A Hatvany Lajos Múzeum képzőművészeti gyűjteménye három Ámos Imre által készített műalkotást őriz, amelyek közül a Marc Chagall portréját megjelenítő grafika érdemel kiemelt figyelmet a művészettörténeti kutatás számára.
Marc Chagall a XX. század egyik legjelentősebb művésze, akinek egyéni hangú alkotásai nagy népszerűségnek örvendenek a magyar múzeumlátogatók körében. Hazánkban az elmúlt évtizedekben több kiállítást szenteltek Chagall életművének. Az első nagyszabású Chagall-tártatot 1972-ben, a magyar fővárosban, a Műcsarnokban rendezték, amelyet több tárlat követett a fővárosban és vidéki városokban. A Magyar Nemzeti Galériában 2013-ban egymással párbeszédet folytató kiállításokat is rendeztek, Chagall, és a "magyar Chagallnak" is nevezett Ámos Imre (1907-1944) alkotásaiból.
Marc Chagall 1887-ben született az egykori cári Oroszország kis falujában. Már gyermekkorában elköltöztek egy közeli városba, Vityebszkbe. A mai Fehéroroszország területén fekvő település több évszázados haszid zsidó hagyományokkal rendelkezett. Az itteni izraelita közösség vallási élete, szokásai egész életén át meghatározták Chagall gondolkodását és művészetét. Pályafutása első éveiben több avantgárd stílusirányzat főbb törekvéseit úgy tudta magába olvasztani, hogy saját, egyéni hangú művészetet hozott létre, amely legközelebb a szürrealisták látásmódjához állt. Az I. világháború alatt lezajlott kommunista hatalomátvétel után létrejött új államalakulat, a Szovjetunió eleinte nyitottságot mutatott a XX. század elején megjelent avantgárd művészeti irányzatok felé. Ez a művészetpolitika rövid ideig Chagall számára is jó lehetőséget biztosított festészete kibontakoztatására. A diktatúra kiépülésével a képzőművészek élete is megnehezedett, jelentős részüké, köztük Chagallé is ellehetetlenült.
A Szovjetuniót Marc Chagall 1924-ben, Sztálin hatalomra lépésének évében hagyta el. A nyugat-európai művészet központjában, Párizsban települt le. A francia fővárosban az avantgárd-irányzat költőivel és képzőművészeivel korábbi barátsága szorosabbá vált. E baráti körnek a művész sokat köszönhetett, a költők képeinek címet adtak, a festőkkel való kapcsolata felszabaduló színvilágát és kubisztikus, szögletes formaképzését gazdagította.
Élete második felében Chagall Dél-Franciaországban élt, ekkor már nemcsak a szülőföldjére, hanem Párizsra is nosztalgikusan tekintett. Hosszú, sikerekben gazdag földi élete 1985-ben ért véget.
„A föld, amelyben művészetem gyökerezik Vityebszk; de művészetemnek úgy volt szüksége Párizsra, mint egy fának a vízre.” – írta Chagall önéletrajzában, életművének hármas, francia-orosz-zsidó identitását találóan fogalmazva meg.

Ámos Imre 1907-ben született, Ungár Imre néven, Nagykállóban. Szülővárosában tett érettségi vizsgát. Felsőfokú tanulmányait a magyar fővárosban 1927-től 1929-ig a József Nándor Műegyetemen, majd 1929-35 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Rudnay Gyula tanítványa lett. Alkotásait először 1931-ben, a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjában mutatta be. A társaságtól 1933-ban dicsérő elismerést, majd 1934-ben Álmodó asszonyok című képével első díjat nyert. A következő évben Anna Margit képzőművészt vette feleségül, akivel együtt kollektív kiállítása volt a terézvárosi Ernst Múzeumban. Ámos Imre kezdődő elismertségét jelzi, hogy a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta meg és a Munkácsy Céh tagja lett, majd 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává.
Egy „magas áron” értékesített festménye összegéből 1937 őszén három hónapos párizsi tanulmányútra nyílt lehetősége feleségével. A francia fővárosban eltöltött napok közül a házaspár, és különösen Ámos, számára a legfontosabb az 1937. október 4-i nap volt, amikor Marc Chagallal találkozhattak.
