1956. november 4-én hajnalban 4 óra 15 perckor Zsukov marsall jelentette, hogy a szovjet csapatok megkezdték hadműveletüket „a rend megteremtésére és a népi demokratikus hatalom helyreállítására Magyarországon”. A hadműveletet a szovjet hadvezetés „Forgószél hadművelet” fedőnéven dolgozta ki és vezényelte le. A szovjet egységek és a hozzájuk csatlakozott magyar, ÁVH-s egységek országszerte elfoglalták a stratégiailag fontosnak tartott pontokat. A szovjet alakulatok tüzérségi támadást intéztek a honvédség laktanyái ellen és lefegyverezték a magyar katonákat.

Egyedül, a forradalmi gócok álltak ellen. A Corvin köz, a Széna tér, a Kilián laktanya, Pesterzsébet és Csepel szabadságharcosai ismét bizonyították hősiességüket. Néhány magyar katonai alakulat vállalta a harcot, de csak szórványos és összehangolatlan ellenállást tanúsítottak. Vidéken is több helyen bontakozott ki fegyveres ellenállás. Dunapentelén, Szegeden, Békéscsabán, Pécsett is lehetetlen volt megállítani a szovjet tankokat és egységeket.

1956. november 4-én Kádár János rádióbeszédében bejelentette, hogy a kormány célja a testvérharc befejezése, a rend és a belső béke helyreállítása. Kádár továbbá hitet tett az mellett, hogy nem lesz semmilyen bosszú, vagy megtorlás. Mind a november 11-én, a november 26-án és decemberben elhangzott rádióbeszédeiben a „félelem nélküli életről” beszélt.

A következő három évben mintegy 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, több mint 21 668 személyt börtönöztek be, 16-18 ezer főt internáltak. A börtönökben sokakat brutális vallatásoknak, kínzásoknak vetettek alá. Egy frissiben meghozott törvénnyel lehetővé tették a 16 év feletti fiatalkorúak esetében is a halálbüntetés kiszabását. A szovjet hadsereg által elfogottak közül további több száz főt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, mintegy 860 embert a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak.

Közel 200 000 ember menekült el az országból, túlnyomórészt a zöldhatáron át. Többségük nem vett részt a harcokban. Menekültek a terror, a megtorlás és a sivár életlehetőségek elől egy jobb, szabadabb világba.

A forradalom és szabadságharc áldozatairól készült adatbázisban öt hatvani születésű személy található:

Cserna Gábor (sorkatona), aki a feljegyzések tanúsága szerint egy tankban tartózkodott a Duna parton. A harckocsi a vízbe került, személyzete megfulladt. (Budapest, 1956. október 24.)

Nagy László (esztergályos), fejlövést kapott utcai harcokban. (Budapest, 1956. október 24.)

Paár Jenő (villanyszerelő ipari tanuló), sortűz áldozata (Mosonmagyaróvár, 1956. október24.).

Záhonyi Kálmán László, MÁV tisztviselő és felesége, akik aknarobbanásban veszítették életüket (Budapest, 1956. november 5.).

Vidák László segédmunkás, belehalt súlyos, lőtt sérülésébe (Budapest, 1956. november 6.).

Az áldozatokkal kapcsolatos adatbázist Fekete István Csaba bocsátotta rendelkezésemre.

A festmény, Gódor Kálmán alkotása: 1956 gyertyákkal

Kökény Ferenc

történész