Norbert 1134-es halálát követően, földi maradványait érseki székhelyén, Magdeburgban (Németországban) helyezték el. A rendalapító 1582-es szentté avatásával szinte egy időben fogalmazódott meg a szándék, hogy a rendalapító földi maradványait az időközben protestáns hitre áttért Magdeburgból katolikus területre vigyék.
A magdeburgi székesegyház (forrás: Google Earth)
1588-ban, még a szentté avatás hatása alatt a reformbarát Johannes Lohelius, strahovi apát, utóbb prágai érsek felvállalta az ügyben a kezdeményező szerepet a bécsi császári udvarnál, Jean Despruets generális apát pedig támogatta őt. A generális apát később megpróbált más módon is segíteni, miután Bécsben semmit sem tudtak elérni: Albert és Izabella főhercegi pár közbenjárását kérte, de ez a kérés sem vezetett eredményre. Végül aztán Johannes utódjának, Kaspar von Questenbergnek többszöri próbálkozás után, az 1626. december 3-ról 4-re virradó éjszakán sikerült kiemelni a földi maradványokat a Miasszonyunk-prépostság sírboltjából. Norbert haló pora csaknem 500 évig nyugodott ezen a helyen, és nagy csendben, szinte titokban vitték el Magdeburgból a prágai Strahov (Csehország) premontrei kolostorába.
A strahovi premontrei apátság napjainkban (fotó: Google Earth)
Az eseményt a Miasszonyunk-prépostság, a dómkáptalan és Magdeburg városi tanácsa közti hosszú alkudozás előzte meg. Jóllehet a protestánsoknál nem volt ereklyetisztelet, az egykori érsek földi maradványait mégis különleges kincsként őrizték. Mindenekelőtt attól féltek, hogy a földi maradványok elvesztésével a kolostor privilégiumaitól és bevételeitől is elesnek. Továbbá ragaszkodtak az ember síri nyugalmának a sérthetetlenségéhez. A földi maradványok elszállításához Kaspar von Questenberg apát először II. Ferdinánd császár (1619-1637) jóindulatát és belegyezését szerezte meg, majd 1626. január 15-én indult el Szászországba, hogy a magdeburgiakkal is tanácskozzon erről. Magdeburg városi tanácsa hozzájárult az ereklyék átviteléhez, a Miasszonyunk-prépostság és a dómkáptalan adminisztrátora azonban a leghevesebben tiltakozott ellene. Az akció ellenzői megakadályozták, hogy a kriptában levő földi maradványokat Heinrich von Mengersen kapitány császári katonáinak segítségével titokban éjjel kiemeljék, az ellenzők ugyanis a város lakóit riasztották és felkelésre buzdították. Tehát ez a kísérlet kudarcba fulladt. Újabb próbát a tárgyalások után, december 3-án tettek. Dél körül átmentek a Miasszonyunk kolostortemplomba, és lementek a kriptába. Jelen volt Questenberg apát, Fuck prépost, két városi tanácsnok, Andreas Rohr és Nikles Genthe, továbbá Altringen császári kapitány és több munkás. A sírhoz nem tudtak közvetlenül hozzáférni. Először a fölötte lévő Szent Kereszt-oltárt kellett lebontani, hogy elérjék a kőszarkofágot. Ezután kiszerelték a vaskapcsokat, majd felemelték a nehéz fedőlapot. A földi maradványok sértetlenek voltak, de az első érintésre összeestek. A szent maradványok megpillantásakor Questenberg apát megrendült, és meghatódva térdre rogyott. Az apát magához vehette a püspöki gyűrűt egy aranyba foglalt zafírkővel. Ez sajnos a kommunista időben eltűnt Strahovból. A földi maradványokat fehér kendőbe takarták és vasfoglalatú ládába helyezték. Éjszaka lett, mire az értékes teherrel kijöttek a templomból. Másnap délután a kis csapat elhagyta az Elba menti várost, de valószínűleg a kivonulással védőszentje is elhagyta a várost, ugyanis 1631. május 20-án a császári csapatok Tilly generális vezetésével lerohanták Magdeburgot és köztük a dómot és a Miasszonyunk-templomot is fölégették.
Szent Norbert maradványait a mai napig a strahovi Szűz Márai-templomban őrzik.
A strahovi templomban felállított Szent Norbert szarkofágja (forrás: Google Earth)
Forrás: Thomas Handgrätinger: Szent Norbert érsek és rendalapító