Sokan tudják, hogy a Hatvany Lajos Múzeum néprajzi gyűjteményének falvédői saját kategóriájukban az ország egyik legjelentősebb tárgyegyüttesét képviselik. Gyűjtésüket, tervszerű felvásárlásukat Kovács Ákos, az intézmény egy korábbi igazgatója kezdte meg, az 1970-es évek végén. Kezdeményezését - mint sok más formabontó ötletét - számos kritika érte.
Kezdetben a múzeumlátogatók (és sok muzeológus szakember is) elutasították a képes-feliratos, konyhai falvédők műtárgyként való kezelését. Hatásvadászat, giccs, egyszerű háziasszonyoknak szóló egyszerű tanácsok - hangzottak az ellenvélemények.
Való igaz, egy 19. századi viseletegyüttes vagy egy mesteri kidolgozású céhláda közelebb áll a klasszikus néprajztudomány által kutatott értékekhez. Mindazonáltal ha nemcsak a tárgyra, hanem a tárgy által közvetített információkra is gondolunk, egy falvédő meglehetősen jó "informátornak" bizonyul.
Hiszen egy paraszti háztartásban - a Biblián és a kalendáriumon kívül - gyakran kizárólag a falvédő hordozott szöveges tartalmat. A felületére hímzett mondatok tehát nagyobb jelentőséggel bírnak, mint elsőre gondolnánk. A 20. század elején éppen ezért általában nem is konyhában tartották őket, hanem megbecsült helyen, a tisztaszoba falán lógtak. Ahogy az idő haladt, a lakáskultúra változott és a falvédők jelentősége csökkent, úgy kerültek a konyhába, ma pedig időnként a nyári konyhában találkozhatunk velük.
Gyűjtésük tehát még mindig aktuális és releváns feladat. Az idei év első gyarapodása során éppen falvédőkkel bővült tovább a néprajzi gyűjtemény. A felajánlás - mely 9 darab tárgyat érintett - január végén érkezett, a falvédők pedig február elején kerültek az intézménybe.
Vegyes tematikájú, jó állapotú darabokkal gazdagodtunk. Három közülük gyári nyomású, kettőn a Házi áldás szövege olvasható. Egy szöveg nélküli, a továbbiak felirata pedig a falvédők sablonszövegeit és slágerek sorait egyaránt tartalmazza. Kivitelezési technikájuk is összetett: Egy darabon például varrógéppel készült a szegés, de a felületet kézi hímzéssel töltötték ki.
Mivel idén először ezek kerültek nyilvántartásba, az első darab a 2021.1.1-es leltári számot kapta. A textilek leltározásának szabályait követve a tárgyak sarkába először varrott "pertli" kerül, ezen tüntethető fel a leltári szám, rendszerint alkoholos filccel. A falvédők elhelyezésére a Múzeum Balassi úti külső raktárában került sor, savmentes tárolódobozokban.
Az adományozás rendkívül szerencsés adaléka, hogy nem csupán tárgyakat kaptunk, hanem szkennelt fényképeket is, ahol a falvédők használat közben láthatók. Ritka, hogy a gyűjteménybe kerülő tárgyak "előélete" ilyen jól dokumentált, ilyen jól hozzájárul a tárgyak történetének felgöngyölítéséhez.
A falvédők felajánlását nagyon köszönjük Barabás Juditnak, aki Százhalombattáról juttatta el hozzánk a tárgyakat!

Deme Ágnes
néprajzkutató