Kondor Béla (1931-1972) kétszeres Munkácsy-díjas képzőművész, költő. Már a Képzőművészeti Főiskolán készített „Jelenetek Dózsa György idejéből” című rézkarcsorozatával már 1956-ban felhívta magára a kritikusok és az érdeklődő közvélemény figyelmét. A XX. század egyéni, szuggesztív hangulatú, líra alkatú művésze.

A Hatvany Lajos Múzeum képzőművészeti gyűjteményében több mint 40 műve található, amelyek közül a legtöbb sokszorosított grafika, míg a kisebb részük egyedi alkotás. A Múzeum több alkalommal rendezett kiállítást Kondor munkásságának egy szakaszát bemutatva. A legelső önálló Kondor-tárlatot Németh Lajos (1929-1991) művészettörténész, az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszékének vezetője, a művész közeli barátja és Kovács Ákos (1943-2014), a Múzeum akkori igazgatója állítottá össze, 1981-ben. A Kondor Béla-életmű korai szakaszának meghatározó alkotásai a Heves megyei helyszíneken készített rézkarcok, ezeket a Múzeumban hamarabb, már 1975-ben, az „Új szerzemények I.” című kiállításán láthatta a hatvani érdeklődő közönség.

A „Felszabadulás ünnepét”, 1946-tól-1990-ig minden év április 4-én tartották, emlékezve arra, hogy 1945. április 4-én Nemesmedves falu feladásával a német katonai egységek a szovjet csapatok elől menekülve minden magyarországi település elhagyták. Magyarország közigazgatási határait csak jó pár nappal később, április 11-e magasságában tudták szovjet egységek bírtokba venni, hiszen magában Nemesmedves határában is folytak még harcok április 11-ig. „Magyarország felszabadításának napját”, április 4-ét mint hivatalos munkaszüneti ünnepet 1950 és 1990 között törvényi előírás szerint tartották. Az ünnepnapot minden ötödik évben nagyobb szabású rendezvényekkel, díszszemlékkel, reprezentatív kiadványokkal tették emlékezetessé.

A Felszabadulás 15. évfordulóján a megemlékezések és a művészi alkotások nemcsak az 1945 óta eltelt fejlődés másfél évtizedét igyekeztek bemutatni, hanem választ kívántak adni az 1956. október 23-án kirobbant forradalomra, melyet a Kádár-rendszer ellenforradalomnak tekintett. Az 15. évfordulóra készített megemlékezések sorában kiemelt helyet foglalt el a sokszorosított grafikai sorozat, amely az ország 19 megyéjét és a fővárost, valamit a korszak ipari fejlesztésének „csúcsát”, Dunaújvárost mutatta be. Minden megye megörökítésére két-két alkotót kértek fel. A Heves megyei tíz ábrázolásból ötöt Kondor Béla és ötöt Ősz Dénes (1915-1980) készített. A művészeknek

alkotásaikkal 1959 őszére kellett elkészülni, mivel Magyarország keleti megyéiben a felszabadulási ünnepségeket 1959. II. félévében, Heves megyében novemberben, tartották, az 1944-es szovjet előrenyomlás eseményeihez igazodva.

A Múzeum képzőművészeti gyűjteményében egy olyan műbőrkötéses mappa található, amelyben tíz grafika együtt őrződött meg. Intézményünk ezt 2010. decemberében kapta Kiss István Péter (1938-2018) tanártól, a Hatvany Lajos Múzeum Baráti Körének Egyesülete egykori vezetőjétől. Ő az anyagokat a II. számú Hatvani Általános Iskola selejtezésre ítélt anyagai közül mentette ki.

