudvartól. A személypályaudvaron vonat mozdony nélkül nem tartózkodhatott. Állandó készenlét volt, hogy egy bombatámadást megelőző időszakban kihúzzanak a menekülőkkel nyílt pályára. A bombázás ideje alatt a Pálhidy Mihály, Szűcs János és Turai János, a forgalmi irodában lévő szűk betonfülkébe húzódtak. Az állomásépület a földdel vált egyenlővé. A betonfülke a pincébe zuhant és arra került az összeomló épület törmeléke. Hármójuk közül Pálhidy Mihály maradt életben, súlyos sérülésekkel. Csak órák múltával találta rá a mentőosztag. A budapesti kórházból az ősz végére tért haza családjához. 2023. szeptember 20-án tartott megemlékezésen Hatvan város polgármestere bejelentette, hogy a hatvani vasútállomás előtti térnek Pálhidy Mihály lesz a neve.