A magyar Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelkezett arról, hogy minden év február 25-e legyen a Kommunizmus Áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évig volt fogságban. A kisgazdapárti politikus sorsa tipikus példája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.

A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra lehet becsülni. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-, politikai- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

„Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika.” állította Joszif Visszarionovics Sztálin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára 1941-től előbb a Népbiztosok Tanácsa, majd a Minisztertanács elnökeként kormányfő, 1943-tól a Szovjetunió marsallja, 1945-től generalisszimusza. Rövidebben a diktatúra egyszemélyi vezetője.

A kelet-európai kommunista diktatúrák áldozatainak száma eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kínzások, kivégzések során. Úgy, ahogy a Szovjetunióban, Magyarországon is, szinte minden településnek megvan ezekből az évtizedekből olyan szomorú emléke, amely családokat sújtott soha el nem múló fájdalommal.

Szűkebb környezetünkben a háború utáni időszakban a Hatvanban és környékén a gyöngyös-hatvani vagy mátravidéki összeesküvés néven elhíresült, nevetséges vádak alapján lezajlott eljárás volt az első eseménysorozat. Többcélú folyamat indul el. A Független Kisgazdapárt helyi szervezete és az őket támogató egyházi személyek gyanúba keverése, elhurcolása, veréssel történő vallomások kicsikarása következményeként kreáltak egy vádiratot, ami egy jogállamban nem állt volna meg a helyen. A gyöngyösi Páter Kiss Szaléz ferences baráton kívül a hatvani Lukács Pelbárt, Farkas Jozafát hatvani rendházfőnök és Páter Zacher Róbert mellett 1946. május első napjaiban letartóztatták többek között az FKGP járási titkárát, ifj. Berényi Illést, ifj.Nagy (Bóha) Józsefet, a köztársasági elnök testőrségének tagját, a Fiatal Ifjúság hatvani vezetőjét, Fehér Endrét és még további húsz hatvani fiatalt. A letartóztatott személyeket a hatóság székhelyére, a budapesti Andrássy út 60-ba szállították. Kihallgatásuk során a vallatók minden eszközt használtak fel, hogy a „beismerő vallomásokat” kikényszerítik a gyanúsítottakból. A nyár folyamán Lukács Pelbárt, Fehér András, Berényi Illés, Ifj. Nagy József és Ocsovai Sándor ügyét átadták a szovjet hadbíróságnak. Az eljárás törvénysértő jellegét példázta, hogy a tárgyalóteremben védőügyvéd nem lehetett jelen, viszont nyomásgyakorlás végett az utolsó sorokban a kihallgatásokat vezető szovjet katonatisztek ültek. hogy a „beismerő vallomásokat” kikényszerítik a gyanúsítottakból. A nyár folyamán Lukács Pelbárt, Fehér András, Berényi Illés, Ifj. Nagy József és Ocsovai Sándor ügyét átadták a szovjet hadbíróságnak. Az eljárás törvénysértő jellegét példázta, hogy a tárgyalóteremben védőügyvéd nem lehetett jelen, viszont nyomásgyakorlás végett az utolsó sorokban a kihallgatásokat vezető szovjet katonatisztek ültek. hogy a „beismerő vallomásokat” kikényszerítik a gyanúsítottakból. A nyár folyamán Lukács Pelbárt, Fehér András, Berényi Illés, Ifj. Nagy József és Ocsovai Sándor ügyét átadták a szovjet hadbíróságnak. Az eljárás törvénysértő jellegét példázta, hogy a tárgyalóteremben védőügyvéd nem lehetett jelen, viszont nyomásgyakorlás végett az utolsó sorokban a kihallgatásokat vezető szovjet katonatisztek ültek.

Magyarország akkori államformája köztársaság volt, de az erőszakszervezetek feletti irányítás a választásokon rosszul szereplő, de a megszálló szovjet katonai hatóság által támogatott Magyar Kommunista Párt kezében összpontosult.

Lukács Pelbártot, Berényi Illést és Fehér Andrást, a Finn-Karéliában felállított munkatáborban letöltendő 10-10 évnyi kényszermunkára ítélték. Magyarországi gyűjtőhelyre vonatkozó internáló határozattal sújtották Farkas Jozefátot, Zacher Róbertet és nyolc hatvani fiatalt. A Szovjetunióba hurcoltak közül senki sem tért vissza.

Négy évvel később, 1950. június 19-én az újhatvani templom előtt tüntetés zajlott le, a ferencesek kitelepítése miatt. A délelőtt folyamán valóságos embergyűrű vette körül az épületet, hogy a városszerte kedvelt ferencesek elhurcolása ellen tiltakozzanak. Közöttük nagy létszámmal voltak jelen az újhatvani városrészben élő vasutasok.

Este kezdték a tömeg oszlatását. Vízi fecskendővel, riasztólövésekkel és puskatussal verték szét az addig kitartó tiltakozókat és nyomban megkezdődtek a letartóztatások. A közelben lévő egykori Katolikus Kör épületében folyt a letartóztatottak kényszervallatása, bántalmazása. Másnap a vasúti főnökség sztálinista vezetői több vasutast menesztettek állásából a "demokráciaellenes" tüntetésen való részvétel miatt, illetve feketelistára tette a többi "reakciós és imperialista" vasutast, akiktől már régóta szabadulni szerettek volna. Az utóbbi években "beidomított" szakszervezet sem állt ki a kirúgott munkatársakért. A fegyelmi tárgyalásokat és a kirúgást követően indul meg a bosszú következő szakasza. Harmincnégy vasutas család került kitelepítésre.

Az 1956-os forradalom és szabadságharcnak, illetve a gyilkos sortüzeknek is voltak hatvani áldozatai, és még mennyi esetről nem tudni, egyéni sorsokról, besúgások áldozatairól nem is beszélve. A múlt feltárása, az emlékezés lehetősége a sebek gyógyításában és felhívhatja a figyelmet, hogy soha többet ilyen hasonló borzalom ne történjen meg.

A gyöngyösi és hatvani áldozatokról, koncepciós perükről Nagy Nándor történész írt, Keresztút a szovjet munkatáborig című kötetében, amely múzeumunk kiadásában jelent meg, 2017-ben.

A ferencesek kitelepítése ellen fellépő vasutasok és családjaik szenvedéseiről Németi Gábor gyűjtéséből, interjúkból, visszaemlékezésekből született kötet Németi Gábor szerkesztésében, Vasutasok pokoljárása címmel.

Az 1956-os forradalom –és szabadságharc budapesti és hatvani eseményeiről Fekete István Csaba és Papp Gyula, '56 – Hatvani szemme l című könyvében lehet olvasni, amely 2016-ban jelent meg.

Kökény Ferenc

történész