A középkor folyamán Hatvan több országos jelentőségű gyűlésnek, országgyűlésnek adott helyet.

A XIX. század egyik történetírója, Pauler Gyula akadémikus szerint 1100 körül a mai Hatvan közelében, Kiskartalpusztán tartotta meg Könyves Kálmán a boszorkányok létét tagadó országgyűlést.

Az első, Hatvan területén tartott országgyűlést 1442. augusztus 10-e körül rendezték. Az országgyűlésen közkegyelmet és birtokaik visszaadását ígérték azoknak, akik I. Ulászló uralmát elismerik.

Az 1505. június 24-i országgyűlés csak részleges gyűlés volt. Még februárban Budán vitáztak a rendek a királyválasztás rendjéről, és nem születtek döntő végzések. A köznemesség június 24-re szóló fegyveres gyűlést hívott össze, de azon a király, a főurak és a főpapok nem jelentek meg. Hogy a Hatvanban ragadt, feldühödött köznemességet megnyugtassák, az uralkodó szeptember 29-re, Rákosmezőre hirdetett országgyűlést. A rákosi diétán határoztak arról, hogy ha az uralkodó fiúörökös nélkül marad, akkor nem választanak többé idegen uralkodót, és a leányági örökösök igényét sem veszik figyelembe.

A leghíresebb hatvani országgyűlést, az ún. „lármás diétát" II. Lajos uralkodása alatt rendezték meg.

Az 1525 májusában Rákoson összegyűlt köznemesség elhatározta, hogy még nyáron Hatvanban fejenként fegyveresen összegyűlnek, hogy az ország védelméről tanácskozzanak. 1525. június 24-én II. Lajos – a pápai nuncius, a lengyel király követe, több főpap és világi úr kíséretében –érkezett Hatvanba.

A megjelent nemesek számát 14.000 főre teszik. A rendek haragja miatt a nádor a kincstartó és az országbíró ellen fordult, akik elhagyták a helyszínt. A király, hogy megnyugtassa a háborgókat, másnap beleegyezett a nádorválasztásba. A rendek nagy ováció közepette Werbőczy Istvánt kiáltották ki nádorrá, valamint a királyi tanácsban növelték a köznemesek arányát. II. Lajos megerősítette a döntéseket, majd másnap visszatért Budára.

Kökény Ferenc,
történész