Szenteste (Ádám – Éva napja) a karácsonyi ünnepkör központi eleme, az advent csúcspontja, amikor a betlehemi Kisjézusra emlékezünk – másnap pedig karácsony.

Az Enyészet / Szent András (november) 30-val kezdődő felkészülés, várakozás során, négy vasárnapon keresztül meggyújtottunk egy-egy gyertyát (hit – remény – öröm – szeretet), amelyek a kinti sötét látszólagos győzedelmeskedését hivatott Bennünk ellensúlyozni. Álom (december) 13.-án Luca napján beléptünk a „karácsonyi tizenkettedbe”, amikor a nappalok szinte néhány órásak, a sötét „esték” viszont egyre hosszabbak. Majd szépen elérkezünk a Téli Napfordulóig, amikor mindez megváltozik, ugyanis onnantól kezdve egy-egy „tyúklépéssel” hosszabbodnak a nappalok – egészen a Nyári Napfordulóig, amikor a leghosszabb a nappal, legrövidebb az éjszaka. Az 1582-es naptárreformig Szenteste (a korábbi zsinatok rendelkezései alapján) egybeesett az ősidők óta ünnepelt napfordulóval – megszületik a Fény, a Világ Világossága, vagyis a Megváltó.

A bibliai történetet ismerjük: a várandós Mária és jegyese, József a rómaiak által elrendelt népszámlálás miatt Betlehembe utaznak, ahol nem találnak szállást éjszakára, hanem csak egy istállóba tudnak behúzódni – itt születik meg a Kisjézus, akit hamarosan a környékbeli pásztorok (angyali üzenetre hallgatva) köszöntenek és megajándékoznak.

A néphagyományban ezen az estén a gyerekek csoportokban járták a házakat karácsonyi énekeket énekelve, áldott ünnepet köszöntve (mendikálás), ugyanezt tették idősebbek, felnőttek is (kántálás), esetleg pásztorok(nak öltözött férfiak) kéredzkedtek be és adták elő a Szenteste történetét (betlehemezés). Ez utóbbit napjainkban inkább a templomokban tartják meg, gyakran gyermek szereplőkkel.

Az esti éjféli misével ér véget hivatalosan az advent, a böjt és kezdetét veszi a karácsonyi lakomázás, vendégeskedés, ajándékozás. 26-án, karácsony másnapján már inkább István-napot tartottak, 27-én pedig Szent János apostol ünnepét ülték, borszenteléssel (és iszogatással).

A 25-én megkezdett újabb „tizenketted” (most úgy mondjuk, „két ünnep közt”) az újévben, Fergeteg / Boldogasszony havának 6. napján, vízkeresztkor ér véget, ezzel lezárva a karácsonyi ünnepi időszakot, és megnyitva a profán, világias farsangot (egészen hamvazószerdáig).

Tisztelettel és jó szívvel kívánjuk, karácsonykor leljük meg a békét, örömöt, bőséget és egy meghitt, szeretetteljes családi körben ünnepelve töltsük fel Lelkünket, testünket minden Égi és földi jóval!

Áldással teli szép ünnepet Mindannyiunknak!

Simon Tamás néprajzkutató

A Szent Család a kápolnában olajnyomat és a Betlehemes csillag gyermekjáték a HLM gyűjteményéből valók.