A 3. században született katonaszent és vértanú, Szent György, Európa-szerte változatos néphagyományok, gazdasági szokások és hiedelmek központi alakja.

Nevét gyakran a „sárkányölő” jelzővel látják el, utalva a legendák szerint véghezvitt hősies tettére, lovagi érdemeire. Ezzel összefüggésben, többek között, a lovagok, lovas katonák, fegyverkovácsok és újabban a cserkészek védőszentjeként ismerjük.

Népszerűségét jól mutatja, hogy a magyar nyelvterületen számos településnév utal a tiszteletére, és sok templom védőszentjeként is megjelenik. Utóbbira jó helyi példát jelent a csányi Szent György vértanú-templom. A képen a Nagyboldogasszony-oltárkép látható:

Szent György emléknapja Magyarországon április 24-e, a paraszti hagyomány ezt a napot tartotta számon a tavasz igazi kezdeteként. Az évkezdő hagyományok Szent György napjához kötődtek Magyarországon, a szláv nyelvterületen és Németország keleti felében. Európa nyugati részén azonban május 1-jét tekintették határnapnak.

Ahogy az más jeles napok esetében is megszokott, a gazdasági szokások és hiedelmek György napja esetében is szorosan kötődnek a szent kultuszához. Április 24-e az egész magyar nyelvterületen az állatok kihajtásához, nyári legelőre történő tereléséhez kötődött. A külső határban tartott jószágok Szentmihályig (azaz szeptember 29-ig) nem is tértek vissza a faluba.

Szent György napja hagyományosan a pásztorok fogadásának és megajándékozásának is ünnepe. A pásztorok rendszerint Szent Mihály napjáig maradtak hivatalban, de egyes területeken megbízatásuk a következő Szentgyörgyig tartott.

A kihajtáshoz gyakran a tejbemérés szokása kötődött. Erdélyben még ma is élő hagyomány, hogy a juhok mellé fogadott pásztor minden állatnál ellenőrzi, hogy mennyi tejet ad. A gazdáik – akik a távoli legelőkön tartott állatokkal ezután már nem „találkoznak” – ennek arányában részesülnek később a túróból, sajtból vagy ordából.

A nap gazdasági jelentősége nem csak az állattartás, hanem a veteményezés szempontjából is hangsúlyos. Április 24-ét a bab, az uborka és a kukorica vetésére tartották alkalmasnak. Különösen akkor vélték megfelelőnek az időt, ha a varjú már nem látszott ki a búzából.

Mivel mind az állatállomány mind a termés komoly értéket képviselt, természetes, hogy Szent György napjához különböző rontáselhárító hiedelmek is kötődnek. Az Ipoly-menti palóc falvakban fokhagymafüzért és zöld gallyat tűztek az istálló ajtajára, hogy megvédjék az állatokat, továbbá füstöléssel igyekeztek a gonosz erőket távoltartani. Április 24-ét boszorkányos napként tartották számon, amikor az ártó erők különösen az állatok épségét és a tejhasznot fenyegetik. A tej megóvására, esetleg mennyiségének növelésére számos mágikus praktikát ismertek, ilyen volt például a harmatszedés. Zagyvarékason kötényt vagy vászonabroszt húztak végig a hajnali harmatban, ebből később a kenyértésztára, a tejbe és a tehén takarmányába is cseppentettek. A harmatszedéssel az állatok egészségének biztosítását igyekeztek elérni, illetve a kenyértészta megszaporítását és a bőséges tejhozam előmozdítását.

További hiedelmek kötődnek a Szent György napjának hajnalán fogott gyíkhoz. A babonában valószínűleg György és a sárkány analógiája kel életre. A György napi gyíktól legtöbbször a torokgyík orvoslását várták, de elterjedt volt az az elképzelés is, hogy az kéz, amely a Szent György napi gyíkot megérintette, utána gyógyításra használható.

A Jászságban úgy tartották, az április 24-én fogott kígyó tudás birtokosa, és bölcsességet lehet általa szerezni.

A naphoz időjósló hiedelmek is kötődnek. A jász elképzelés szerint a Szent György napi mennydörgés – pont mint az aznapi eső – bő termés előjele. Turán úgy vélték, az április 24. előtti égzengés hoz a gazdaságra nézve szerencsét.

A szerencsénél maradva: Ez a nap a földbe rejtett kincsek keresésére is alkalmas. Az elásott kincs ugyanis minden hetedik évben, Szentgyörgykor, „lángot vet”. A felette villódzó fények vezethetik nyomra a titkos vagyon reménybeli megtalálóját.

A képek forrása:

www.felvidek.ma
www.netfolk.blog.hu

 

Deme Ágnes,
néprajzkutató