Saulusból Paulus – Pál fordulása (megtérése)
Fergeteg / Boldogasszony havának 25. napján, amikor már elhagyva a Bakot, a Vízöntő jegyében járunk, a keresztényüldöző Saul damaszkuszi útjára és Pállá való megtérésére emlékezünk.
A hagyomány szerint Saul tanúja volt az első vértanú, István diakónus megkövezésének (ünnepe 12.26.), valamint hithű zsidó (de egyben római polgárként) révén keményen megvetette, sőt üldözte az apostolok térítése folytán egyre alakuló keresztény közösségeket. Ennek kapcsán tartott Damaszkuszba is, ahol egy nagy Fényesség (látomás) következtében megjelent neki Jézus, hogy miért is üldözi őt? Saul eszméletét veszítette (földre esés, megvakulás és háromnapi böjt), majd magához térése után megtérése is bekövetkezett, onnantól kezdve a Paulus (Pál = legkisebb) nevet használta, jelezve hogy nem tartja magát egyenrangúnak az apostolokkal (személyesen nem ismerte Jézust, az elhívás is látomásban történt).
A megtérés után egész életét a közösségek látogatásának (és levelezéseknek), segítésének, a hit kiterjesztésének (páli fordulat = nemzsidók és gazdagok is lehetnek keresztények) szentelte. Életét Rómában mártírként fejezte be, ahol börtönbe zárták, majd fejét vették (emlékezete 06.29.).
Missziós tevékenysége talán a legnagyobb hatású volt, még apostoltársait is „megelőzte” – rohamosan alakultak a keresztény közösségek, minden üldöztetés, kínzás és kivégzés (pl. Néró császár) ellenére is.
Talán leghíresebb és legjelentősebb levele a korintusiakhoz írt első levél, amely a szeretet jelentőségéről szól:
„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. 2Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. 3Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. 4A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, 5nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, 6nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. 7mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. 8A szeretet nem szűnik meg soha.”
A néphagyományban kettős jelentőségű nap. Egyrészt a „fele kenyér, fele bor” mondás arra int, hogy az előző termés fele már elfogyott, oda kell figyelni, célszerű takarékoskodni, mert messze még a következő betakarítás. Másik oldalon pedig időjósló nap is volt, ha szép az idő, jó lesz a termés, ha köd van, jószághullásra, ha pedig szél(vihar), akkor háborúra kell készülni. Ez utóbbi kettőt a legjobb elkerülni, tegyünk hát azért, hogy az Életet támogató, „Istennek tetsző” életet és mindennapokat éljünk, amikor pedig ideje van a szakrális cselekvésnek, ünnepeljünk!
Mindezek mellett Szent Koronás nap is, ugyanis Pál (apostol, vagy a remete?) rajta van a Szent Korona keresztpántján, a felső Pantokrátor kép balján, Péter párjaként, alatta pedig Fülöp, a szkítatérítő helyezkedik el. A zománcképen található hollók bizonytalanítják el a kutatókat abban, hogy valójában melyik Pált ábrázolták. Talán a megoldás az lehet, hogy nem a konkrét személyt, hanem azt a minőséget, lelkületet és hitbéli elhivatottságot jelképezi a kép, amelyet mindketten képviseltek.
Simon Tamás néprajzkutató
Idézet forrása:
https://szentiras.hu/BD/1Kor13
Képek forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1l_apostol
https://www.magyarkurir.hu/kultura/szent-pal-apostol-megterese-pal-fordulasa
https://www.magyarteologia.hu/a-test-feltamadasarol-pal-apostol/