Mi az oltár?

Latinul „altare”, a kereszténység előtt az Istennek felajánlott adomány átadásának helye, a Katolikus Egyházban az eucharisztikus áldozat bemutatásának asztala, melynek közepébe szentek, vértanúk ereklyéit építik be (oltárkő).

Ősidőktől az Istennek felajánlott áldozat indítéka az, hogy az ember, önmagára reflektálva, felismeri végességét, függését, esendőségét – értelmezi a létezést, a világot.

Katolikus templomokban mellékoltárokat már másfél évezrede állítottak, ezeken általában nem közösségi, hanem magánmiséket mutattak be felszentelt papi személyek.

Ki volt Szent József, akinek tiszteletére a róla elnevezett a oltárt készítették?

A második Isteni személy nevelőapja, akire a hit, alázat és nemes egyszerűség volt leginkább jellemző.

A Szentírás Evangéliumai és más források, apokrifek szerint, Jézus, Mária és József történelmi személyek voltak. József a házasságkötésük előtt Máriát áldott állapotban találta, mivel még csak jegyese volt, megrendült, aztán egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket. Lehetett volna botrány, József elbocsájthatta volna jegyesét, de nem tette. József nem biológiai apaként a megváltás művének eszköze lett, üdvtörténeti szerepe volt, mivel a próféciának megfelelően róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Ő volt a nagy Heródes király elől Egyiptomba menekülő Szent Család védelmezője.

Józsefről a Szentírásban keveset olvashatunk, hosszabban Máté és Lukács gyermekségtörténete beszél róla: Dávid nemzetségéből származott és mivel Jézus nyilvános működése kezdetétől nem említik, vélhetően akkorra már halott volt. Halálának pillanatait képzőművészeti alkotások teszik jelenvalóvá.
A Jézushoz legközelebb álló személyek egyike volt, ezért ő Mária után a második a szentek „rangsorában”, az anglikán, ortodox és katolikus egyházban. Mária szeplőtelen fogantatásának hite a Katolikus Egyházban kezdetektől jelen volt, hittétellé 1854-ben rögzítette IX. Pius pápa.

1479-ben a ferences rendből választott IV. Sixtus pápa, József neve napját elismert ünneppé tette.

1654-ben Csehország, 1663-ban Bajorország védőszentje lett. A ferences és karmelita szerzetesek között Spanyolországban jelentős Szent József-tisztelet honosodott meg, innen ered, hogy a Habsburg-ház, Ausztria is 1675-ben patrónusának választotta.

Buda felszabadítását követően a jezsuiták Budán Gül-baba türbéjét (a muszlim szerzetes sírhelye) Szent József tiszteletére szentelt kápolnává alakították, majd miután II. József 1782-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, ez a kápolna elnéptelenedett, így muszlim zarándokhellyé vált, 1822-től mind a mai napig.
Az V. századból maradtak ránk kopt, arab és görög nyelvű apokrif iratok Józsefről, az ácsról, de a görög bibliafordítás egyik szóértelmezése alapján is az ácsmesterség volt József foglalkozása. Így lett ő elsősorban a famunkások, asztalosok védőszentje, de általánosságban a munkásoké.

1870-ben IX. Pius pápa Szent Péterrel együtt Szent Józsefet az Egyház védőszentjévé, 1955-ben XII. Pius „május 1.” napját - Szent József, a munkások patrónusának tiszteletére - ünnepnappá nyilvánította.

1930-ban szentelték fel Kispest-Wekerletelep Munkás Szent József-templomát.

Szent József a válságba jutott családok, a papi hivatás védelmezője, de házépítéskor, reménytelen ügyekben is segítségül hívják.

Az ikonográfia legtöbbször liliommal, kezében a kis Jézussal jeleníti meg, így ábrázolják a Szent József-harangok domborművein is, amelyek általában a torony legkisebb, magas hangú hangszerei, ugyanis „lélekharangok”, amelyek a jó halál kegyelméért „imádkoznak” - midőn Jézus és Mária tette ezt a haldokló József fölött.

Szeged-alsóváros templomának barokk oltárképén a földgömböt mint a mindenséget birtokló gyermek kis Jézust József mutatja be a világnak.

A nagybörzsönyi oltárképen a karon ülő Jézus kezében kivirágzik a bot - József napja a tavasz kezdete.