A Hatvany Lajos Múzeum gyűjteményében Kondor Béla alkotásai több példányban őrzőtek meg. A műalkotások témájuk szerint két csoportba oszthatók, négy, a nehézipar egy-egy szegmensét feldolgozó alkotásra és egy, a mezőgazdasághoz kapcsolódó munkára. A „Kombájn a hevesi járásban” című alkotás, Kondor Béla életművének korai, de fontos „gyöngyszeme”. Kivételesen értékes alkotásnak azért tarthatjuk, mert a művész, bár propagandisztikus célú megbízásnak tett eleget, de a többi kollégájától eltérően az ábrázolás konkrét vidéke nála csak „eszköz”, hogy saját belső, profetikus és kissé látomásos képivilágát megalkossa. A kombájn megjelenítése hordozza az elvárt, pozitívnak tekintett tartalmakat, a termelőgazdasági „létformára” való áttérés előnyeit az egyéni gazdálkodással szemben. A kombájnt mint az aratás és cséplés munkafolyamatát egy géptestben elvégző mezőgazdasági eszközt 1945 után kezdték alkalmazni a magyar gabona betakarításakor. Az első magyar gyártmányú kombájn 1950 májusában készült az EMAG gyárban. Ennek ellenére az 1950-es években Magyarországon, a Tsz-kben használt aratócséplőgépek nagy többsége szovjet kivitelből származott. Kondor alkotásán mégse a „Gépesítés többtermelés” jelszó mellett ábrázolt kombájnra gondolunk, hanem a mezőgazdasági-eszköz monumentalitását emelte ki a művész, amelynek vezetője szinte összezsugorodik, bábuszerűvé válik.

A kombájn fölött, közel, repülőgép figyelhető meg, amelynek szárnyai egy ragadozómadár mozgását is megidézhetik a szemlélő számára. A műalkotáson az alsó közlekedési eszköztől „messze elszakadva” egy másik repülőgép látható.

Kondor Béla jelképhasználatában „kulcsfontosságú” helyet foglaltak el az égen feltűnő, repülő „eszközök és lények”. A repülőgép a Heves megyei ábrázoláson még a tényleges világ része, AN-2 permetező gépre is asszociálhatna a néző, bár ebben az esetben a mezőgazdaság két munkafolyamata, a károkozók elleni permetezés és a nyárközepi permetezés egy képzőművészeti alkotáson történő megjelenítéséről beszélhetnénk. A művész az 1960-as évek első felétől fokozatosan, egyre kevésbé a fizikai valóságnak megfelelő „repülő objektumokat” ábrázolt, hanem saját belső, lírai világát tükröző égi alakzatokat.

Kondor Béla a Magyar Nemzet című napilap 1959. január 11-i számának a következő nyilatkozatot adta, amelyben részletesen beszámolt a repüléssel, űrhajokkal kapcsolatos élményéről:

„Az első szputnyik fellövésekor Párizsban voltam és a francia fővárosban a Szovjetunió tudományos fölénye óriási szenzációt váltott ki. Úgy ünnepelték az eseményt, mint az ember emberfeletti teljesítményét. Engem mindig érdekeltek a tudományos és technikai kérdések, mert az a meggyőződésem, hogy az emberiség boldogulását készítik elő. Talán egy fél éve annak, hogy csináltam egy illusztrációt, amelynek témája éppen egy rakéta fellövése. Nagyon foglalkoztatott az egész kérdés, érdekelt, nyugtalanított, hogyan történik, milyen körülmények között a megmérhetetlen jelentőségű tudományos kísérlet megindítása, amikor az ember mindent legyőzve, függetleníti magát a Földtől. Sajnos, mindezt nem láthattam s így az illusztrálásnál csupán a fantáziámra voltam utalva. Ma még nem tudom milyen formában, de bizonyos, hogy művészetemben vissza fog térni ez a téma, hiszen velem együtt sok százmillió ember képzeletét foglalkoztatja mindaz, aminek ma mi, szerencsés generáció tanúi és részesei vagyunk.”

Kondor életművében kiemelt szerepet kapott a rézkarc, mint sokszorosított grafikai műfaj. A rézkarc esetében a rézlemezt egy fedőréteggel borítják, majd ebbe a sérülékeny viaszrétegbe karcolnak, majd savba helyezve, a karcolt helyeken a sav marja be a rajzot a lemezbe. Lágyabb, finomabb, „érzelmekkel telibb” hatások érhetők el, de az alkotó csak a lemezről készített első nyomtatásnál állapíthatja meg a munkája végeredményét.

Millisits Máté
művészettörténész