Doktay Gyula adományai a Hatvany Lajos Múzeum néprajzi gyűjteményében
Bár Doktay Gyulát leginkább régészeti és történeti munkásságáról ismerjük, az intézmény alapításakor már létező néprajzi gyűjtemény összeállításához is nagyban hozzájárult.
Jóval a Múzeum intézményesülése előtt, valószínűleg az 1940-es évek elején, már néprajzi kiállítás készült a hatvani és Hatvan környéki népviseletekből. A tárlat a gyűjteményi anyag ideiglenes tárolóhelyén, a Knau-ház (Erzsébet tér 1.) emeleti kiállítóhelyiségében volt látható. A bemutatott tárgyak közül azonban sajnos egy sem vált a ma ismert néprajzi gyűjtemény részévé. A viseleti darabok arra a sorsa jutottak, amire oly sok más érték a második világháború után: Részben elvesztek, megsemmisültek, részben a lakosság hordta szét őket.
A Hatvani Múzeum 1969-es megalakulása után a viseletek gyűjtését Szántó Lóránt folytatta. Doktay a néprajzi anyag gyarapításához népi cserépedényekkel járult hozzá, melyek gyűjtését – mint azt Szántó Lóránt egy interjúban megjegyezte – folyamatosan és lelkesen végezte.
A közös leltárkönyvbe, mely 1971-ig az összes gyűjtemény anyagait összegezte, mindössze tíz darab néprajzi kerámia került Doktay Gyula gyűjtéseiből. Az önálló néprajzi nyilvántartás azonban a múzeumalapító hagyatékáról már jóval teljesebb képet ad.
Az 1980-as években, alapvetően Fogarasi Klára és Robotkay Lajosné jóvoltából, tizenkét népi cserépedény került leltárba, ezek bizonyíthatóan a múzeumalapító hagyatékából valók. Jóval több tárgyról sejthető azonban, hogy Doktay magángyűjteményéből kerültek az intézmény tulajdonába, pontos feljegyzések hiányában azonban ez nem igazolható.
Az egyértelműen Doktayhoz kötődő tárgyak között található hat darab, mázas cseréptányér, melyek olyan meghatározó fazekasközpontok termékei, mint Bélapátfalva vagy Hollóháza. A tányérok egyikén az 1887-es évszám látható, bizonyítékként a fazekastermék 19. századi eredetére.
Az egyik Doktay által adományozott mázas cseréptányér
1989-ben került leltárba az a két, füles-csecses vizeskorsó, melyekről a nyilvántartás azt is elárulja, hogy Doktay pontosan hol gyűjtötte őket. A népi cserépedények legtöbbjénél a múltbeli muzeológusok általában csak azt jelezték, hogy a tárgyak Doktay magángyűjteményéből valók. A fent említett vizeskorsók azonban egy bizonyos özvegy Bodnár Józsefnétől (született Karácsony Farnciska) kerültek Doktay Gyulához, 1958-ban. Mindkét tárgy natúr színű, égetett agyagból készült, az egyik feltehetően 18. századi munka.
Doktay gyűjtéseiből származik még további egy füles vizeskorsó, egy fületlen tejesköcsög és egy korongolt, mázatlan, rovátkákkal díszített fazék.
A fent már említett Bodnár Józsefné egy igazán különleges darabot is átadott Doktay részére. Tőle származott az a lábas, mely három rövid, égetett agyagból készült lábán közvetlenül a parázs fölé volt állítható.
A lábas az 50 év–50 műtárgy kiállításon
A Doktay Gyula által adományozott népi cserépedények vizsgálata és pontos azonosítása aktuális feladat, mely a múzeumalapító halálának jubileumához szorosan kötődik.
Deme Ágnes,
néprajzkutató
A fotók a HLM tulajdonát képezik.