Luca napjáról már néprajzos kollégánk, Simon Tamás is megemlékezett, bemutatva a december 13-án köthető népszokásokat. Most Benei Fédra a jeles naphoz kapcsolódóan a magyar és a világirodalomban tett kalandozást, hogy kiderítse, hogyan és milyen formában meg a boszorkány alakja az egyes népek hitvilágában és műveiben.

Luca napja tájékán szinte mindenkinek eszébe jut, mit mesél annak idején nagymamája, dédmamája a boszorkányokról. A boszorkányokról szóló hiedelmek egész Európában elterjedtek voltak, de minden korszaknak, tájegységnek megvolt a maga sajátos hitvilága.

A palócvidéken a boszorkány negatív negatív alak. Boszorkánynak általában idősebb nőket tartottak, akik rendkívül kártékonyak, különösen a gyermekeket, az aprójószágot és a tehenet kellett tőlük óvni. Felnőtt embereket is megronthattak, főleg szerelmi rontással, ezért a menyasszonyokra nagyon kellett vigyázni. A szerelmi rontás legfőképp megetéssel és megitással történt.

A képesség családon belül öröklődik, de átadásnak is kell történnie. természetesen védekezni lehetett a boszorkány ellen. Fokhagymával, az ajtóban felfelé állítva elhelyezett seprűvel, mákkal, szenesvízzel próbálták a palóc vidéken elejét venni a kártékony ténykedésnek. Ha mégis megtörtént a baj, ún. tudós emberhez fordultak. A boszorányok alakot tudtak változtatni, megjelenhettek kutya, macska, valamint a forgószélről azt tartották, hogy boszorkányok vannak benne.

A 19. század végén sem veszett ki teljesen ki a boszorkányokban való hit a palóc vidékről sem, és az egész magyarságból sem. Ezt bizonyítja Mikszáth Kálmán: Galandáné asszonyom című novellája. Az írás a Jó palócok kötetben jelent meg. A mű végig a fantázia és a valóság közt lebeg, és helyenként horrorisztikus.

A történetben Palyus, aki az író édesapjának kocsisa volt, Galandáné szerelméért aláírt egy paktumot az ördöggel. Palyus életet tragikus véget ér, hiszen felakasztja magát. Az ezt követő Luca napjának éjjelén különös dolog történik, amiről nem lehet eldönteni, hogy látomás-e vagy tényleg megtörtént esemény. A falu elöljárói elkezdik kivizsgálni az esetet, és arra jutnak, hogy a boszorkány hírében álló Galandáné asszonyom volt az áldozat, akit megtettek a kutyák az éjjel a temetőben. A gyermekíró viszont egy szép lányt látott. A novella csattanójában kiderül, hogy Galandáné, mint általában a boszorkányok, szép nővé is tud változni.

Boszorkány. (forrás:„Festői Oroszország”, 5. kötet, 1897.)

 

Mikszáth novellájához hasonlóan az álmok és a babonák világába kalauzol el Krúdy Gyula. Krúdy szerint boszorkánnyal álmodni perpatvart, civakodást jelez, de nem kizárólag a maga feljegyzéseire támaszkodik az író, hanem más, régebbi álomfejtők magyarázatát is leírja.

Az író a boszorkány megjelenéséről nemcsak álomban ír, hanem elénk tárja a babonaságot és a hiedelmeket, amik ezt a különös alakot körülveszik. Őnála is mindenképp negatív lény a boszorkány, aki képes nagy kárt okozni. Az írót édesanyja védte a boszorkányoktól, de egy ismerőse, bár jámbor, istenfélő ember volt, sokat kínlódott velük, végül a számára sok alakban megjelenő boszorkányt vette feleségül, aki természetesen pokollá tette az életét. Mikszáth Galandánéjához hasonlóan ez a boszorkány is meg tudott jelenni csúf vénasszonyként, és szépséges fiatal nőként is.

A boszorkányokban való hit nemcsak hazánkban, hanem, mint fentebb említettük, világszerte elterjedt volt. Ebből a hiedelemből született meg az egyik olyan könyv, aminek sohasem lett volna szabad megíródnia, olyannyira kártékonnyá vált: a Malleus Maleficarum (magyarul Boszorkánypöröly), ami a boszorkányüldözés kézikönyve lett. A boszorkányoknak mondott emberek java része természetesen nem akart ártani senkinek. A neves román származású vallástörténész, Mircea Eliade szerint pogány eredetű mágikus szertartásokat végeztek, ami Európában a népi vallásosság része volt, és nem az ördögöt, hanem Dianát tisztelték. Gyógyfüveket gyűjtöttek, gyógyítani próbáltak a kultusz hívei, a negatív dolgokat kínzással csikarták ki belőlük.

Eliade ír egy különös testületről, a benadantékról, amelynek példáján jól látszik, hogy az eredetileg jó szándékú elgondolásokkal bíró emberekből hogy lett néhány évtized alatt ártó boszorkány.

Ördöggel harcoló benadante (forrás: Luxnohex Museum)

 

A benandanték eredetileg jó varázslók voltak, akik szembeszálltak a kártékony boszorkányokkal. A benandanték célja a természet teremtő erejének serkentése, és az emberi társadalom megújítása volt. 1600 után tevékenykedtek, a boszorkányok áldozatait akarták meggyógyítani, de ezt a törekvésüket sajnos a boszorkányság egyik biztos jelének vették, mivel a balsors elhárításának képessége szintén a boszorkányok sajátja volt abban az időben. 1643-ban a benandanték beletörődtek, hogy boszorkányok, 1644-ből származik az első teljes „vallomástétel”, aminél az áldozat elmondta, hogy kényszer hatása alatt vallott.

A világhírű szakember munkájában megemlíti hazánkat is: Magyarországon is hasonló az elképzelés: a boszorkányok egyértelműen ártó lények, akik Szent Andráskor és Szent Györgykor rajzanak ki.

Azonban nem kizárólag a vallástudós foglalkozott hazánkkal, hanem a német klassszikus író, Johann Wolfgang von Goethe is említést tesz a Faustban a Gellért-hegyről, ahol bizonyos éjszakákon összegyűlnek a boszorkányok.

Ördögökkel körtáncot járó boszorkányok angol ábrázolása 1720-ból

(forrás: http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:Witches_dancing_with_devils_1720.jpg)

 

Láthatjuk tehát, hogy a boszorkányokban való hit nemcsak a népi vallásosságban, folklórban jelenik meg, hanem a világ-és magyar irodalomban, sőt, több, tudományos igényű feldolgozása is van a témának világszerte. Vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy azokon a vidékeken, ahol valaha erős volt a boszorkányokba vetett hit, napjainkban tovább él -e, és ha igen, hogyan.

Benei Fédra

 

Források:

Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története 1-3.Osiris – Századvég, Budapest, 1994. ford: Saly Noémi.

Krúdy Gyula: Álmoskönyv, Tenyérjóslások könyve https://mek.oszk.hu/00700/00756/html/

Mikszáth Kálmán: Galandáné asszonyom https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Mikszath-mikszath-osszes-muve-2A85B/elbeszelesek-2741-kotet-37D19/a-jo-palocok-1882-32-kotet -3B518/galandane-asszonyom-1882-3B6F2/

Palócok IV. Szerk:: Bakó Ferenc, Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága, Eger, 1989.