A magyar történelem talán legkiemelkedőbb napjai zajlottak 1956 októberében és novemberében Magyarországon.

Egy nemzet felemelte fejét és nem mondott az elnyomásra, a diktatúrára és szembeszállt a világ akkori legnagyobb birodalmával, Szovjetunióval, amely fennállása alatt emberek millióinak halálát okozta.

Az 1956-os forradalmat megelőző hét esztendő gyűlölt kommunista diktátora Rákosi Mátyás volt, Sztálin leghűségesebb tanítványa. A rendszer mindennapjait a következő szavak szőtték át: sztahanovista, osztályellenség, igazolóbizottság, gyűjtő- és szűrőtábor, lefüggönyözött fekete kocsi, éjjeli-hajnali csengőfrász, kuláklista, rendőrbíráskodás, kitelepítés s talán a legszégyenteljesebb, legembertelenebb kifejezés: az internálás. A diktatúra által okozott sebeket alig enyhítette Rákosi Mátyás 1956 júliusában a leváltásban és a Szovjetunióba költöztetése, mivel helyében bűntársa, Gerő Ernő került.
A magyarok megelégelték az ÁVH korlátlan terrorját, a diktátorikus kormányzást, a koncepciós pereket, az esztelen és logikátlan gazdaságirányítást, illetve az alacsony életszínvonalért felelős kommunista vezetési tevékenységet. Az elkeseredés és düh nyomán küszöbön állt a forradalom Magyarországon 1956 őszén.

Lengyelországban munkásfelkelés zajlott, amivel a magyarok szimpatizáltak, ezért a Bem szoborhoz szolidaritási nagygyűlést szerveztek 1956 október 23-ra. A hatalom először betiltotta, majd engedélyezte a nagygyűlést. A tüntetők a gyújtó hangulatú beszédek hatására fellelkesültek, és az Országház előtt Nagy Imrét követelték a kormányt. Az események ezután felgyorsultak: Nagy Imre miniszterelnök lett, a tüntetők ledöntötték a Sztálin szobrot, elfoglalták a Rádiót, megküzdöttek a szovjet katonákkal és demokratikus kezdeményezések indultak útjukra. A forradalmi lendület hatására átalakul a kormány, Nagy Imre kimondta a Varsói szerződésből való kilépést és az ország függetlenségét.

Azonban a magyar forradalom és szabadságharc elbukott. A nagyhatalmi érdekek úgy alakultak, hogy a nyugati államoknak fontosabb volt a Szuezi válság megoldása, mint a magyar ügy. Ennek fejében Hruscsov szabad kezet kapott a magyarországi helyzet megoldására. Az újjászervezett diktatúra a bosszú tekintetében Haynaut is túlszárnyalta. A harcokban 2.400 magyar halt hősi halált. Kivégeztek 229 főt. Az elítéltek száma 26.000 volt és 200.000 fő emigrált. 1961-ig akasztottak, köztük olyan fiatalokat, akik a harcok idején és letartóztatásukkor még kiskorúak voltak. A bosszúéhes hatalom kivárta, míg nagykorúak lettek. A forradalom és szabadságharc eredménye mégsem a kudarc volt, hanem a magyar nemzet szabadságszeretésének ismételt megnyilvánulása, ami reményt és hitet adott minden rab nemzetnek.

Kökény Ferenc,
történész