A fafaragásokat készítő Ocsovai József élete

Ocsovai József Hatvanban született 1913. szeptember 15-én. A kisgyermekkorában szerzett agyhártyagyulladás következményeként hallását elvesztette. Alap- és középfokú tanulmányait Egerben, a Siketnéma Intézetben végezte. Szülővárosában Csepreghy Ferenc mesternél asztalostanonc lett, 1929-ben. Segédlevelét kiemelkedő tanulmányai után 1932. június 5-én kapta meg, ezután egy ideig Csepreghy Ferenc, Steiner Herman, Hirling János, majd Kurunczy Lajos asztalosmestereknél dolgozott segédként. Kurunczy műhelyének tagjaként 1938-ban közreműködött a Szent Adalbert-templom gyóntatószékének javításában, a felső tetőrész elkészítésében.

Az 1939. június 10-én megszerzett mestervizsgája után iparengedélyt kért, és ezt követően önálló iparosként dolgozott kisebb-nagyobb megszakításokkal egészén 1973-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig.

Az 1950-es évek elején a hatvani Szent Adalbert Plébánián szolgált mint káplán, a nagy műveltségű Pálos Frigyes (1924-2019) katolikus pap, aki maga is foglalkozott képző- és iparművészeti alkotások készítésével, amatőr szinten. Az Ő biztatására kezdett el Ocsovai József szakrális tematikájú munkákat faragni. Pálos Frigyes 1978-tól 2004-ig újra Hatvanban töltött be egyházi tisztséget, immár plébánosként. A művészettörténész diplomával is rendelkező pap második hatvani működése idején fontos megbízásokat adott Ocsovai Józsefnek. A Szent Adalbert-plébániatemplom Csík József (1894-1978) prépost plébánossága idején, az 1950-es években több műalkotással gazdagodott, amelyeknek a fából készített faragási munkáit Ocsovai József készítette.

Az asztalosmester „fő művének” tartotta a templom szentélyében 1957-ben készített préposti stallumot és az ehhez tartozó címert, valamint az 1958-59 között faragott Szent József-oltárt. Az oltár felszentelése 1961-ben történt. Élete utolsó munkái közé tartozott a II. vatikáni Zsinat liturgiaváltoztatásával összhangban készített új, szembemiséző oltár és a hozzá kapcsolódó ambó (felolvasó állvány) kifaragása, 1982-ben. Ocsovai József Hatvanban hunyt el, 1991. március 20-án. Az életművét 2018 augusztusában felvették a Hatvani Értéktárba.

A Szent József-oltár

Az oltár stílusa neobarokk, igazodva a templom barokk világához. Ocsovai József faragta az oltár fából készített összes díszítőrész-elemét, kivéve az oltárképet közrefogó két szent apostol szobrát, amelyek XVIII. századi alkotások.

Az oltárépítmény felső részén a Szent József név olvasható, dicsfénytől övezett keretben. A név betűit függőleges elrendezésben egy összetett ornamentika osztja ketté, legalul egy szívből indul két-két inda, amelyek között egy tulipánból egy másik kis virág nyílik. A szent neve fölött két liliomot és három búzakalászt faragott Ocsovai József. Az oltárépítmény legfelső zárómotívuma a templom barokk szószékjének hangvetőjén is megfigyelhető, a függöny rojtjait idéző ornamentikával rokonítható.

Az oltárképen a „Római iskolának” hívott képzőművészeti irányzat világa érezhető a klasszikus, akadémikus hagyományok kicsit megújított stílusában. Alkotója Kontuly Béla (1904-1983) festőművész. A nagyméretű vászonra olajfestékkel készített mű kiemelt, középen megjelenített alakja Szent József, akit idősödő középkorú férfiként ábrázolt a művész.

József egyik kezében a tisztaság szimbólumát, a fehér liliomot, míg a másikban az ácsszakma fontos szerszámát, a kézi gyalut tartja. A munkások védőszentjének lábánál a fafeldolgozás másik fontos eszközét, a fejszét festette meg Kontuly Béla.

Az oltárképen a Megváltó nevelőapja mögött, a mű középterében, Mária ölében a gyermek Jézus látható. A festmény hátterében a Menekülés Egyiptomba jelenete tűnik fel. Mária és a kis Jézus szamárháton ül. Az állatot, kantárját fogva, József biztos léptekkel vezeti.

A Hatvany Lajos Múzeum külön köszönetet mond Ocsovai Zoltánnak, az Ocsovai József életéről nyújtott sokrétű információért és a fényképekért!

Nagy László - Millisits Máté