A Hatvany Lajos Múzeum gyűjteményében található Chagall-ábrázolás a számukra fontos nagy esemény friss élményének a rögzítése. Ámos a vázlatszerű művet, a néző szerinti jobb alsó sarokban “Chagallnál 1937. október 4.” felirattal látta el. Az ünnepelt párizsi művész egy egyszerű karosszékben ül, két kezét egymásra helyezi. A feje mögött egyszerű földszintes falusi házak jelenek meg, egy dombos tájon. Ezek a házak a Chagall által számtalan módon megörökített szülővidéket idézik fel. A település felett egy asszony látomásszerű, “repülő” képmása, ez nőalak megegyezik Marc Chagall nagyon sokszor megfestett feleségével, Bella Chagall-lal (1895-1944).
Chagall képein – ellentétben Ámos róla készített portréjával – a párizsi művész legtöbbször feleségével az “álomszerű” égi dimenzióban tűnik a látogató elé. A Hatvany Lajos Múzeumban őrzött alkotáson Marc Chagall a párizsi “fizikai” valóságban jelenik meg, míg felesége az oroszországi, régi, falusias, zsidó világ részeként, jelzésszerűen zárja a műalkotás felső részét. Ámos Imre művén a jobb oldali, felső sarokban egy, formájában a párizsi Eiffel-tornyot is megidéző, gyertyatartóra lehetünk figyelmesek. Marc Chagall és felesége számára is kiemelten fontos volt a zsidó vallás ősi rituális tárgya, a gyertya és gyertyatartó. Bella Chagall 1935-ben férjével Lengyeloszágba utazott, az ott élő, hagyományokat tartó zsidó közösségekkel találkoztak. Bella a lengyelországi hitközségek tagjai között újra átélt haszid vallásos élmény hatására írta meg jiddis nyelven az “Égő gyertyák” című könyvét. A kötet az asszony 1944-ben bekövetkezett halála után, 1946-ban jelent meg franciául, “Lumieres allumes” címmel.
A bal felső részen egy Dávid-csillagos tóratakaró és egy idős, szakállas férfi párvonalas alakja jeleníti meg a Marc Chagall és Ámos Imre számára kinyilatkoztatott Törvényt, amely évezredek óta egyszerre bírt szabályzó, identitásteremtő és erősítő erővel. A Hatvanban őrzött grafika mellett Ámos Imre a Chagallnál tett látogatás emlékét a mű színes, vízfestményváltozatában is megörökítette. Az akvarellel készített Chagall-ábrázoláson a művész megjelenítése részletesebben kidolgozott, de mindkét alkotáson az Ámos Imrénél húsz évvel idősebb példakép figyelő, elgondolkodó testtartásban lett megörökítve. A vízfestményen Ámos feleségének félprofil portréja is előtűnik a mű jobb alsó részén. E két ünnepelt művésszel történt találkozás friss élményeként inspirálódott vázlatszerű mű mellett Ámos egy kiérlelt, a zsidó vallási hagyományok és a szürrealista művészet jelképrendszerének egyszerre való alkalmazása figyelhető meg, a címadásban is ezt érezhetjük:”Chagallról gondolkodom”. Ámos gondolatgazdag remekműve 2020 végé óta a MAZSIHISZ – Magyar Zsidó Múzeum tulajdona.
A “Chagallnál” című műalkotást a Hatvany Lajos Múzeum 1976 májusában Kovács Ákos (1943-2014) igazgatósága alatt, dr. Németh Lajos (1929-1991) művészettörténész szakvéleménye alapján, a Heves Megyei Tanács támogatásával tudta 1000 forintért megvásárolni.
A Hatvany Lajos Múzeum Ámos Imre “Chagallnál” című alkotását 2021 tavaszán, – a járvány megszűnése után – megnyíló új állandó képzőművészeti kiállításon lehet megtekinteni.

Millisits Máté
művészettörténész