Kölcsey Ferenc Hymnus című versét napjainkban a magyar nép nemzeti imájának tekintjük, azonban nem volt mindig egyértelmű, hogy egyfelől nemzeti jelkép, másfelől hivatalosan is nemzeti himnusz.

1823. január 22-ei dátummal keletkezett, azt azonban nem tudjuk biztosan, hogy a költő ekkor tisztázta le, vagy esetleg egyetlen éjszaka alatt írta. Mindkét elgondolás védhető, hiszen köztudott, hogy Kölcsey Ferenc (1790-1838) nagyon alapos volt, minden írásában és szónoklatában rendkívüli módon odafigyelt a nyelvi megfogalmazásra. Viszont az is ismert, hogy briliáns elme volt, aki gyorsan és nyelvi bravúrokkal tudott reagálni egy-egy felvetésre, szóbeli megnyilvánulásra. A Hymnus keletkezéstörténetének kutatását nehezíti, hogy nem is azonnal a megírása után jelent meg, hanem 1829-ben, a megzenésítésére pedig 1844-ben került sor.

 

A Himnusz eredeti kézirata (forrás: https://www.kolcsey.org/kolcsey-himnusz/tortenete/)

A himnusz fogalmát általánosságban a következőképp lehet meghatározni: A himnusz olyan dicsőítő ének vagy vers, amely egy személy vagy közösség jó tulajdonságait, érdemeit, kiváló tetteit, győzelmeit zengi és magasztalja. A himnusz kifejezés görög eredetű szó, dicséneket jelent. Ebből a szóból eredt a latin hymnus szó, amely a magyar nyelvben hálaadó éneknek felelne meg. A himnuszoknak két részük van, amelyek egymástól elválaszthatóak is lehetnek: a verses szöveg és a zenei része.

A magyarországi himnuszköltészet századokra tekint vissza, hiszen már a 14-15. századból vannak írásos adataink róla. Sajnos ezeknek a költeményeknek az eredeti keletkezési dátuma nem megállapítható, és a legtöbb himnusz latin nyelvű, amiket a későbbiek során fordítottak magyarra. Ezek nem váltak nemzeti himnusszá, bár Kölcsey Ferenc műve is vallási tartalmú. A néphimnuszok érdekes módon a királyhimnuszok után jelentek meg. A legismertebb himnuszok egyike a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének, ami nem vált a mai értelemben vett nemzeti himnusszá, annak ellenére, hogy szentmisék alkalmával napjainkban is éneklik a templomokban, sőt, 1793-ban már nemzeti énekként említik az írásos források. Elterjedéséhez jelentősen hozzájárulhatott, hogy Szent István király Magyarországot a Szentséges Szűz Mária vagy más nevén Boldogasszony oltalmába ajánlotta.

Az evangélikusoknál hasonló szerepet töltött be a 46. zsoltár, az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű, míg a reformátusok néphimnusza a megrázóan szép és rendkívül elgondolkodtató 90. zsoltár, ami a múlandóságról, ugyanakkor Isten kegyelméről szól. Magyarul Szenczi Molnár Albert (1574-1634) gondozásában vált ismertté ez a gyönyörű zsoltár. Kölcsey Ferenc bizonyíthatóan sokat merített a protestáns irodalomból. Maga az alcím is utalhat erre, de a szóhasználat is alátámasztja ezt a tényt. A rímek estében egészen Rimay Jánosig, Balassi Bálint kortársáig nyúl vissza, igaz, hogy a rímek szavai megtalálhatók a Rákóczi-nótában is, aminek éneklését a császári korszakban nem vették jó néven.

A Habsburg Birodalom területén a legáltalánosabban elterjedt, a császári hatalmat reprezentáló himnusz az úgynevezett Császári himnusz volt. Kölcsey Himnusza a Császári himnusz előtt három évvel keletkezett, mégis a magyar nyelvterületen a Császári himnusz volt nagyon sokáig az egyetlen hivatalos himnusz, sőt, közjogi viták voltak afelől, hogy a két himnuszt egy ünnepség keretében szabad-e szavalni vagy énekelni.

 

A Császári himnusz magyar fordítása. Érdekesség, hogy az alkotás Joseph Haydn általi megzenéesítése ma a német nemzeti himnusz zenéjeként hallható. (forrás: https://retronom.hu/node/40029)

Kölcsey alkotásának hányattatott sorsát az a közismert tény is jelzi, hogy Rákosi Mátyás (1892-1971) Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt (1882-1967) felkérte egy új himnusz megalkotására, de mindketten nyíltan elutasították ezt a felszólítást. Illyés Gyula (1902-1983) 1938-ban tanulmányt írt a Himnuszról. Írása, amelyben a mű elemzése közben rávilágít a költő személyiségére, a Nyugatban jelent meg. A Nyugathoz köthető alkotó, Hatvany Lajos (1880-1961) is méltatta a Himnusz költőjét 1923-ban kelt írásában, amiben együtt említi az akkor szintén évfordulós Petőfi Sándorral (1823-1849) és Madách Imrével (1823-1864), ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy mélyebben is át kell gondolni egy-egy évfordulós alkotó jelentőségét:

„Most van száz esztendeje, hogy ez a csoda megesett. Hogy a felébredt nemzet ebben az énekben magára lelt. Otthon centenáriumos költő-ünnepségektől hangos az ország. Kalendáriumi ünnepek, amelyeken az ünneplők nem a nap jelentőségét, hanem a naptári forduló évszámát ünneplik. Mert a napok jelentősége Petőfi és Madách igaz jelentésének megértését jelenti.”

