Hatvany Lili: Asszonyok egymás közt
Novellák, párbeszédek, megfigyelések
Rózsavölgyi és Társa Kiadása, Budapest
Hatvany Lili Asszonyok egymást közt című könyve rendkívül tanulságos, elgondolkodtató mű. A címnek több jelentése is lehet. Egyfelől a műben főleg asszonyok beszélgetnek egymással, másfelől a könyv írója szól a női olvasókhoz. Természetesen urak is lehetnek olvasók, annál is inkább, mert az írónő a könyvben többször szólaltat meg férfiakat.
Hatvany Lili többször is finom iróniával bírálja művei alakjait, de van, amikor egy-egy jelenséget, emberi jellemet komolyan elítél, mégpedig teljes joggal. Az írónő természetesen nem gúnyolódik, hanem döbbenetét fejezi ki, hogy „művelt, eszes európai úriasszonyok” minden ok nélkül milyen rafinált módon bántják egymást. Azt gondolnánk, hogy ezen jelenségek csak az adott korban fordulhattak elő, de ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy a műben leírtak sajnos napjainkban is előfordulnak, legfeljebb a közeg és az elnevezés más.
A szituációk ismertek lehetnek számunkra is. Hosszú telefonbeszélgetések, amikor az egyik fél mai szóval élve játszmázik, a másik fél józan ésszel próbál érvelni, de sajnos a legjobb tanács sem használ, és a hívó marad egy méltatlan, megalázó kapcsolatban, vagy amikor egy roppantul egocentrikus személy úgy „vigasztalja” a bajban lévőt, hogy azt ecseteli, az ő élete milyen tökéletes. A méregkeverő típus aljasul csepegteti a mérget, nem mondja ki nyíltan, amit tud, hanem félszavakból, direkt elszólásokból jön rá a szerencsétlen barátnő, hogy nagy baj van.
Az írásokban többször találkozunk morális kérdésekkel. Az írónő mélységesen elítéli azokat, akik kihasználják a másik ember szeretetéhségét, illetve kiszámítottan teszik tönkre mások boldogságát, ugyanakkor felment egy amerikai házasságtörő párt, hiszen a korabeli amerikai kispolgár előtt ismeretlen a szellemi élvezet, mert nem, vagy csak nagyon ritkán jut hozzá, így megértjük, ha menekül a hétköznapi sivárság elől. Szépségként a templomi kar és a szerelem jut neki.
Hatvany Lili könyvében többféle stílust alkalmaz, ami mindig az adott mű hangulatához igazodik. Ha emlékekről, csodavárásról ír, akkor szecessziós hangvételt alkalmaz, de előfordulnak realisztikus, sőt, naturalista elemeket tartalmazó írások. Szívesen él a humor és az irónia eszközeivel is.
A művek mind tartalmilag, mind formailag sokszínűek, és nem csak egy bizonyos társadalmi réteghez szólnak, hanem korunkban is bárki elolvashatja őket, hiszen a leírtak, ha más közegben, más szóhasználattal, de éppúgy megfigyelhetők, mint az írónő korában.
Benei Fédra,
Hatvany Lajos Múzeum
A Hatvany Lili által szerkesztett Ételművészet, életművészet című könyv recenziója itt olvasható.