A harang

A harangok sokrétű szerepet töltenek be az emberek életében. Több vallásban is kiemelkedő tárgyként tartják nyilván őket.

A harang a keresztény hitélet mindennapjait közel másfél évezrede meghatározza jelenlétével. A legfontosabb funkciója az istentiszteletre (misére) történő hívás. A hétköznapi életben a harang egy meghatározott időszak elmúltát vagy kezdetét jelzi, míg a félrevert harang veszély (tűzvész, vihar, árvíz) közeledtéről tájékoztat(ott). A gyász hírének közlésére a templomtornyokban, illetve a temetőkben felállított építményeken elhelyezett öntvényeket használják. Ugyanakkor örömteli események hírének továbbadására is szolgál a harang, így például hírt ad jubileumi emlékévek kezdetéről, vagy a pápaválasztás megtörténtéről.

A XIX. század kulturális és technikai fejlődésének vívmányaként vasútállomáson, lóversenypályán, városi állatkertben is alkalmaztak jeladás céljára harangokat.
A XX. század elejétől kezdve – az elektromosság elterjedésének következtében – a szirénák, hangosbeszélő készülékek és riasztóberendezések részben átvették a harangok jeladó funkcióját.

Szakrális és emlékeztető szerepük azonban megmaradt a XXI. században is.

A magyar harangok alakjai és feliratai

A középkori Magyarország harangjain a XIV. századig nem szerepeltek feliratok vagy ábrák. A feliratot nem tartalmazó harangok korára a harangok formájából tudunk következtetni.

A legkorábbi magyar harang az Esztergom közeli Csolnok község határában, 1966-ban a földből kiszántott, méhkas alakú harang, amelyet a XI. században önthettek. A XII. században úgynevezett cukorsüveg alakú harangok készültek, ilyen az 1870-es években Keresetpusztán, a földben talált harang.

Az Anjou-kori Magyarország harangjait felirattal látták el, így e kortól a harangokat történeti forrásként is vizsgálhatjuk.

A harangok feliratai négy témába sorolhatók. Szólnak arról, hogy ki, hol, mikor öntötte a harangot, vagy arról, hogy ki volt az öntető, illetve, hogy mi volt az öntés célja. A negyedik tematikus egységben az adományozó által kért feliratokat találjuk.

A feliratok közül a leggyakoribb a következő latin nyelvű formula: O REX GLORIAE VENI CUM PACE (magyarul: „Ó dicsőség Királya, jöjj el békével”)

A XV. század végén egyre több keresztény tematikájú ábrával és szimbólummal díszítették a harangokat.

A reformáció hatására a XVI. század közepén a harangfeliratokban is megfigyelhető a teológiai szemléletváltás. Olyan feliratok jelennek meg, mint például: VERBUM DOMINI MANET IN AETERNUM (Az Úr Igéje megmarad mindörökre) vagy Kálvin János jelmondata, a SOLI DEO GLORIA (Egyedül Istené a Dicsőség).

Az ellenreformáció hatására a kor népszerű szentjei, Szent Flórián és Nepomuki Szent János gyakran szerepeltek harangokon felirat vagy ábra formájában.
A református templomok számára a 18. században öntött harangok felirata már túlnyomóan magyar nyelvű: "A SAJÁT KÖLTSÉGÉN…, TULAJDON KÖLTSÉGÉVEL…" öntette a harangokat a megnevezett egyházközség.

A XIX. századtól már a katolikus templomok számára öntött harangokon is megtalálhatóak a magyar nyelvű feliratok. A harangok palástján a magyar államcímert a reformkortól ábrázolják.

Magyarok Nagyasszonya kultusza

A Magyarok Nagyasszonya fogalmát a Magyar Katolikus Lexikon a következőképpen határozza meg: „Magyarok Nagyasszony (lat. Magna Domina Hungarorum, Patrona Hungariae): 1. a Boldogságos Szűz Mária, Magyarország királynője I. Szent István király országfölajánlása alapján. Amikor István király a Magyar Szent Koronát és országát Máriának ajánlotta, közjogi méltóságra kérte a Szűzanyát. Ettől kezdve Magyarország Mária Országa (Regnum Marianum). 2. Magyarország saját Mária-ünnepe. A Magyarok Nagyasszonya tisztelete a fölajánlás napjához (augusztus 15.) kötődött XIII. Leó pápa (uralkodott 1878-1903) Vaszary Kolos hercegprímás kérésére 1896-ban (a honfoglalás millenniumán) október 2. vasárnapjára engedélyezte. 1914: az ünnepet áttették október 8-ra.”

A XX. és XXI. században jelentős számú harangot öntöttek olyan felirattal, amelyen Magyarok Nagyasszonya tisztelet figyelhető meg, kiemelésre érdemes közülük a Budapest II. kerületében, Adyligeten álló kápolna harangja, amelynek feliratában a Trianoni békediktátum következtében történt terület elcsatolásának fájdalma érezhető: ”MAGYAROK NAGYASSZONYA ADD VISSZA HAZÁNKAT”

A hatvani Magyarok Nagyasszonya-harang

Hatvan négy templomának tornyaiban összesen tizenegy harang függ.

A legrégibb öntvény az újhatvani plébániatemplomban lakik, a legtöbb harang, négy, a Kossuth téren álló Szent Adalbert-templom tornyában hív misére, délben imára és emlékezésre az 1456-os nándorfehérvári diadal hőseire.

A Szent Adalbert-templom harangjai közül hármat Szlezák László (1870-1953) készített angyalföldi műhelyében. A toronyban függő nagyharangot, Szlezák László nevelt fia, Gombos Lajos (1928-2011) öntötte 1991-ben. A felirata: ISTEN DICSŐSÉGÉRE / A MAGYAROK NAGYASSZONYA TISZTELETÉRE / II. JÁNOS PÁL PÁPA / MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSA EMLÉKÉRE / HATVAN SZÜLÖTTE: GÓDOR KÁLMÁN FESTŐMŰVÉSZ / NAGYLELKŰ ADOMÁNYÁBÓL ÖNTÖTTE 1991-BEN / GOMBOS LAJOS HARANGÖNTŐ MESTER ŐRBOTTYÁNBAN.”

Gombos Lajos harangöntő alkotása, díszítésében, közel áll nevelőapja, Szlezák László által készített három öntvényhez. Az 1000 kg tömegű öntvény palástjának felső részén angyalfejekből és virágokból képzett díszítménysor, míg a harang alsó részén csőrükben babérkoszorút tartó madarak figyelhetők meg. Középen egy kisgyermekkel ábrázolt Szűz Mária-dombormű is megjelenik.

A harangot Marosi Izidor István (1916-2003) a Váci Római Katolikus Egyházmegye püspöke szentelte fel. Az egyházi szertartást Hatvan lakossága nagy érdeklődéssel kísérte. A harang felhúzásában a katonaság nyújtott segítséget. Az ünnepi alkalmon köszöntőbeszédet mondott Szinyei András, Hatvan város 1900 és 1998 közötti polgármestere, későbbi országgyűlési képviselője, 2010-től alpolgármestere.

A harangszentelést az adományozó, Gódor Kálmán (1911-1991) még megélhette, a harang hangját saját lakásából halhatta, de az ünnepi szertartáson megromlott egészégi állapota miatt már nem vehetett részt. Gódor Kálmán 1991. május 9-én hunyt el, gazdag életművének jelentős részét a Heves megyei város két kulturális intézménye, a Hatvany Lajos Múzeum és az Ady Endre Könyvtár őrzi.

A meghívót ábrázoló kép Szinyei András tulajdona.

Millisits Máté,
művészettörténész