Ha farsang, akkor fánk, ha Boldog, akkor kis- és nagyrózsa ("Boldogasszony rózsája") - közeleg Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.

A Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény munkatársai a napokban Boldogon tettek látogatást Misányi Józsefné Zsuzsa néninél, aki a boldogi nagyrózsa készítésének fortélyaiba nyújtott betekintést a lelkes és erdeklődő Csapatnak. A néprajzi gyűjtőmunka egyik apropója a most zajló farsang időszaka (Vízkereszt napjától idén 02.22-ig), másik a közelgő Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnep (02.02.), harmadrészt pedig, hogy igyekezzünk bemutatni azokat a helyi vagy környékbeli hagyományokat, amelyek elevenen élnek és valamilyen ünnephez kapcsolódnak.

 

Zsuzsa néni hét évvel ezelőtt kezdett boldogi kis- és nagyrózsát készíteni, az unokája kérésére. Volt idő, amikor szinte mindennap sütötte a finomságokat, amelynek szerepe és jelentősége az évek, évtizedek alatt átalakult. Kezdetben, hozzávetőleg a XX. század elején Jászfényszaruból érkezett egy ingázó kovácsmester, aki a mintát elhozta Boldogra. Utána vált szokássá az öt vagy három levélből álló életfa motívum („Boldogasszony rózsája”) egy cakkos formájú kör-keretben, amelyet főként  a komaasszonyok készítettek a gyermekágyas / Boldogasszony-ágyas kismamáknak gyermekük születése után. A formát helyben Gyökér András készíti, jó minőségben.

 

A nagyrózsa később már a lánykérések, lakodalmak, keresztelők elmaradhatatlan édessége és ékessége lett, napjainkra pedig szinte bármely ünnepi alkalmon megtalálhatjuk mind Boldogon, mind másutt. Zsuzsa néni nemrég Keszthelyen találkozott vele, illetve Hajdúszoboszlón is átadta már a tudást valakinek. Ez a különleges sütemény a következőképpen készül: egy palacsintatésztához hasonló állagú tésztát készítünk (5 dl tej, 5 db tojás, 2 ek cukor, 1 késhegynyi szódabikarbóna, kb. 350-400g liszt, pici só, 1,5-2 l olaj a sütéshez), majd a formát forró olajban melegítjük, óvatosan belemártjuk a tésztába, pár pillanatig benne tartjuk, majd lassan kiemeljük. A vékonyan ráragadt tésztával együtt az olajba tesszük, ahol azonnal sülni és dagadni kezd, majd mikor szép aranysárga, kivesszük és fejre fordítjuk, hogy a felesleges olaj lecsöpögjön. Ezután külön tányérra tesszük, és miután meghűlt, vaníliás porcukorral hintjük.

A fent említett nagyrózsa mellett (amelyet általában ismernek az emberek) kisrózsa is készül, amely alapvetően farsangi édesség és jobban közelít a hagyományos fánkokhoz, gyúrt (kelt) tészta, amelyet két külön részből tesznek össze, úgy kerül kisütésre, majd közepébe lekvár, tetejére porcukor kerül.

A hagyomány, a boldogi kis- és nagyrózsa sütése továbbra is megmarad, viszont a alapanyagok árának és minőségének változása miatt egyre kevésbé vállalnak „bérsütést”, mert a ráfordított idő és költségek nem térülnek meg, vagy olyan magas áron kellene adni  rózsákat, hogy annyiért már nem vásárolnák meg. Családon belül azonban továbbra is készülnek a rózsák kicsik és nagyok örömére. Ezen felül pedig Boldog számos, ma is élő szokásának egyike.

A terepmunka során számos fénykép mellett hang- és videó felvétel is készült, ezekből egy rövid beszámolót állítunk össze, amely néhány napon belül szintén felkerül honlapunkra, még szélesebb körben terjesztve Boldogasszony rózsájának szép hagyományát.

Simon Tamás néprajzkutató

A felételeket és az összeállítást Tóth Gréta készítette