Újkenyér / Kisasszony havának utolsó napjaiban, Földanya / Szent Mihály havának kezdete előtt egy szomorú, történelmi szempontból is jelentős napról kell megemlékeznünk, mégpedig Keresztelő Szent János vértanúságáról.
A hagyomány szerint a Messiást hirdető, magát Jézust a Jordánban megkeresztelő (vízkereszt) Szent János személye és tanai erős ellenszenvet váltottak ki az uralkodó, Heródes Antipasz, és elsősorban felesége, Heródiás körében (ugyanis éppen e kapcsolat ellen emelt szólt János). A király maga nem bántotta volna Jánost, azonban felesége leányának, Szalomének táncáért „cserébe” mégis teljesítette a királyné kérését: egy tálon hozták eléjük Szent János fejét.
A néphagyomány Keresztelő Szent Jánost „születése napján”, Szent Ivánkor, 06.24.-én ünnepli, amely a naptárreform előtt a nyári napfordulóra esett (a Napút kiteljesedése az, amely karácsonnyal, Jézus születésével, vagyis a téli napfordulóval kezdődik). Haláláról, fővételéről is megemlékeznek, ezt a napot Nyakvágó, Nyakvesztő Jánosként is számon tartották.
E napon igyekeztek kerülni a varrást, vágást, szabást. Több helyen nem ettek olyan ételt, aminek feje van (pl. káposzta), másutt viszont kifejezetten ilyeneket fogyasztottak (pl. dinnye). Az bizonyos, hogy szerencsétlen, baljós napnak tartották, ugyanis Keresztelő Szent János mártírhalála előre vetítette Jézus kereszthalálát is.
A véres Föld, mint egy szentjánosfő,
táncos a légi Sors ölében, noha még
élet, élet van benne! Meg-megrándul,
kínlódik, s néha szédületén
pillanatnyi villanás
fut át: a véres fő Salomé vad ölében
az eljövendő Krisztusról álmodik.
/Babits Mihály: Szentjánosfő, részlet/
Történelmünk sajnos több esetben „igazolta” e nap balsors-jellegét, elsősorban a 16-17. századi oszmán hódítás és megszállás idején. Nagy Szulejmán szultán szerencsenapjának is tartották, ugyanis ugyanezen a napon esett el Nándorfehérvár (1521), döntőt vereséget szenvedett a magyar sereg és a király is elhunyt Mohácsnál (1526), illetve csellel Buda is török kézre került (1541). Ezzel a három lépcsővel a Magyar Királyság először két-, majd három részre szakadt, több mint 150 évig. A negyedik „szerencsenap” végül elmaradt, ugyanis 1566-ban Zrínyi Miklós és vitézei megtartották Szigetvárat, és csak a következő héten, már Szulejmán halála után tudták az oszmán hadak elfoglalni.
Igaz nem hazai vonatkozás, viszont meglehetősen szomorú és baljós történés, hogy 1949-ben e napon hajtotta végre a Szovjetunió első sikeres atombomba kísérletét, amellyel a világ második (és sajnos nem utolsó) atomhatalmává vált.
Mindezek ellenére, mint ahogyan a Fény legyőzi a sötétséget, az éjszaka után mindig felkel a Nap, nekünk is arra kell iránytanunk figyelmünket, aminek megvalósulását szeretnénk megélni életünkben. Ehhez azonban gyakran nehézségekre, áldozatokra, önként vállalt szenvedésre kell szánnunk magunkat, hogy ennek gyümölcseként legyen jobb a világ mások és önmagunk számára is. Ahogyan Keresztelő Szent János szólt saját jelentőségéről a jézusi vállalás kapcsán: „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem”.
Simon Tamás néprajzkutató
Felhasznált irodalom:
https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/keresztelo_szent_janos_vertanusaga
https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/3145-jezus-koranak-legnagyobb-embere-keresztelo-szent-janos
http://www.biblia.hu/muv_jkm/jkm_24.htm
http://lexikon.katolikus.hu/S/Szent%20J%C3%A1nos%20f%C5%91v%C3%A9tele.html
Képek forráshelyei:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/keresztelo-szent-janos-vertanusaga-89747b
https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2022/08/29/keresztelo_szent_janos_vertanusaga
https://www.nyirgorkat.hu/?q=hir&id=2290
https://erdelyinaplo.ro/elo-emlekezet/a-magyar-kiralysag-a-mohacsi-vesz-idejen#&gid=1&pid=1
https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/3145-jezus-koranak-legnagyobb-embere-keresztelo-szent-janos