Ha valakit megkérdezünk, hogy szerinte melyik a magyar irodalom legközismertebb szerelmi és házassági kapcsolata, nagy valószínűséggel Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mindenképp formabontó kapcsolata jut eszébe először. Házasságuk kötésük évfordulóján, szeptember 8-án emlékezünk meg a híres párról.
Az, hogy költő beleszeret egy vele azonos vagy épp nálánál magasabb rangú hölgybe, önmagában még nem annyira különleges, gondoljunk csak Balassi Bálint vagy épp Csokonai Vitéz Mihály szerelmeire. Amiért Petőfi Sándor házassága egyedülálló a magyar irodalomban, az az, hogy felesége, Júlia, keményen szembeszállt a kor és szülei elvárásaival, ráadásul Petőfi feleségeként többszörösen kilépett a maga korának nőknek szánt szerepeiből. Esküvőjükre 1847. szeptember 8-án került sor, de mivel Júlia nem ahhoz ment, akihez szánták, és összeházasodott Petőfivel, akitől tiltották a szülei, édesapja nem vett részt az esküvőn, sőt, még meg sem áldotta lányát, és még a hozományt is megtagadta tőle. Igaz, Júlia nem ment bele abba, hogy Petőfi megszöktesse – ezt maga a költő ajánlotta neki – de akkor is hozzáment ahhoz, akit szeretett. A házassághoz vezető út nem volt zökkenőmentes, és ez nem kizárólag Júlia édesapja miatt volt így, hanem mert a szerelmesek közt félreértések is voltak, amik azonban tisztázódtak. Hogy mennyire formabontó volt Júlia viselkedése, mi sem jelzi jobban, hogy egy barátnője engedelmeskedve szülei elvárásának, felbontotta kapcsolatát azzal, akit szeretett, és hozzáment ahhoz, akit kijelöltek neki.
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobra Koltón. Pogány Gábor Benő alkotása.
(Forrás: https://ado.hu/ado/petofi-szerelmei/)
Az Útirajzokból (Úti levelekként is ismert) Petőfi a legnagyobb boldogságról számol be barátjának. A sors furcsa tréfája, hogy nászéjszakájukat kénytelenek voltak egy fogadóban tölteni, Petőfi meg is jegyzi, hogy ő nem hiába a csárdák költője. Házasságuk mindkettejükre inspirálóan hatott, hiszen Petőfi megteremtette a magyar irodalomban addig szinte ismeretlen hitvesi lírát, és Júlia is folytatta költő tevékenyégét. Kevésbé ismert tény, hogy Szendrey Júlia maga is költőnő volt, hiszen eléggé formabontó természettel és zsenialitással áldotta meg őt a Teremtő. Andersen meséit is ő fordította le először magyarra. Legtöbbször Petőfi múzsájaként, feleségeként gondolunk rá, pedig megérdemelné, hogy költői és prózai munkái mélyebb kutatás tárgyai legyenek.
Kapcsolatuk azért is lehetett a későbbiekben legendás, mert sajnos tragikusan kevés idő adatott meg nekik együtt, és mindketten fájdalmasan fiatalon távoztak az élők közül. A szabadságharc kitörésekor Júlia ismét válaszút elé került: Petőfit eltántorítja a harcoktól, vagy vállalja a honleányi szerepet, és nemcsak Petőfit buzdítja a harcra, hanem hazája hölgyeit is felszólítja, hogy álljanak mindenben a harcoló férfiak mellé. Júlia az utóbbit választotta, de nem csak a közvetlen ismerősei körében cselekedett így, hanem konkrét kiáltványokat is írt, amiket a nyilvánosságnak szánt. Császtvay Tünde a következőt emeli ki egy kiáltványból:
„Hazám hölgyei! Testvéreim! Rövid idő múlva vagy egy szabad haza boldog gyermekei, vagy egy meggyilkolt hon szerencsétlen árvái leszünk […] Mi nők is, kik ha nem is harczolhatunk a csatatéren, annál többet tehetünk saját körünkben…”
Kettősség, hogy amíg kilép a kor nőknek szánt szerepéből azzal, hogy szinte harcostárssá válik, addig hagyományos szerepe is van: megszületik a fia, Petőfi Zoltán, akinek sajnos szintén rövid földi élet adatott, és aki nagyon nehezen birkózott meg a korabeli elvárásokkal, amik Petőfi Sándor szellemi öröksége miatt nehezedtek rá.
Szendrey Júlia jeggyűrűje ereklyetartóban (Petőfi Irodalmi Múzeum műtárgya).
Forrás: https://pim.hu/hu/muzeum/
Petőfi feltételezett halála után Szendrey Júlia ismét normaszegést követett el: az elvárásokkal szemben újra férjhez ment Horváth Árpádhoz, második házassága viszont borzalmas volt a számára. Vitatják, hogy miért érezte úgy, hogy újból férjhez kell mennie, a maga korában sokan megvetették ezért is. Viszont azt, ami a korban közbotrány volt, mai szemmel nézve, visszatekintve a szabadságharc utáni korszakra, érthető, és ha empatikusan gondolkozunk, nem ítélhetjük el Júliát, különösen nem úgy, hogy tudjuk, hogy második férje többször iszonyatosan megalázta, és teljesíthetetlen elvárásai voltak feléje.
Júlia második házasságával szemben Petőfivel való kapcsolatában kiteljesedhettek egymás mellett, két extravagáns egyéniség házassága szerencsére jól sikerült, boldogok voltak, egymást kiegészítették. Petőfi Sándor életművét vita övezi abból a szempontból, hogy a költő fiatalkorában bekövetkezett halála miatt lehet-e befejezettnek, koherensnek tekinteni.
Noha a történetírás nem szereti a „mi lett volna, ha” kérdést, mégis érdemes elgondolkodni azon, hogyha Petőfi Sándor élete nem ér tragikusan fiatalon véget, hogyan gazdagíthatta volna − szerelmi lírával is – a magyar irodalmat, és felesége sorsa mennyivel másabb lett volna. Mindenesetre szerelmük legendássá lett, és Szendrey Júlia mindenképp megelőlegezi a modern kori múzsák alakjait, akik amellett, hogy inspirálóak, tevékenyen részt vesznek a költők életművének formálásában.
Benei Fédra
Források:
Petőfi Sándor összes költeményei. Link: https://mek.oszk.hu/01000/01006/html/
Petőfi Sándor: Útirajzok. Link: https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0001.html
Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása. Link: https://vmek.oszk.hu/07000/07091/07091.pdf
Szendrey Júlia versei. Link: https://www.eternus.hu/szerzo/Szendrey_Julia
Császtvay Tünde: A Szendrey Júlia – jelenség. Link: https://rubicon.hu/cikkek/a-szendrey-julia-jelenseg