Az Óhatvant és Újhatvant összekötő, 2015. szeptember 26-án átadott gyönyörű hidat Meszlényi Zoltánról, a vértanú püspökről nevezték el.

A hatvani születésű püspök nagyívű pályáját a kommunista hatalom bosszúszomja akasztotta meg, mivel az esztergomi egyházmegye élére az állam által támogatott jelölt helyett őrá esett a székeskáptalan választása, 1950. június 17-én. Az egyházi ranglétrát végigjáró Meszlényi Zoltán csakugyan rászolgált a figyelemre. Az egyház és a hívek részéről a Rómában végzett, vallása, egyháza és tanítványai felé elkötelezett ember méltó volt az őt körülvevők tiszteletére és szeretetére. Nemcsak az egyházi hierarchiában elfoglalt szerepe miatt tisztelték, hanem termékeny író is volt az egyházjog területén. Híres volt nagyfokú szociális érzékenységéről, így például elajándékozta prémmel bélelt télikabátját, a börtönben pedig rabtársainak adta melegebb ruhadarabjait. A szegények, az élet nyomorultjai iránti mély empátiája szentbeszédeiből is kiderül:

„… Nincs a világnak az a törvényhozása, amely meg tudná szüntetni az emberi szenvedést, és amíg van emberi szenvedés, addig mindig megvan a szükségessége annak, hogy az ember lehajoljon a másikhoz és segítse őt….”

Érseki helynökké választását követően a helynöki székfoglalójában a következő szent esküt tette: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen.”

Ígérete beszédes volt, hiszen azokban a sötét években az állami terror a hívek és a felszentelt papok között is szedett áldozatokat. Tudta, hogy mit vállalt és talán nem érte meglepetésként, amikor 1950. június 29-én, a beiktatását követő 12. napon, az Államvédelmi Hatóság emberei elhurcolták lakásáról. A kistarcsai internálótáborba vitték. Nem indult ellene nyilvános per, a letartóztatásával kapcsolatos iratokat is eltüntették. Szemtanúk egybehangzó állítása szerint télen arra kényszerítették, hogy éjjel-nappal nyitott ablaknál tartózkodjon. Fájó lábaival mezítláb futtatták a téli hidegben. A kínzások, ütlegelések és végkimerülés következtében 1951. március 4-én visszaadta lelkét a Teremtőnek. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában, és ugyanabban az évben október 31-én boldoggá avatták az esztergomi bazilikában.

Kökény Ferenc,
történész