Egy írott szöveg megértését, mélyebb átélését segítheti a megzenésítés. A megzenésített Himnuszt színházban 1844. július 2-án adták elő. Első, színházon kívüli előadására 1844. augusztus 10-én, az óbudai hajógyár ünnepségén került sor, amikor a Széchenyi gőzhajó avatási ünnepségét tartották. A Rákóczi-induló után, hivatalos keretek között, a nemzet himnuszaként hangzott fel. Ugyanez év augusztus 15-én, Magyarok Nagyasszonya ünnepén már ötvenezer ember előtt adták elő. 1849 után más jelentést kapott a történelmi helyzet miatt, a nemzet szabadságvágya szólalt meg benne. Érdekes módon Ferenc József (1848-1916) 1857-ben és 1865-ben hallotta, sőt, az 1865. december 14-ei országgyűlés megnyitásakor a Himnusz hangjaira vonult be. A császár ezek szerint legalábbis eltűrte a Hinmusz nyilvánosság előtti megjelenését. Egy mű népszerűségét és színvonalát az is jelzi, hogy milyen szövegkörnyezetben, esetleg átiratokban bukkan fel. Adat van róla, hogy a Kiegyezést követően több élclapban is megjelent a parodizált változata. Mai szemmel nézve elcsodálkozunk ezen, de nem szabad elfeledni, hogy Arany János (1817-1882) erkölcsjobbító céllal a Szózatot parodizálta ki.

Kölcsey szobra a szatmáricsekei Kölcsey-kúria előtt (forrás: https://intezet.nori.gov.hu/historical-sites/Szatmarcseke/szatmarcseke-kolcsey-kuria/)

Mint Milbacher Róbert (1971- ) rámutatott, Kölcsey szövegét eleinte nem is tekintették az egész magyarságot reprezentáló szövegnek, ehhez paradox módon Petőfi költészete kellett. Felekezeti vita is kísérte a mű nemzeti himnusszá válását, hiszen a katolikus egyház teológiailag problémásnak tekintette a „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” sorokat. A nehézséget az okozta, hogy a lehet-e a bűnökért előre bűnhődni? A későbbiek során a figyelmes olvasással és teológiai átgondolással fel tudták oldani ezt az ellenvetést.

Kölcsey Ferenc református volt és ügyvéd. A Hymnus sokban merít a protestáns költők irodalmi világából, de nyelvezetét nemcsak a protestáns művek határozzák meg, hanem Kölcsey ügyvéd mivolta is. Mint parakletosz (görög szó, jelentése, segítő, közvetítő) jelenik meg, de kérdés, hogy csak a saját, illetve a nemesek ügyéért szól, vagy az egész népért. A vita alapját az adta, hogy a költő az őseit a honfoglalásig vezette vissza, és ebben az időben a nép fogalmát a nemesség fogalma fedte le. Ugyanakkor az Istenhez való tartozás és a nyelvi közösség is képezheti a nemzethez való tartozást, a nemzet egységét. Mára már nem vitás, hogy Kölcsey Himnusza az egész magyarsághoz szól, sőt, adott esetben kifejezetten reprezentálja a magyarságot, egy nemzethez való tartozást.

Kölcsey Ferenc síremléke a szatmárcsekei temetőben. (forrás: http://szatmarcsekeitemeto.hu/a-kolcsey-csalad-siremlekei-es-exhumalasa/)

A Himnusz az idők folyamán több szempontból is vitatott művé vált, és az egyik vita az, hogy pozitív vagy negatív végkicsengésű-e Kölcsey Ferenc műve. Sokáig alapvetően pesszimista műnek tekintették, de az idők során ez a megítélés is változott, napjainkban már vannak olyan olvasatai, melyek szerint kifejezetten optimista mű, hiszen több, Istentől eredő, pozitív értéket, történelmi eseményt sorol fel, és a szenvedések felsorolása után Isten védő karját kéri, bizonyára nem hiába.

Benei Fédra

 

Felhasznált irodalom:

1. Dávidházi Péter: A Hymnus paraklétoszi szerephagyománya. In: A nemzet imája -Tanulmányok a Himnuszról. Szerk. : Pomogáts Béla. Pro Universitate Partium Alapítvány, Nagyvárad, 2007.

2. Hatvany Lajos: A százéves Himnusz. In.: A nemzet imája-Tanulmányok a Himnuszról.

Szerk. : Pomogáts Béla. Pro Universitate Partium Alapítvány, Nagyvárad, 2007.

3. A himnuszköltészet. Forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Spenot-a-magyar-irodalom-tortenete-1/i-kotet-a-magyar-irodalom-tortenete-1600-ig-3E/kozepkor-kb-1000kb-1530-B0/a-kozepkori-irodalom-viragzasa-kb-1200kb-1450-124/egyhazi-vallasos-irodalom-1AB/17-a-latin-nyelvu-egyhazi-teologiai-es-liturgikus-irodalom-1C1/a-himnuszkolteszet-1CF/

4. Illyés Gyula: A Himnusz költője. In: A nemzet imája Tanulmányok a Himnuszról. Szerk.: Pomogáts Béla. Pro Universitate Alapítvány, Nagyvárad, 2007.

5. Dr. Kiss Ernő: Himnuszaink. Forrás: http://www.epa.hu/00900/00997/00053/pdf/EPA000997_letunk_2019_4_009-034.pdf

6. Kozma László: Kölcsey Ferenc:Himnusz. Kairosz Kiadó, 2020.

7. Milbacher Róbert: „ A felébredt nemzet ebben magára lel” (A Hymnus nemzetiesítésének folyamatáról). Forrás: https://f-book.com/mi/index.php?chapter=M205MILBAFEL

8. Tamás Ágnes: Himnusz- és Szózat-paródiák a kiegyezést követő évek élclapjaiban (1867–1872). Forrás: https://epa.oszk.hu/03200/03258/00024/pdf/EPA03258_irodalomismeret_2018_04_073-091.pdf