Bozától a hatvani serfőzésig címmel tartott előadást Kökény Ferenc, a Hatvany Lajos Múzeum történésze. Az időutazáson résztvevő hallgatóság érdekes tényekkel szembesült a sörfőzés magyar vonatkozásai kapcsán.

A jelenlévők megtudták, hogy a boza, közép-ázsiai sztyeppei népek gyenge alkohol tartalommal bíró sörfajtája volt, amelyet ihattak honfoglaló eleink és a Magyar Királyságba beköltöző keleti népelemek, mint a besenyők, a kunok és jászok. Az oszmán hódítók pedig elterjesztették szerte a Balkánon és bozaárúsok kínálták a megszállás alatt lévő alatt magyar városokban. Mivel Hatvanban a török várkatonaságon kívül muszlim vallást gyakorló, hivatalnokok, kézművesek és kereskedők is éltek, így keletje volt ennek az sörfajtának, amelyet jelenleg Törökországban, Szerbiában, Albániában és Bulgáriában a mai napig fogyasztanak.

Az előadáson meglepetést okozott a hallgatóságnak az az információ, hogy annak ellenére a magyart boros nemzetnek ismerjük a Nyugat-Európából származó technológiával a magyarok már a kora Árpád-korban megismerkedtek. Aki földtulajdonnal rendelkezett, az főzhetett sört. Ezt hívták „serjognak” A Pannonhalmi Főapátság levéltára őrzi az egyik legkorábbi magyarországi sörfőzéssel kapcsolatos utalást, miszerint egy 1152-ből fennmaradt forrásban Gyöngyös asszony arról is rendelkezik, hogy halála után „serestor tartassék”. Nemcsak a királyi kézen lévő uradalmakban, hanem bencés, ciszterci – és premontrei monostorok is főzhettek sört, egyéb más tevékenységek mellett. A Felvidék bányavárosaiban a sernevelést magas szinten űzték, mind mennyiségben, mind minőségben. Besztercebányán 70 sörfőzde működött. Bort pedig csak a patikákban mérhettek, csakis gyógyítási célra. A török kiűzését követő években a hatvani uradalom tulajdonosai is építettek sörházat, először a Zagyva túlpartján újhatvani részen, majd Grassalkovich Antal a város központjában. Gyöngyösön, majd Egerben is főzték a sört. A püspökség sörfőzdéjében 1762-es feljegyzés szerint évi 1250 hektoliter sört készítettek. Ez a mennyiség nem sokban tér el a hatvani uradalmi sörfőzde termelési eredményétől, amelynek egy gazdatiszti utasítás adataiban található az 1771es esztendőből, miszerint az évi gyártókapacitása 941,5-1127 hl tett ki. A hallgatóság egy része a sörös időutazást a jelenben fejezte be. Az előadás végeztével átfáradtak a múzeum sörözőjébe és élvezettel fogyaszthatták a finom, helyben készült söröket.