Enyészet / Szent András (november) havának utolsó, 30. napján a hónap névadójára, András apostolra emlékezünk.
Ahhoz, hogy érthessük és örömtelien (meg)élhessük a mindennapokat, a világ folyamatos, de önmagába visszatérő változását, ismernünk kell azokat a sarokpontokat (jeles napokat) és azok többszintű jelentését, amelyek az évkörben (körkörös időszemlélet) Rendre visszatérnek útmutatóul számunkra. Hogyha megtesszük azokat az aprónak tűnő, de mégis fontos „mágikus” cselekedeteket, amikor annak ideje van, színt, örömet és Szakralitást viszünk az életünkbe. Ezzel különválik a profán hétköznap (munka) és a szent idő (ünnep) - tudunk tehát mihez igazodni, lesz mit várni hétről hétre.
A mostani időszak, amikor a Természet is pihenni, „aludni” tér, már Földanya / Szent Mihály (szeptember) havában, 21-én elkezdődött az őszi napéjegyenlőséggel, amelyet nagyjából egy bő héttel (nyolcaddal) később követett Mihály arkangyal ünnepe 29-én (Szent Koronás nap!).
Magvető / Mindszent (október) havában, 4-én Assisi Szent Ferenc elfogadó tanításaiban töltődhettünk, 8-án Boldogasszony ünnepet, Magyarok Nagyasszonyát ültünk. 18-án Lukács evangélista, 21-én Szent Orsolya, 23-án Kapisztrán Szent János emlékezete színesítette életünket. 26-án Demeter katonaszent (Szent Koronás nap!) „hajtotta be” teljesen a jószágokat az istállókba. Az utolsó napon, 31-e estéjén az Ősök Ünnepét tartottuk és emlékeztünk.
A mai nappal záródó Enyészet / Szent András havának (november) 5. napján Turul-házi Imre herceg fiatal életerős romlatlanságában merítkeztünk, 11-én Márton napon libát ettünk és az újbor is előkerült. 19-én Turul-házi Erzsébettel jótékonykodtunk, 21-én ismét Boldogasszony ünnepet ültünk, Mária bemutatását. 25-én Katalin napján a hitünket erősítettük és kisfarsang is véget ért, idén 27-én az első, hit gyertyáját gyújtottuk a koszorún. Ma pedig, az utolsó napon az első elhívottra, Andrásra emlékezünk (Szent Koronás nap!).
András apostol, aki elsőként követte Jézust, halászatból kereste kenyerét testvérével, Simonnal (Péter) együtt – ezért is tartják a halászok védőszentjének. Fülöppel együtt szerepel a kenyér- és halszaporítás történetében, és talán nem véletlen, hogy mindkettejüket „szkítatérítőként” tartják nyilván. Végül görög földön szenvedett vértanúhalált, ahol X alakú keresztre (András-kereszt) feszítették fel.
Ünnepnapja jelentőségét jelzi (a hónap névadása mellett), hogy hozzá igazodik az adventi Fény-várás idejének kezdete: a legközelebb eső vasárnapon gyújtják az első gyertyát. (Ez az időszak korábban hosszabb volt, már a 11-i Márton nap után kezdődött). A fentiekből következik, hogy a néphagyomány is igen színes és gazdag szokásrendet alakított ki ekkorra: egyrészt a hajadon leányoknak férjjósló nap volt (disznóröfögés, gombóc), másrészt időjósló (amilyen idő van, olyan, vagy pont a fordítottja várható karácsonykor), harmadrészt a disznótorok, utolsó eszem-iszom összejövetelek ideje karácsony előtt. András „leteszi hegedűjét”, vagyis megtörténik az elcsendesedés. Skóciában és Romániában nemzeti ünnep.
Az András által képviselt üzenetet, minőséget és útmutatást annyira jelentőségteljesnek tartották a középkorban, hogy alakja a Szent Koronára is felkerült, a 19 zománckép egyik. Elhelyezését tekintve nem is akárhol, a tudást és bölcsességet jelképező latin nyelvű keresztpánton, a felső pantokrátor jobbján, Péter apostol alatt, Szent György katonaszent és Kozma orvosszent felett ott, ahol a keresztpánt az abroncshoz kapcsolódik (felső és alsó „világ” találkozása).
Simon Tamás néprajzkutató
