Antiochiai Szent Margit a Kr. u. 3. században élt szűz vértanú, a róla szóló legenda szerint 15 évesen halt mártírhalált. Vakbuzgó pogány apja miután képtelen volt gyermekét pogány hitére visszatéríteni, maga jelentette fel a hatóságoknál. Margit a börtönben legyőzte a sárkányalakban megjelenő kísértőt, de hóhéraival szemben védtelen maradt. Számos kínzáson esett át haláláig: fáklyákkal égették a testét, majd vizes hordóba vetették, végül lefejezték.
Tiszteletének a terjedésében döntő jelentőséggel bírtak az ereklyéi. Margit földi maradványai 908-ban kerültek Itáliába, ahol számos kultuszhelye jött létre (Sutri, San Pietro della Valle, Ruvillianusba, Montefaliscus). Kimagaslóan népszerűek voltak övereklyéi, melyeket szülés megkönnyítéséhez használtak. Az ereklyéihez zarándoklók gyógyulásairól több helyen jegyzéket vezettek. Relikviáit 1213-ban Velencébe szállították, s innen szóródott szét az egész földrész különböző területeire.
A szentet az ábrázolások döntő többsége, mint üdvösségre jutott szent nőként mutatja be. Az a szentet egyedül ábrázoló képek a 13. század második felétől tűnnek föl nagyobb számban. Az ábrázolások többségén Margit koronát vagy helyette nevére utaló gyöngysort, gyöngyös főkötőt visel, kezében pedig általában pálmaágat vagy keresztet tart, melyek a szent legfőbb attributúmai is egyben. Ruházata előbb a szentek időtlen viseletét, majd a 12-13. századtól inkább a kor divatját reprezentálja.
Szentünk nélkülözhetetlen kísérője a sárkány, amely igen változatos formában jelenhet meg mellette: Margit a sárkányt kereszttel megöli, testére vagy nyakára tapos, rajta áll, láncon tartja, vagy kezével nyakát szorítja.
Juan Reixach: Antiochiai Szent Margit,1456
Magyarországi tiszteletét a régebbi kutatás a 13. századra datálta, de már a 11. századtól biztos adataink vannak kultuszáról: Margit szerepel a legtöbb hazai liturgikus emlékben, misszáléban, breviáriumban (pl.: Szelepchényi kódexben, Hahóti-kódexben vagy Szent Margit Sacramentáriumban). Számos kolostort, templomot szenteltek neki (erre az első írásos adatunk 1082-ből való), köztük a hatvani premontrei prépostságot.
Antiochiai Szent Margit népszerűsége az egri egyházmegye területén (ahová a hatvani premontrei prépostság tartozott) is kimutatható volt: 388 középkori egri egyházmegyei patrocínium közül 9 db Margitnak szentelt egyházat találunk, amely kiugróan magas a többi egyházmegyében gyűjtött adathoz képest, tehát ebben a térségben a mártír kiemelkedő népszerűségre tett szert. Így elsősorban ez a népszerűség érvényesült a hatvani prépostság névválasztásánál, nem pedig Margit a premontrei renden belüli tisztelete (Hatvanon kívül Európában csupán csak 4 rendházat szenteltek neki: Crécy, La Rochelle, Bellozanne, (mindhárom Franciaország), Witow (Lengyelország)).
A Margit-tisztelet igazi fénykora a 13-14. századra tehető, amiben nagy szerepet játszott II. András (1205-1235) szentföldi Margit-relikvia vásárlása. A magyar király a szent fejereklyéjét szerezte meg a Magyar Királyság számára és helyezte el a szepesi prépostságban. Margit kultuszának megerősédésére bizonyíték, hogy a 13-14. századtól Szent László után róla maradt meg a legtöbb templomi legendaábrázolás (Süvéte, Szalonna, Bögöz, Székelydálya, Haraszt, Sepsikőröspatak, Gelence, Homoródszentmárton).
A süvétei rotundában (ma: Szlovákia) található Antiochiai Szent Margit életét ábrázoló falfestmény-részlet.
A felső sor bal oldalán Margit látható, amint elutasítja kérőjét.
Lovagokat védelmező szerepére több adatunk is van. Mint például III. Béla (1172-1196) udvarában a keresztes eszme jelentkezése. A Szentföldet veszélyeztető erők ellen hadba indulók a gonoszt legyőző, a sárkány fölé kerekedő Margit tiszteletével támogatást reméltek. A keresztes eszme és Margit kultuszának összekapcsolódását mutatja a stefaniták (Karcsa) és johanniták (Csurgó) egy-egy ilyen titulusú temploma is.
A 13-14. századi fénykor után a hanyatlás időszaka következett. A kibontakozó barokk világ nem állította középpontba Margit kultuszát, emiatt népszerűsége elhalványult, majd ki is kopott a néphitből.
Forrás:
Diós István: A szentek élete. Link: https://archiv.katolikus.hu/szentek/0720.html
Orbán Imre: „Ecce, iam vici mundum!". Antiochiai Szent Margit tisztelete Magyarországon. Budapest, 2001.
Szabó János Győző: Adatok a patai főesperesség történetéhez. In: Tanulmányok Gyöngyösről. Gyöngyös, 1984.